A fáradtság annyira látszott Manuélán, hogy Niana kénytelen volt neki kávét főzni, így délután, ami nem mindennapi esett, hiszen Manuéla soha nem iszik nap közben kávét, csak kora reggel hatkor.

– Márcus lakásában bezzeg nem voltál ennyire fáradt - jegyezte meg gúnyosan.

– Azt te nem tudhatod - válaszolta unottan, és belekortyolt a kávéba.

– Ez förtelmes! - majdhogy csak kiköpte, annyira keserű volt a kávé.

– Keserű, mint az életem! - jelentette ki, majd felnevetett.

– A hangulatod alapján csinálsz mindent. Ha szar napod van, olyan a kávé, a kaja, és még sorolhatnám, mennyi mindent csinálsz meg förtelmesen. A lustaságról nem is beszélve. Mikor takarítottad ki a szobád utoljára?

– A tegnap! - válaszolta határozottan, és csípőre helyezte kezeit. - Amúgyis, akkor takarítom, amikor akarom.

– Na, persze - mondta. - Egyébként, fura ez a sok nyüsgés...ki lehet az, aki meghalt?

– Honnan tudhatnám? Te többet jársz a városba...vagyis akarom mondani, Marcus lakásába.

– Befejezted? - pattant fel hirtelen, majd további szó nélkül továbbállott.

Összehúzta a szemöldökét, amikor az elhaladt mellette. Mostanában furcsán viselkedik, és tudja, hogy ki az oka: Marcus!

Valahogy ez a férfi már az agyára megy! És mi lesz később? Akármennyire is próbálta terelni a gondolatait, a megmentője arca folyton elévetődtek. Ám rossz érzéseket táplál iránta, és nem akar soha többé vele találkozni. Lehet, hogy az ellenszenv a génjeiben van? Több démon faj is létezik, és nem biztos hogy Marcus és a fia, pont a jobbak közé tartozik, akik valóban példamutató életet élnek.

  Hangos nesz hallatszott a hátsó kertből, ezért igyekezve oda ment, mert biztos volt benne, hogy megint az a ronda fekete macska, aki a múltkor össze vizelte a hinta ágyat, ám arra nem számított, hogy Adam tök részegen a hintában ül, egy üveg piával a kezében. Szomorúnak tűnt, és a szemeiben ott csillogott a fájdalom. Lassan leült mellé, és figyelte, ahogy az lesüti a fejét, és mintha a könnyeivel küszködne.

– Minden oké?

– Aha - bólogatott aprókat, majd váratlanul felnevetett. - Tudod, az élet tud a legnagyobbat ütni, nem az ember! Egyik nap még mindened megvan, és éled az életed...aztán bummm! Vége mindennek, és te ott állsz, teljesen letörve, és egyedül.

– Az életben minden okkal történik. Még a lépéseinknek is jövője van, hiszen nem tudhatod, hogy miért is kellett azt a lépést megtenned.

– Az apám ma reggel meghalt! - jelentette ki szemrebbenés nélkül, majd nagyot nyelt.

– Hogy mi? - ugrott fel mellőle, és nem tudta elhinni amit mondott.

– Ittason sétafikált a főúton...elütötte egy teherautó. Azt beszélik, direkt ugrott elé, de nem hiszem el. Az apám túl gyáva lett volna ahhoz, hogy végezzen magával!

– Őszinte részvétem! - sajnálkozva nézett a szemébe, mire az tiltakozva felugrott.

– Nem kértem a sajnálatod - mondta. - Nem az apám miatt vagyok szomorú.

– Akkor mégis miért? - döbbent meg.

– Az anyám nem fogni tudni nélküle élni. Előbb-utóbb megöli magát.

– Az anyád szerette az apádat - mondta. - De az apád...sok fát rakott a tűzre.

– Igen, ezért is utálom! De az anyámnak én sem számítok. - rázta meg a fejét elkeseredetten.

– Ne mondj ilyet, ez nem igaz.

– És ezt te honnan tudod ilyen biztosan? - kérdezte kíváncsian.

– Onnan, hogy mindent megad neked, és az apád helyett dolgozik - válaszolta.

– Ha olyan fontos lennék neki, akkor nem hagyta volna, hogy egy olyan ember mellett nevelkedjek, aki elcseszte az egész gyerekkoromat! - Idegesen hadonászott az üveggel a kezében. Niana látta rajta, hogy feldúlt, éshogy nincs önmagánál, ezért inkább visszaindullt a házba.

Néma csend honolt, ami szokatlan volt a számára, mert Manuéla nagy zajt csapott ha itthon volt. Bekopogtatott a szobájába, de nem jött válasz, és az ajtó is zárva volt. Már mindenhol megnézte, de sehol sem találta. Aggódni kezdett, hiszen nem szólt neki, hogy elmenne bárhova is. Bár igaz, nem tartozik neki magyarázattal, de akkor is, ilyen még sosem volt, hogy nem szólt neki.

  Arra gondolt, hogy talán elugrott a kisbolta, ám a bolt pár házzal arrébb van, és oda sosem szokott kocsival menni, így csak hosszabb útra mehetett, és volt is egy tippe, hogy hova: Marcushoz!

Halk kattanás hallatszott a konyhából, aminek a hangját száz közül is felismerte volna: a rozoga kávéfőzőgép bekapcsoló hangja volt az.

– Hol voltál? - kiabált fel amikor a konyhába ért, de nem volt ott senki, és semmi.

Furcsa érzése támadt, és úgy érezte, valaki figyeli őt! Elkezdett lassan hátra lépkedni egészen a szoba ajtóig, de amikor beakart lépni, a csengő megszólalt.

Az ablak üvegen látta, amint Adam jól meghúzza az üveget, majd lazán a kertbe dobja, ráadásul a törperózsa közé.

– Mit akarsz? Tök részeg vagy! - résnyire nyitotta neki az ajtót jelezve, hogy nem igazán akarja beengedni.

– Te különb lennél a helyemben? Basszus, totál szét megy a fejem! - kapott a fejéhez és összehúzta a szemöldökét.

– Főzök neked egy kávét, aztán menj haza - mondta, és kijebb nyitotta neki az ajtót.

A kávéfőző bekapcsolva volt, és olyan meleg volt, hogy azonnal kihúzta az áram alól.

– Kavarós kávéval tudok szolgálni - jegyezte meg, és adta a kezébe a bögrét.

– Ez is megteszi - hálálkodóan mosolygott.

Niana alaposan végigmérte őt, és egy hirtelen gondolat ütött a fejébe: mi lenne ha? Adam jó pasi, és néha kedves is tud lenni, ha nagyon akar, ráadásul már ismeri őt. Eljátszott a gondolattal, közben azt figyelte, ahogy az izmain feszül az a fránya szürke atléta.

– Min töröd ennyire a fejed? - felvonta a szemöldökét.

– Ó, semmin! - rázta meg a fejét. Gondolatban egészen mást válaszolt.

Percekig mindketten valahol máshol jártak, és síri csend volt köztük. Figyelte a cserepes ajkait, melyek kívánatosak voltak a számára. Arra gondolt, hogy felugrik, és egy hirtelen mozdulattal megcsókolja őt, de vajon Adam mit szólna hozzá? Hiszen most jelen pillanatban van elég baja

– Amit akkor mondtam, nem gondoltam komolyan - kezdte. - Nagyon is az esetem vagy, csak akkora egy barom voltam, hogy ezt a barátaim előtt nem mertem bevallani. Szép csaj vagy, és mellé kedves is. Én pedig egy hülye seggfej vagyok!

– Na jó, azért ennyire ne szidd le magad! - akaratlanul is felnevetett, amire az is nevetni kezdett.

– Régóta tetszel nekem - mondta, közben mélyen a szemébe nézett, és mosolygott.

– Hazudsz! - felsóhajtott, és felállt. - Részeg vagy, Adam. - azzal a konyhába indult, és töltött magának kávét.

– Egy részeg ember mindig igazat beszél - mondta, majd odasétált hozzá, és egészen közel hajolt az arcához.

Már az ajkaik közel voltak egymáshoz, amikor Adam egy hirtelen mozdulattal elkapta a derekát, és még jobban magához húzta, amire ő elfordította a fejét, és már nem akarta a dolgot.

– Engedj el! - ellökte magától, és az ajtóhoz indult, hogy kitessékelje, ám a villanyok leoltódtak hirtelen.

Talán az áram ment el, de akkor a villanyoszlop lámpái miért égnek? Kezdett furcsa lenni a dolog, és szinte biztosra vette, hogy a megmentője a közelben van. Adam erővel akarta őt, és biztosan a megmentője ezért lehet itt. - Gondolta.

– Adam, merre vagy? - Előre lépett párat, és hirtelen a villanyok feloltódtak.

– Ez meg mi volt? - vonta fel a szemöldökét.

– Menj el! - parancsolt rá erőteljesen, mire az további szó nélkül elhagyta a házat.

Gyorsan bezárta az ablakokat, az ajtót, és a szobájába rohant, mert érezte Natanielt újra! De mit akarhat tőle? Lehet, hogy Manuélát ő vitte el? Nem, az nem lehet, hiszen a kocsi nincs a ház előtt. A levegőben jól érezhető volt, hogy a férfi játszadozni akar vele. Léptek hallatszottak a nappaliból, majd egy csattanás, mintha valami a földre esett volna. De az kizárt, hiszen mindent bezárt...kivéve a hátsó ajtót! A szíve a torkában dobogott, amikor a léptek egészen az ajtaja felé közeledtek lassan.

Niana már-már az őrület határán van, és nem tudja mit tegyen! A folyosón az ajtók sorra nyílnak ki, majd záródnak be. Halk nevetés váltja fel a házat, amire Niana kénytelen az ablakon menekülni. Már a kerítésen kívül volt, amikor erős fények vakítóan a szemébe sütöttek.

– Te meg mi a francot keresel idekint? - támadta le Manuéla amikor úgy becsapta a kocsi ajtaját, hogy majdnem leszakadt!

– A házban van! - mutatott kétségbe esetten a házra. - Nataniel odabent van.

– Most terelni akarod, hogy megint szökni akartál, ugye? - csalódottan megrázta a fejét, és elindult az ajtóhoz.

– Anya, várj!

Féltette őt, ezért azonnal a nyomába eredt, de amikor beléptek, nem volt ott senki.

– Na, hol van? - fonta össze karjait, és nekidőlt a konyha pultnak.

A hátsó ajtón biztosan kiment - mondta, és az ajtóhoz indult, ám meglepetésére az ajtó zárva volt.

Megfordult és az anyja csalódott, és hitetlen tekintetével találkozott. Úgy nézett rá, mintha bolond lenne, és ez nagyon fájt neki. Nem hitt neki, pedig igazat beszélt!

Egy biztos, Nataniel akar tőle valamit, csak a kérdés, hogy mit? Nem hinné, hogy meg akarja ölni, legalábbis számtalanszor lett volna rá esélye, mégsem tette, inkább játszadozik vele. A kérdés csak az, vajon meddig?