Végigmentünk a hosszú folyosón és végül benyitott az utolsó szobába, aztán egyszerűen kikerült és rám se pillantva otthagyott. Sóhajtottam egy nagyot, miközben átléptem a küszöböt és körbenéztem az ideiglenes szobámban. Világos barackszínű falak vettek körül csokoládébarna bútorokkal és a közepén egy hatalmas franciaágy díszelgett. Először csak tátott szájjal bámultam, de aztán az arcomra hatalmas mosoly került. Soha nem gondoltam volna hogy egy ilyen csodaszép szobát kapok, ami tényleg csak az enyém. A bőröndömet ledobtam a földre és elterültem az ágyon, miközben újra és újra végigjárattam a tekintetem a falakon. Csak ekkor tűnt fel hogy a hatalmas ablakok mellett van egy üvegajtó, ami egy teraszra vezetett. Rögtön felpattantam és kimentem, hogy körbenézzek. Az épület jobb szárnyának a végében voltam és megpillantottam a ház mögötti hatalmas udvart. Rögtön az elején egy medence feküdt, körülötte formára nyírt bokrok, míg távolabb egy hosszú füves terület húzódott, mindenféle gyümölcsfákkal. Elképesztő volt megtapasztalni ezt a luxust, még soha nem jártam ilyen helyen, most meg arra készültem hogy minden nap itt fogok élni.

Miután kibámészkodtam magamat visszamentem a szobámba és elkezdtem kipakolni a cuccaimat a böröndből. Kinyitottam a kétszárnyú szekrényt, amiben már lógott néhány ruhadarab. Jobban szemügyre véve rájöttem, hogy ez lesz a munkaruhám. Három darab szürke egyberuha és hozzá illő fehér fodros kötények, pluszba négy pár fekete alacsony sarkú cipő. Csak úgy kíváncsiságból felpróbáltam a ruhát és a nekem megfelelő méretű cipőt és a tükör elé álltam. Meglepő módon nem állt olyan rosszul mint gondoltam, de a ruha még így is természetellenesen lógott rajtam. Visszavettem a saját ruháimat és mindent elpakoltam a szekrénybe, ami még ígyis csak félig telt meg.

Miután minden mást is a helyére tettem, úgy gondoltam ideje felfedeznem a házat. Reméltem hogy a konyhában megtalálom a fiút és ő körbevezet a házban, de amikor leértem senkit nem találtam ott. Nem tudtam most mitévő legyek, hiszen egy ismeretlen házban voltam szinte egyedül és szerettem volna megtudni hogy mégis mi vár rám a jövőben. Egy kicsit hezitáltam, de aztán úgy döntöttem hogyha Mr. Wilkinson fiát ennyire nem érdekli, akkor majd egyedül felfedezem. Először a földszinten néztem körbe, bementem a nappaliba, ahol először a hatalmas plazma tv-t pillantottam meg, előtte feküdt a kanapé és egy üvegasztal, meg néhány fotel. A falak mentén végig könyvespolcok álltak, az ablakok előtt pedig mindenféle szobanövény. Lent találtam még két fürdőszobát, illetve egy sima mosdót, aztán benyitottam egy ajtón ami a garázsba vezetett, de inkább nem mentem a drága autók közelébe, féltem hogy megszólal valami riasztó. Egy újabb szobába nyitottam, ahol egy lépcső vezetett le, de csak sötétséget láttam, úgyhogy inkább gyorsan be is csuktam és elindultam a lépcsőn az emeletre. Mivel még csak a jobb szárnyba voltam, most inkább balra indultam, hogy megnézzem arra mi van. Ahogy felértem a lépcső tetejére, ugyanolyan folyosón kötöttem ki mint a másik oldalon és ez is tele volt fehér színű ajtókkal. Egymás után benyitogattam az üres szobákba, amik ugyanúgy néztek ki, ezek vendégszobák lehettek. Találtam két fürdőszobát is, továbbmentem és újabb szobát nyitottam ki. Ahogy kitártam az ajtót ledermedtem, a fiú éppen egy lányt csókolgatott az ágyon, de az ajtónyitódásra rögtön felkapták a fejüket. A fiú dühösen meredt rám és kipattant az ágyból, úgyhogy gyorsan kellett cselekednem.

- Bocsánat - hadartam el és kiléptem a szobából, miközben magam után becsaptam az ajtót.

Rohamos léptekkel indultam vissza a saját szobám felé, de pár pillanat múlva egy erős kar visszarántott.

- Te meg mégis mit képzelsz magadról? - a fiú fenyegetőn nézett rám, miközben a falnak szorított.

Mozdulni sem tudtam, a lábaim remegtek mint a kocsonya, alig kaptam levegőt a félelemtől.

- Sa-sajnálom - dadogtam nagy nehezen, miközben a földet bámultam.

- Nézz rám ha hozzád beszélek - parancsolt rám, miközben közelebb hajolt hozzám. Lassan felemeltem a fejem és belenéztem sötét íriszeibe, amik veszélyesen csillogtak - Ide figyelj, mert csak egyszer mondom el. A szobámba tilos belépned az engedélyem nélkül. Megértetted?!

- Igen, értem - suttogtam halkan és lassan normalizálódni kezdett a pulzusom is.

- Helyes - elégedetten lépett egyet hátra, aztán végignézett rajtam - Ha csak pár perccel később jösssz be, végignézhetted volna ahogy megdolgozom a kiscsajt - kacsintott egyet, mire teljesen elvörösödtem.

Csak fújtattam egyet és elindultam a konyhába, magára hagyva a nevető fiút. Amikor leértem első dolgom volt, hogy ittam egy pohár vizet, aztán kezembe vettem a hűtőn lógó papírköteget és átnéztem a feladataimat. Nem volt túl sok dolgom az első napomon, ebédet kellett főznöm és el kellett hoznom Hilaryt az iskolából. Ezt nagyon furcsának tartottam, hiszen nem volt se jogosítványom, se kocsim, ráadásul a kislány még nem is találkozott velem. Úgy döntöttem amíg elkészítem az ételt, addig nem foglalkozom ezzel, aztán utána esetleg megkérdezem a fiút - akinek még mindig nem tudtam a nevét - hogy mégis hogyan találok el az iskoláig. Persze ehhez semmi kedvem nem volt, inkább ha lehet jó messziről elkerültem volna.

Benéztem a hűtőbe és a többi szekrénybe is és némi töprengés után úgy döntöttem, hogy készítek egy spagettit. Egyrészt ez viszonylag megvolt és állítólag egész jól szokott sikerülni, másrészt ehhez találtam alapanyagokat. A húst ledaráltam és a hagymával együtt főzni kezdtem, aztán beletettem a lereszelt zöldségeket is és megfűszereztem. A tésztát nem akartam még kifőzni, mert fogalmam sem volt hogy mikor akarnak ebédelni. Amíg a szósz megfőtt, addig elmosogattam magam után és mindent visszapakoltam a helyére. Még meg kellett szoknom a magas pultot és polcokat, volt amit csak székre állva értem volna el, de szerencsére most nem volt erre szükség. Kicseréltem a szemetest, amiben már nagy rakás hulladék volt és kivittem a kapuhoz a nagy kukába. Mivel volt még másfél órám elindultam hátra körülnézni az udvaron. Először a medencéhez sétáltam, leültem a szélére és belenyújtottam a kezemet. Kellemes hőmérséklete volt, szívesen beledugtam volna a lábam is, de nem lett volna bátorságom hozzá. Felálltam és elindultam az egyik kikövezett ösvényen, végig a bokrok, majd a fák mentén. Már jócskán elhagytam a házat és a birtoknak még mindig nem láttam a végét. Egy idő múlva már csak fű volt a talpam alatt és elértem egy kerítéshez, ahol volt egy kapu is. Lenyomtam a kilincset ami engedett, így tovább mentem és csak reméltem, hogy ez még mindig az ő területük. A fákhoz már különböző bokrok és mezei virágok is társultak, mintha egy másik világba csöppentem volna.