i.
olyan volt, mint egy zuhanás a végtelenben pedig csak behunytam a szememet. elképzeltem, hogy most az egész világ amúgy nem is nem is létezik, ahogy én sem, a szívemnek engedtem teret. hagytam dobogni, nem fojtottam el. az univerzum csillagai simogattak éreztem, ahogyan mosolyognak szélesen, mintha minden rendben lenne, és tudtam, hogy akkor így is volt. a percek nyúlósak lettek, a szúrós fű csiklandozott, folyamatosan ki akart buggyanni belőlem egy tehetetlen, mégis boldog nevetés. mintha akkor nem csak egy test lettem volna, megfoghatatlan, furcsa gondolatokkal. nem, akkor valami többnek éreztem magam, többnek magamnál, mint egy beteg, aki tíz év után most képes először hallani, így meg az összes zene, amit valaha ismert a fülében cseng és most már él, akkor is, ha eddig nem tehette ezt.
2019-08-22 12:41:26
5
13
Коментарі
Упорядкувати
  • За популярністю
  • Спочатку нові
  • По порядку
Показати всі коментарі (13)
MyYurachka
Gyönyörűséges 💫
Відповісти
2019-08-25 23:22:28
1
csillagnapsi
@MyYurachka köszönöm szépen.
Відповісти
2019-08-26 08:23:31
1
MyYurachka
Відповісти
2019-08-26 08:33:45
1
Інші поети
Ruslan
@unhappy_anonym
joly
@joly
Схожі вірші
Всі
وردةٌ قبِيحة
و مَا الّذي يجعلُ مصطلحُ الوردة قبِيحة؟ -مَا الّذي تنتظرهُ من وردةٍ واجهت ريَاح عاتية ؛ وتُربة قَاحلة و بتلَاتٍ منهَا قَد ترَاخت أرضًا ، مَا الّذي ستصبحهُ برأيك؟
55
10
2472
Why?
I was alone. I am alone. I will be alone. But why People always lie? I can't hear it Every time! And then They try to come Back. And i Don't understand it. Why?
61
4
8210