Édesanyám
Fáradt, rekedt hanggal, szól édesanyám
S vézna meggyötört karja ölel, igazán.
Minden földi vagyonát,
Odaadná, hogy lássa fiai mosolyát.
Kedvünkért fáradt lelke így is ragyog
S miattunk dolgozza át az egész napot.
Olykor mégsem vesszük észre,
Hogy lassan már folyik értünk vére.
Azt kérdezték tőlem: Hogy jellemzed édes anyád?
Én erre azt feleltem nincs nála jobb barát.
Nincsen ember a világon, aki nála erősebb lehetne
S értünk ő bármikor a pokolba szenvedne.
Nincsen nála jobb ember, sem jobb anya
Kincset érhetne neki minden egyes szava.
S ha úgy is érzi olykor, hogy mi nem látjuk,
Minden felé irányuló rossz szót megbántunk.
Ha rosszat teszek nem rám haragszik, csak értem
Egyszer ezt a haragot, apaként én is megértem.
Kelt.: 2017.11.15
2018-05-02 19:37:54
2
0