16
Peregnek a pillanatok, s te már nem fogod a kezem, elengedtél, hagysz zuhanni, nálad helyem már nem lelem. Könnyeden kihajt szívemben a semmisség kék virága, szirmain könnyek gördülnek, világod ezzel kizárja. Árván hagysz, eltiporsz álmot, lényemen így sebet ejtesz, miközben erről mit sem tudsz. Nem emlékszel, elfelejtesz. Sír a lelkem, nézd, hogy zokog! Szemem nem tud, bár szeretne, így mindössze láthatatlan könnyeim folynak helyette. Eltörted lenge reményem, pedig még hinni akartam, Ehelyett most friss sebeim csupán borúval takartam. Hogy mit is műveltél velem, mostanra tán felfogtad már, te szűkszavú, búillatú, csodaszép, de meghorpadt nyár. 
2019-09-01 15:14:51
4
7
Коментарі
Упорядкувати
  • За популярністю
  • Спочатку нові
  • По порядку
Показати всі коментарі (7)
csillagnapsi
Відповісти
2019-09-01 17:36:52
1
MyYurachka
Відповісти
2019-09-01 17:40:46
Подобається
MyYurachka
ó, nagyon köszönöm ❤
Відповісти
2019-09-09 20:06:34
Подобається
Інші поети
BON BON
@bon_bon_c0xu
Схожі вірші
Всі
Why?
I was alone. I am alone. I will be alone. But why People always lie? I can't hear it Every time! And then They try to come Back. And i Don't understand it. Why?
61
4
8229
وردةٌ قبِيحة
و مَا الّذي يجعلُ مصطلحُ الوردة قبِيحة؟ -مَا الّذي تنتظرهُ من وردةٍ واجهت ريَاح عاتية ؛ وتُربة قَاحلة و بتلَاتٍ منهَا قَد ترَاخت أرضًا ، مَا الّذي ستصبحهُ برأيك؟
55
10
2483