viszlát
Viszlát bánat,viszlát sírás Nincs szükségem rátok mostmár. Végre szeretve érzem magam, És nincs hátamon többezer probléma. Viszlát "barátaim",nem hiányoztok. Sokat bántottatok,és ezt tudjátok. Végre találtam jobb embereket mint ti, Remélem ti is találtok valakit. Viszlát rosszkedv,s rossz gondolatok, Kezdtek eltűnni és ez nagyon jó. Végre nem bántotok minden nap és éjjel, Nyugodtabban alszok,nyugodtabban kelek. Viszlát magány s bánat, Oh de utállak titeket. Végre nem vagyok egyedül, De meddig marad így ez? Nem sokáig. Viszlát szerelem, Viszlát,viszlát.. Nem tartott sokáig, Összedőlt a kártyavár. Amit leromboltál Próbáltam felépíteni, De gondoltál egyet s visszajöttél, Szívem újra elkezdted szétszedni. Darabokra törted, Milyen kicsikre.. De ha azt mondanád megragasztod Elhinném neked. Haha jó vicc volt. Nem hiszek már senkinek. Bizalmam is széttépted, Ezen semmi ragasztó nem segíthet. Magamnak sem hiszek már Lassan megőrülök. Egyáltalán ki vagyok? Majd ott lesz sírkövömön,hogy: Mennyit sírtam miattad. Hányszor nem ettem. Hányszor nem aludtam. Hányszor volt rossz kedvem. Hányszor voltam egyedül. Hányszor akartam meghalni. Hányszor próbáltam megölni magam. Hányszor vertem magam. Hányszor emeltem ollót karomhoz. Hányszor vertem falba a fejem. Hányszor akartam eltűnni innen. Mennyire utáltam magam. Mennyire utáltam a világot. Mennyire szerettem volna normális lenni.. De ez már nem lehetséges. Mert összetörtél, Megváltoztam miattad, És elrontottad az életem.
2021-10-13 19:16:07
2
0
Схожі вірші
Всі
"Ми усе подолаємо разом..."
«Ми усе подолаємо разом, Ми усе з тобою минем, І я не боюся поразки, Я не боюсь, що помрем!» А я чула і вірила щиро, Немов би п'ять років було, Я була неймовірно щаслива І такою не стану вже знов. І знаєш, коли мені складно, Я твої згадаю слова — Вони затримають слабкість, Запевнять мене, що жива... «Ми разом усе подолаєм! Мила, ти чуєш мене?» Я чую і знову чекаю, Що небо тебе поверне... І ось майже два роки Шукаю тебе — не знайшла, І, до смерті роблячи кроки, Я твої згадаю слова... І до сліз сон мене вразить, Де знову почую тебе: «Ми усе подолаємо разом, Ми усе з тобою минем...»
52
3
1645
Намалюю
Намалюю тобі на обличчі Сонця промені, хмари і гай... Я не зраджую тій своїй звичці І ніколи не зраджу. Це край. Небо синє, бурхливе і темне, Наче очі твої, наче рай. Наче сховище, замок підземний. Наче темний і лячний той край. Намалюю тобі на обличчі, На сторінці клітинку. Портрет... Я не зраджую тій своїй звичці, Знов малюю лиш твій силует.
52
13
1845