viszlát
Viszlát bánat,viszlát sírás Nincs szükségem rátok mostmár. Végre szeretve érzem magam, És nincs hátamon többezer probléma. Viszlát "barátaim",nem hiányoztok. Sokat bántottatok,és ezt tudjátok. Végre találtam jobb embereket mint ti, Remélem ti is találtok valakit. Viszlát rosszkedv,s rossz gondolatok, Kezdtek eltűnni és ez nagyon jó. Végre nem bántotok minden nap és éjjel, Nyugodtabban alszok,nyugodtabban kelek. Viszlát magány s bánat, Oh de utállak titeket. Végre nem vagyok egyedül, De meddig marad így ez? Nem sokáig. Viszlát szerelem, Viszlát,viszlát.. Nem tartott sokáig, Összedőlt a kártyavár. Amit leromboltál Próbáltam felépíteni, De gondoltál egyet s visszajöttél, Szívem újra elkezdted szétszedni. Darabokra törted, Milyen kicsikre.. De ha azt mondanád megragasztod Elhinném neked. Haha jó vicc volt. Nem hiszek már senkinek. Bizalmam is széttépted, Ezen semmi ragasztó nem segíthet. Magamnak sem hiszek már Lassan megőrülök. Egyáltalán ki vagyok? Majd ott lesz sírkövömön,hogy: Mennyit sírtam miattad. Hányszor nem ettem. Hányszor nem aludtam. Hányszor volt rossz kedvem. Hányszor voltam egyedül. Hányszor akartam meghalni. Hányszor próbáltam megölni magam. Hányszor vertem magam. Hányszor emeltem ollót karomhoz. Hányszor vertem falba a fejem. Hányszor akartam eltűnni innen. Mennyire utáltam magam. Mennyire utáltam a világot. Mennyire szerettem volna normális lenni.. De ez már nem lehetséges. Mert összetörtél, Megváltoztam miattad, És elrontottad az életem.
2021-10-13 19:16:07
2
0
Схожі вірші
Всі
Шукати святе в почуттях
Я пам'ятаю. Вибач, я все пам'ятаю. Чому цей біль ніяк не зникає? Час його береже. Мене він, ламає Й душа в нім палає. Пробач за все. Чого ж зберігаю? Усе це лякає. Себе забуваю і душу вбиваю, Та біль все живе. Серце згорає, Розум втрачаю, думки покидають. Ненавиджу це, понад усе. Тебе забуваю. Звички зникають. Віри тепер немає. Кохання вбиває. І допомоги вже не чекаю. Завжди щось втрачаю. Хтось уже добиває, не знаючи це. Можливо, шукала в цім світі святе, Та я не знала, що воно в мені є.
54
2
4382
Хрест - навхрест
Хрест – навхрест в’яжу пейзаж, від учора і до завтра. Кожен жест моїх вдихань має кривду, має правду. Хрест – навхрест мої думки полотно це поглинає. Еверест мого життя чи екватор? Я не знаю. Хрест – навхрест чи треба так? Сподіваюсь, сподіваюсь.. Кожен текст своєї долі витримати намагаюсь. Хрест – навхрест добро та зло. Поруч, разом, нерозривні. Без божеств та без чортів.. Бо живуть усі на рівні. Хрест – навхрест таке життя. І нічого з цим не зробиш. Кожен жест має свій шлях, злий та добрий, ти як хочеш?
51
9
1922