• Pár hónappal később •

- Jól van kislány, most már hazamehetsz - az öreg John kedvesen mosolygott rám és kivette az aznapi bevételt a kasszából, hogy megszámolja.

- Holnap 4-re itt vagyok - mondtam miközben levettem a kis kötényemet, aztán elmentem öltözni.

Utáltam itt dolgozni ebben a lepukkant kocsmában a sok részeg között, de esélyem sem volt más helyet találni. Nem volt semmiféle végzettségem, csak egy nyomorult érettségim, de ez senkit nem érdekelt. Ráadásul csak este dolgozhattam, ugyanis ilyenkor Ray általában nem tartózkodott otthon és nyugodtan elmehettem.

Levetettem a fehér blúzomat és a fekete apró szoknyát, majd magamra kaptam a hosszú farmerom és a meleg pulcsimat. Hiába volt már tavasz, éjjel szét lehetett fagyni, úgyhogy belebújtam a kabátomba, végül mindent begyűrtem a hátizsákomba és kivánszorogtam a levegőre.

Korom sötét volt az utcán, csak néhány villanyoszlop adott egy kis világítást, de ez volt Boston mondhatni legputribb helye. Sietősen haladtam végig a büdös utcákon, itt ott kiabálások, macskanyávogások hallatszódtak, de nem foglalkoztam semmivel, csak hogy minél előbb otthon legyek. Eleinte nagyon féltem egyedül hazamenni, de azóta már sikerült minden rémképet kiölnöm a gondolataimból. Végülis annál rosszabb nem lehetett semmi, mint amit a nevelőapám csinált nap mint nap.

Beléptem a sötét házba és felkapcsoltam a kis égőt, hogy lássak is valamit. A ház ragyogott a tisztaságtól, már amennyire képes volt ragyogni, de délelőtt azért mindent megtettem, hogy a maga módján rendben legyen. Előkészítettem anyám gyógyszereit és bevittem neki az apró szobába. Az ágyon feküdt és egy kopott könyvet tartott a kezében, érkezésemre felkapta a fejét és mosolyogva intett magához.

- Milyen volt a munka? - kérdezte fáradt tekintettel.

- Csak a szokásos, itt vannak a gyógyszerek - átnyújtottam a kis bogyókat és a pohár vizet, amit aztán szépen lenyelt.

Anya szívbeteg volt és ez nagyjából 5 hónapja derült ki, amikor kis híján szívinfarktusa lett. Azóta még több pénzre volt szükségünk és már alig jöttünk ki a fizetésemből. Tudtam hogy nemsokára talán még egy munkát vállalnom kell, de egyelőre ötletem se volt mi tévő legyek. Nem volt senkim az édesanyámon kívül, így mindent megtettem annak érdekében hogy az állapota javuljon.

- Amíg dolgoztál keresett valaki - mesélte és közben elmerült a gondolataiba - Azt mondta, hogy a volt tanárod, valami White.

- Bianca White? - kérdeztem azonnal, mire csak bólintott egyet - Nem mondta mit akart?

- Nem, de azt mondta majd holnap délelőtt hívni fog.

- Rendben. Most már aludnod kell, amúgy is ezerszer megmondtam már hogy ne várj meg, mert későn jövök - fedtem meg a saját anyámat.

- Muszáj Cathy, hiszen te mindent megteszel értem, és nem tudok úgy elaludni, hogy te nem vagy biztonságban - végigsimított az arcomon.

- Anya, hiszen te neveltél fel engem.

- Igen, de aztán tönkretettem az életed azzal, hogy beengedtem ide azt az állatot - egy könnycsepp csordult ki a szeméből.

- Nem tudhattad, hogy ilyenné fog válni - keserű mosoly kúszott a számra.

- És hogy lehetetlen lesz megszabadulni tőle - folytatta még a mondatomat.

- Hagyjuk most ezt, fáradt vagyok - feltápászkodtam az ágyról és még az ajtóból visszanéztem - Jó éjszakát anya!

- Jóéjt kincsem! - leoltottam a villanyt és a saját kis szobámba mentem, ahol hulla fáradtan dőltem le a matracomra.

• • •

Reggel 7-kor csörgött a telefonom, úgyhogy gyorsan kipattantam az ágynak nevezett matracomból és felvettem egy kényelmes melegítőt. Vállig érő hajamat egy apró copfba fogtam, aztán bementem a fürdőbe és lemostam magamról a tegnapi mocskot. Valahogy soha nem volt már erőm éjjel megmosakodni, így mindig reggelre hagytam az ilyesmit, legalább kicsit felfrissültem.

Miután végeztem mindennel bementem a konyhába, ahol hallottam a nappaliban horkoló Rayt. Fogalmam sem volt, hogy az utóbbi időben mivel ütötte el az estéit, de mindig csak hajnalban vánszorgott haza. Ez nekünk csak jó volt, mert kevesebbet láttuk. Mióta anya még gyengébb lett hál Istennek nem bántotta őt, habár rosszabb napjaiban engem azért elővett és kitöltötte rajtam iszonyatos dühöngését, de mostanában egyre kevesebbszer történt ilyesmi.

Elővettem a hűtőből a tojást és a bacont, aztán egy kis olajon megsütöttem őket. Kipakoltam egy tányérra és néhány szelet kenyérrel bevittem a nappaliba és letettem a kis asztalra. Ray általában megébredt az illatokra és ez most sem volt másképp.

- Hozz egy sört - morgott felém, mire csak bólintottam egyet és visszamentem a konyhába, de a hűtő szinte üresen tátongott.

Visszatértem a nappaliba, ahol már Ray bekapcsolta a tv-t és épp valami bírkózást nézett.

- Sajnálom nincs itthon sör, de épp megyek a boltba és hozok - motyogtam halkan.

Lassan rám emelte véraláfutásos tekintetét és felkelt a kanapéról, így jóval fölém magasodva. A földet kezdtem pásztázni, nem mertem a szemeibe nézni, mindig megijedtem sötét tekintetétől.

- Szóval nincs - mondta hátborzongató hangon és a következő pillanatban arcon csapott.

A földre estem és vártam a többi ütést, de ehelyett hajamnál fogva felráncigált a földről és szembefordított magával.

- Kapsz tíz percet - bólogatni kezdtem és miután elengedett felvettem a cipőm, a pénztárcám, egy szatyról és rohanni kezdtem a kisbolt felé.

Rekord sebességgel vágtattam a sorok között és mindent bedobáltam a kosárba amire szükség volt. Beálltam a két néni mögé és remegve vártam hogy sorra kerüljek. Számoltam a perceket, már 8-nál tartottam amikor én következtem. Mindent bedobáltam a szatyorba, odaadtam a 20 dollárt, a visszajárót bedugtam a zsebembe és rohantam hazáig. Berontottam a házba, Ray a konyhaajtóban várt, kezében ott volt az órája. Kihúztam a szatyorból a sört és felé nyújtottam. Elvette és miután kinyitotta nagyokat kortyolt belőle, egy húzásra kiitta, majd elhajította az üres dobozt.

- 11 - csak ennyit mondott és a nyakamnál fogva a falnak nyomott.

Nézte ahogy levegőért kapálózok, de csak nevetni kezdett rajtam. Ez az ember elmebeteg volt. Amikor már alig kaptam levegőt végre elengedett és a földre zuhantam. Hallatott egy ördögi kacajt és még egyet belerugott a lábamba, mire felnyőgtem. Felvette a többi sört és bevonult a nappaliba folytatni a semmittevést.