IV.
Talán a függőség okozza, de nem tudlak elengedni.
A megkövült képeket nézem,
Semmitmondó tekintettel,
Mert én csak olyat tudok.
Ha valamelyik érzelmemet felfedném,
Belehalnál.
Minden képen mosolyogsz,
Mert azt kérték, hogy így tegyél.
Senki nem akar egy síró nőt
Látni minden egyes pillanatban,
Amikor nosztalgiázni van kedve.
Te azt mondtad, nem kell elrejteni az érzéseket,
Mégis kényszerítettek rá.
Fogalmad sincs, hogy akkor miért szorítottalak,
Miért nem engedtelek el,
Hagyva, hogy összetörj.
Rabja voltam a gondolatnak,
Hogy talán téged szerethetlek,
Mert így érezhettem szívem
Alig-alig hallható dobogását.
A függője voltam annak,
Hogy nem vagyok egyedül,
Így elengedtelek,
Mert azt hittem, örökké tartasz.
De meghaltál a soha nem létező érzéssel együtt,
Elporladtál a napokkal karöltve.
A tetőre állva azt hittem, most te fogod a kezem,
Így ugrottam, mert tudtam,
Tőled függhetek,
Így nem halok meg.
Mikor nem tartott senki, rájöttem,
Hogy te mindvégig csak
Ki akartad szabadítani
Kezedet enyémből,
Mert nem akartál egy ilyen szörnyű
Ember függésének tárgya lenni.
2019-07-27 07:35:34
7
0