Könnyek
Blili05
Ég az arcom, Fáj a szemem, Lassan könnyek gyűlnek bele. Kedvem nincsen, Csak fájdalom lelkemben, S ezért a sós cseppek is jönnek. Pontos okát megmondani lehetetlen, Hogy miért érkeznek, Rejtély még nekem. Talán csak fáradt vagyok, Meglehet, hogy kimerültem, Vagy csak a hosszú bezártság jele. Megmondani nem tudom, De elég egy rossz szó és megjelennek, Arcom simogatva tisztítják a lelkem. A végén pedig halkan koppannak az ágyon, S végleg eltűnnek, Boldogságot, vagy megnyugvást hozva ezzel nékem.
2021-04-01 11:11:25
3
4
Коментарі
Упорядкувати
  • За популярністю
  • Спочатку нові
  • По порядку
Показати всі коментарі (4)
Blili05
@Secret ennek nagyon örülök.❤
Відповісти
2021-04-06 15:19:54
1
_Sasuke_my_love_
Szép. Csak nem értem hogy miért kell majdnem minden versnek depressziósnak lennie a Surgebook-on... (Tisztelet a kivételnek)
Відповісти
2021-07-17 13:57:29
1
Blili05
@_Sasuke_my_love_ van nem depressziós versem is fent. Ezt sem annak szántam feltétlen. A karantén alatt írtam, ami megviselt és ezzel könnyítettem a lelkemen.🥰
Відповісти
2021-10-25 11:12:27
Подобається
Інші вірші поета
Őszinte szavak Szárny törött madár Egyetlen vétkem. Az ideál?
Інші поети
Carla Gaona
@KuroShiro
Схожі вірші
Всі
Forgiveness
МОРГАН РЕЙ
If it wasn't for you, I would have fought the wall to the pain. If you weren't mine, I'd die every night from losing blood. If it wasn't for your faith, I'd have given up a long time ago. If it were my will, I would stay with you forever. If you'd gone, I'd have been the old emptiness. You would have taken my heart, and instead of it there was an empty aperture. If it wasn't for you, I'd blazed in forgiveness. Would have burned to ashes, until ground, I would have until the last healing.
60
4
8106
"Письмо ушедших дней"
Позитивна Морквинка ( &Не Мілашка ;)
Привет , мой милый друг Забыл ли ты, как долго не писала , Прости ,но я хотела отпустить Всю слабостью ,что в себе искала . И может ты проник Моим письмом до дрожи Забыл ли мой дневник , Увиденный стихами одинокой ночи ... Об памяти прошедших дней , Ты не увидишь ни души порока Лишь слабый шепот чувств Уложенных строками тонко . Немой вопрос в глазах Оставлю с времям на последок Легонько холодом касаний уходя , Чтоб не запомнил запах пепла.
44
21
1804