Вірші
Всі
Kitárult múlt
Elengedés.
Mosolyogva merengés,
Mi más?
Más a világ? Más a társaság?
Más az ellenállás?
Vonakodás.
Parancsolt a megállás:
Állj meg!
Nézz körül,lásd mit nem lehet,
Mi volt,mi nincs: az félelem.
Ostoba.
És ő olyan goromba,
Nem is őszinte.
Erős,durva,kellemetlen,
Kedélyes tán,de kegyetlen
Szeretet.
Neki ismeretlen,
Megmutatta mind nekem,
Szerelemre képtelen.
S,már rajtunk nem változtat,
Köztünk az űr: végtelen.
Védtelen,
Képzelt képeken,
Sírva tekintve vissza,
Elengedve vonakodást,
Ostobán,védtelenűl a szeretetem örök foglya.
0
0
26
