Ami mozdít
Talpam alatt puha hamu a Föld.
És az üveg mögött határtalan tömeg az ég.
Nem nézem én már a középet.
Nem is gondolok vele már.
Nem mozdít bennem a táj.
Csak a homok, aki élettelen kőnek és minden élő gyökérnek helyet adott.
És az űr, csend vadító hatalma, nyakcsigoját nemkímélő varázsa.
A szép a borzalom úgyis reá hullik mind végül.
És a gondolat az átok a lélek, oly lassan mint az ének, száll fel s belekékül, hogy örökéj hatalma kerítsebe végül.
2019-05-15 10:47:04
1
0