Вірші
25
Hajdani emlékek... Párszor visszasírom
Azt, amikor tán még szükséged volt rám is.
Mostmár kevés vagyok, nagyonis semmilyen.
Túl hamar elmúltunk. Megeshet, hogy máris.
Megremeg a kezem. Boldog vagyok, mondom.
Ezt mosolygod te is félszeg tekintettel,
S szemed habár csillog, lelkem hinni nem tud.
Tart a nagyvilágtól így, becsukott szemmel.
Karomat kinyújtom, sötét van itt bennem.
Fényed messze ragyog, elérhetetlenül,
Mégis nekem nyújtod. Alig látszik arcod;
Karjaidba omlok félve, esetlenül.
Táncol a gyertyaláng, gyermeki vak remény;
Látom megpihenni mellette kezedet.
Égig ér a világ néhány másodpercig,
Majd a néma eső ismét csak elered.
Elfogynak a szavak, kifogy a csupor is,
Mely gondolattal volt korábban tele.
Mindjárt megy a vonat. Remélem, elérjük.
Kéne egy fél jegy a boldogságunk fele.
4
0
393
24
Szemünkbe lóg az alkonyat,
Tört lámpafényben szédülünk.
Te összezárod markodat,
S azt suttogod, hogy jó nekünk.
Én meg hiszek, lelkem koppan.
Csillagtalan, szép az este,
Küszöbére vendég toppan.
Felszakad egy felhő teste.
6
2
378
23
Nincs olyan, hogy fehér és fekete,
nincs olyan, mi egyértelmű lenne,
nincs olyan, aki csak rossz vagy jó,
hisz senki sem lehet biztos benne,
szeretni milyen, és gyűlöl-e tényleg.
Emögött rejlik mélyen a lényeg.
4
0
335
22
Látom a tükrön a
bőrömbe égett szavaid.
Tudom, hogy igazán
tehetnék én is valamit,
mégis csupán várok,
hátha elkezded helyettem.
Benned keresem azt,
mit egykoron úgy szerettem.
5
0
296
21
A nyármivoltú, csinos vitorlás lágyan ring,
Fedélzetén egymásnak simul két kockás ing,
S amint egymásba karolnak a sovány ujjak -
Mik között elfér a világ - felvirrad egy új nap.
7
2
346
20
Lövedéked végre célba ér,
Mellkasomból megered a vér,
Végigpereg porhüvelyemen,
Szívem hasad, ízét lenyelem.
Egy dörrenés, beüt a golyó,
Vérem csorog, akár a folyó,
Kezed némán, félve megremeg,
Látom, hogy most helyed nem leled.
Gyilkos lettél, kezedben az ász,
Szemedben nincs más, csupán a gyász,
Földre ejted töltött pisztolyod,
Mit kezed még nemrég rám fogott.
5
2
316
19
Nem hívsz,
Nem jössz,
Nem vársz,
Nem, kössz,
Nem kell semmi,
Nem, már te sem.
Szóval viszlát!
Most leteszem.
7
2
396
18
Összecsapott epilógok
Között akasztófán lógok.
Búcsúznék, de már nem számít,
Ez csak az, mit szívem ámít.
Könnyeknek most nincsen helye,
Ez itt a világ teteje.
Csak egy lépés, és leesek,
A semmibe beleveszek.
Hagyd a búcsút, én most megyek,
Hogy új szabadságot vegyek.
Elég legyen, ne tarts vissza!
Nem te vagy, ki levét issza!
Hagyj zuhanni, vár a halál,
Hol szívem új otthont talál!
Hív a semmi, a végtelen,
Ott talán helyem meglelem.
Csak egy lépés, akkor vége.
Gondolkozol, vajon végy-e
Rendes búcsút, vagy csak legyints,
S később majd poraimra hintsd
Szép szavaid, szereteted,
Mosolyomra feleleted,
Vagy épp bármit, mit szerettél.
Választottál. Eltemettél.
Csupán könnyen elfeledtél.
Rájöttem: te nem szerettél.
Csak én voltam menthetetlen.
Oktalan belédszerettem.
6
0
415
17
Szavak nélkül hagytok.
Nincsenek válaszok, se kérdések,
Se semmik nincsenek, hiába várok. Apró, szilánkos érzések
Gyötörnek, kínoznak,
Csaknem minden éjjel,
Sötét erejükkel
Marcangolva széjjel.
Nem hagynak békében nyugodni.
Csak várok, várok álmatlanul,
Hátha mégis felbukkantok
Egyszer váratlanul.
Nem, ez képtelenség.
Tudom, fölösleges csönd ez,
Mégis azt remélem, egyszer
Saját érzéseim mellett is csönd lesz,
Nem csak akkor,
Mikor végre együtt lehetek veletek.
Távol vagytok most,
Hát titkon veletek nevetek.
Három szelet a szívem,
Abból ti kaptok két szeletet.
Kivételesen örüljetek is neki!
Igen, éljen a hazug szeretet!
3
2
378
16
Peregnek a pillanatok,
s te már nem fogod a kezem,
elengedtél, hagysz zuhanni,
nálad helyem már nem lelem.
Könnyeden kihajt szívemben
a semmisség kék virága,
szirmain könnyek gördülnek,
világod ezzel kizárja.
Árván hagysz, eltiporsz álmot,
lényemen így sebet ejtesz,
miközben erről mit sem tudsz.
Nem emlékszel, elfelejtesz.
Sír a lelkem, nézd, hogy zokog!
Szemem nem tud, bár szeretne,
így mindössze láthatatlan
könnyeim folynak helyette.
Eltörted lenge reményem,
pedig még hinni akartam,
Ehelyett most friss sebeim
csupán borúval takartam.
Hogy mit is műveltél velem,
mostanra tán felfogtad már,
te szűkszavú, búillatú,
csodaszép, de meghorpadt nyár.
4
7
509
15
Dicsfényében úszva
Oly kín ez az élet!
Romlatlanul szenved.
Kontár az ítélet!
Alantas ígéret...
3
0
831
14
Mikor még teljesen éltem,
Mikor még hittel reméltem,
Mikor még nem voltam halott,
Mikor a szó még - "létezem" - hatott,
Mikor még szerettem,
S itt voltál mellettem,
Mikor még vártalak,
S bár könnyek közt,
De karomba zártalak,
Boldogan, mondhatni.
Ám tudom,
Ez többé nem fog hatni.
Már nem vagy,
Már könnyű elporladni.
6
6
843
13
Szeretném, ha tudnád,
Egy tsundere vagyok.
Elkerüllek, neked
Kevés jelet hagyok
Afelől, hogy milyen
Mélyen beléd estem.
Tudod, csaknem minden
Fétised ellestem.
Átformálom magam,
Megváltozom érted,
Mégis letagadom
Ezt, mikor megkérded.
"Ugyanolyan vagyok,
Amilyen voltam, jó?"
Nem számít, személyem
Mekkora egy tapló,
Fogjuk inkább arra,
Hogy tsundere vagyok.
Tudod, mostanság így
Csinálják a nagyok.
Én is csak megjátszom,
Aztán talán egyszer
Elmondom majd neked:
"Szívem csak érted ver."
4
0
527
12
Legyünk örökké együtt,
Tegyünk rá kisujjesküt,
Nehogy majd elfelejtsük,
Mily' ígéretet tettünk.
4
2
466
11
Nem változtál semmit sem.
Legalábbis ezt hittem,
De a naplemente csendben
Színt talált a szürke rendben,
S rámutatott, végtére
Te vagy a pont a végére.
6
2
491
10
Nehéz az érzéseket szavakba önteni,
Ha nem akarjuk közben romba dönteni
Mindazt, amit felépítettünk gondosan.
Némán is megérted, mit akarok pontosan.
Kérlek, légy rám tekintettel, hisz lelkem
Azóta így verdes, mióta megleltem
Őt, aki végre több számomra mindennél.
Ha tőled is elvennék, mondd, te mit tennél?
Úgy tudom, neked ő csupán egy egyszerű
Barátod. Tudod, ez részemről nagyszerű,
Mert nekem sokkal több, és ez a probléma.
Hogy ő számomra túl értékes portéka.
Ha nem több, pusztán egy fontos barátod,
Ráteszem a mancsom, hogyha nem bánod.
Nem veszem el tőled, csak szívét szeretném
Rabul ejteni, s elnyerni aranyszín szerelmét.
3
1
456
9
Fájnak a sebek, s a hegek
Mint tornyosuló hegyek,
Beborítják tested, s én megyek,
Hogy elégtételt vegyek,
Miért bántották szeretett,
Mégis belül elveszett,
Egyetlen igaz szerelmemet,
Téged, te tébolyodott gyermek.
4
3
479
8
Nem tudom, hogy is kedhetném...
Nagyon boldog szülinapot!
Kérlek, hunyd be most a szemed,
És kívánj valami nagyot.
Hogyha ezzel megvagy, akkor
Hát én is kívánok neked:
"Legyen utolsó percedig
Meseszép, fénylő életed!"
3
4
345
7
Nap nap után,
Nem számít már semmi.
Folytva, sután,
Szeretném megtenni
Azt a nehéz,
Szerelmi vallomást,
Mit Ő lenéz,
S nem érti senki más
Rajta kívül.
Így várok, s szeretem,
Míg elévül
E titkolt szerelem.
4
17
243
6
Köztes lelkünk gyermeki még,
nem tudhatjuk, merre húz majd.
Fiúk, vagy épp lányok felé?
Tán minden határon túlhajt?
Nem tudni még, fiatalok
vagyunk mi a szerelemhez.
Idővel úgyis elválik,
mért vonzódunk s milyen nemhez.
3
10
222
5
Csupán ez az egy szívem van,
Nem adhatom oda.
Mi lenne, ha miattad már
Nem dobbanna soha?
Mi lesz, hogyha összetöröd?
Belehalok talán?
Az a baj, hogy útmutató
Nincsen az oldalán.
5
2
246
4
Jégbe fagyott márvány-szívek,
Mámorittas pillanatok.
Mind a miénk, miket én most
Szépen, csendben továbbadok.
Titokban eladom őket,
Jó árat kapok majd értük,
Hiába, hogy valójában
Soha nem is volt értékük.
3
6
216
3
Kérlek, bocsásd meg, hogy
Eddig önző voltam,
És rád tényleg soha,
Soha nem gondoltam.
De mától másképp lesz.
Megígérem, most már
Nem fogom mondani,
Szívem érted hogy fáj.
4
6
239
