Taehyung

Zavarba és kétségbeejtő az egész szituáció. Miért akar leöltöztetni csak úgy? - Jungkook magyarázatot követelek! Milyen szándékból öltöztetsz csak úgy engem?! - így is zavarba ejt hogy szinte csak egy boxerben és egy pólóban fekszem előtte meg félig lehúzott farmerban. Soha nem akartam ilyen szituációba kerülni vele.

- Eltűntél és ájultan találtam rád a könyvtárban! Most hagytalak volna ott vagy mi? Ennyire nem vagyok én se szívtelen. Ami a nadrágod illeti, mielőtt még arra gondolnál, hogy bármilyen mocskos dolgot akartam volna tenni most veled akkor ki kell ábrándítsalak, mert semmi ilyesmi nem jutott eszembe.- ezt persze higyjem is el azzal az önelégült vigyorral a képén?

- Egy percre sem gondoltam erre! Sőt szerencséd, hogy ilyesmire még csak nem is készültél. Viszont, akkor miért is akartál megszabadítani a nadrágomtól? - szerencsére leolvad vigyora a képekről, mintha már egyenesen összetörtem volna. Látszik rajta, hogy nem erre a reakcióra várt, de ugyan kérlek én nem leszek újabb strigula és jobb erre minél előbb felkészíteni.

- Most őszintén, jól aludtál volna ebben a farmerben? Mert kötve hiszem.

- Miért is érdekel téged, hogy mennyire aludtam volna jól vagy sem? Ne viselkedj úgy velem mint az egyik barátoddal. Megmondtam, hogy nem leszek senkid azon kívül, hogy szobatársak vagyunk. Fogd fel végre! - emelem meg kicsit a hangom közben távolabb húzódva tőle az ágyamon.

- Nem. - jelenti ki nemes egyszerűséggel, amitől nekem esik le az állam.

- Mi az hogy nem?! - kapom rá haragos tekintetem.

- Mert nem! Igenis el fogom nyerni a barátságod! - és így történt, hogy friendzoneltak.. Francokat! Nem is érdekel igazából Jungkook.

- Hagyj már Jungkook, csak nézz át rajtam. Hidd el jó lesz ez így, és nem fog nehezedre esni.

- Szeretem a kihívásokat, és ha így akarsz játszani legyen! Kössünk egy fogadást.

- Nem fogadok veled semmiben és most menjünk aludni késő van már. - közben megszabadultam véglegesen nadrágomtól és már a takarómért nyúlnék mikor lefogja kezem. - Jungkook!

- Ha meghallgatod az ajánlatom és úgy nem tetszik akkor békén hagylak.

- Nincs mit meghallgatnom, a döntésem akkor sem változik.

- Légyszives! Csak most az egyszer, tényleg. - ne nézz így te Isten csapása! Nem engedhetek neki, de olyan kitartó és úgy se fog leállni. Aaah Jungkook csak a gondom van veled. Végül csak bólintok, hogy folytassa. - Köszönöm. - mosolyodik el hálásan. - Szóval az lenne az ajánlatom, hogy ez év félévégéig engeded, hogy elnyerjem a bizalmad és a barátoddá váljak. Viszont ha kudarcot vallok akkor megígérem, hogy végleg békén hagylak és úgy lesz ahogy eddig is szeretted volna. Na? Benne vagy? - olyan mint egy kisgyerek.

- Honnan tudjam nincs e valami hátsó szándékod? - szűkítem össze tekintetem.

- Mi lenne ugyan? Hogy megfektesselek? Ugyan kérlek, mit nyernék én azzal? Oké, hogy az a hír járja, hogy bárkit megkaphatok, de senkit se úgy, hogy ahhoz tőrbe kéne csalnom őket. - kicsit megnyugtat, de még sem esnek jól szavai. Nem jó hallani, hogy lassan a fél sulit meghúzhatta esetleg. - Mivel a hallgatás beleegyezés, mi lenne ha együtt aludnánk? - már indul is mellém amit én nem is tudok hirtelen bármivel is lereagalni, csak tátogok mint valami hal. Pillanatnyi sokkomból ölelő karjai zökkentenek ki.

- Nem, menj aludni a saját ágyadba! Engedj el, de azonnal! - szívem zakatol szokatlan közelségétől.

- Már elhelyezkedtem Tae. Ne légy ilyen szívtelen, csak együtt alszunk. Még most... - nem tudom hova tenni kijelentését, de jobbnak látom figyelmen kívül hagyni. Úgy se gondolja komolyan ez a fajankó...