@MyYurachka
"Még sosem volt olyan szép naplementém, mint amit a házatok teraszáról néztünk kettesben."
Вірші Всі
25
Hajdani emlékek... Párszor visszasírom Azt, amikor tán még szükséged volt rám is. Mostmár kevés vagyok, nagyonis semmilyen. Túl hamar elmúltunk. Megeshet, hogy máris. Megremeg a kezem. Boldog vagyok, mondom. Ezt mosolygod te is félszeg tekintettel, S szemed habár csillog, lelkem hinni nem tud. Tart a nagyvilágtól így, becsukott szemmel. Karomat kinyújtom, sötét van itt bennem. Fényed messze ragyog, elérhetetlenül, Mégis nekem nyújtod. Alig látszik arcod; Karjaidba omlok félve, esetlenül. Táncol a gyertyaláng, gyermeki vak remény; Látom megpihenni mellette kezedet. Égig ér a világ néhány másodpercig, Majd a néma eső ismét csak elered. Elfogynak a szavak, kifogy a csupor is, Mely gondolattal volt korábban tele. Mindjárt megy a vonat. Remélem, elérjük. Kéne egy fél jegy a boldogságunk fele.
4
0
448
24
Szemünkbe lóg az alkonyat, Tört lámpafényben szédülünk. Te összezárod markodat, S azt suttogod, hogy jó nekünk. Én meg hiszek, lelkem koppan. Csillagtalan, szép az este, Küszöbére vendég toppan. Felszakad egy felhő teste.
6
2
433
23
Nincs olyan, hogy fehér és fekete, nincs olyan, mi egyértelmű lenne, nincs olyan, aki csak rossz vagy jó, hisz senki sem lehet biztos benne, szeretni milyen, és gyűlöl-e tényleg. Emögött rejlik mélyen a lényeg.
4
0
386