Taehyung

Nem értem mire lenne jó neki, ha velem töltené a napot. Simán békén is hagyhatna, de nem. Remélem nem valami mániákus, aki imádja a kihívásokat.

Nem tetszik, hogy ilyen túlbuzgó. Viszont már most tudom, hogy lesz egy nyugodt napom, mert fixen nem tud főzni. Láttam, hogy a konyhaszekrényünk egy része nem fűszerekkel és egyéb fontos dolgokkal van felszerelve, annál inkább találtam temérdek mennyiségű instant leveseket. Úgyhogy nem is fárasztom magam azzal, hogy azon gondolkozzak mit vehetnék, ha esetleg menni szeretne bárhová is velem.

A hatalmas csendet egy ajtócsapódás töri meg. Ágyamról felpattanva megyek ki a kis nappalinkba, ahonnan belátni a konyhánkba hátha ott találom ezt a bolondot, de se híre se hamva. Így kihasználom a lehetőséget és elindítok egy just dance mérkőzést.

Idejét sem tudom mikor táncoltam utoljára. Azt sem veszem észre, hogy hanyadik körnél járok csak csinálom és csinálom. Élvezem, hogy végre elengedhetem magam és nyugodtan azt csinálhatom amit szeretnék. Mindig is szégyellős és zárkózott voltam mások előtt, pedig sosem csúfoltak vagy bántottak volna bármiért is csak egyszerűen nem mertem megtenni dolgokat. Saját magamat nyomtam el, főleg azóta, miután megéltem az első pánikrohamom. Nem akartam elfogadni, hogy ezzel kell élnem azt meg pláne nem akartam, hogy engem emiatt sajnáljanak vagy ápoljanak. Mára mondjuk azt, hogy megbékéltem ezzel és tudom is kezelni.

Mikor már érzem, hogy teljesen elfáradtam kikapcsolom a Tv-t és eldőlök a kanapén. A tánc számomra egy stressz levezetésére a legjobb elfoglaltság. Mikor csak lehetett kicsiként anyával nagyon sokat táncoltam, mivel ahhoz képest, hogy óvodában egy csendes semmi gonddal nem járó gyerek voltam, azért otthon, mikor nem volt otthon apa mindig izgága voltam és akár mivel próbálkozott anya sose tudott a délutáni alváshoz lefárasztani ezért ez volt a végső és a legjobb ötlete is egyben.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen ügyesen táncolsz. - hirtelen minden fáradságom elszáll amint meghallom hangját. Mozdulni sem merek ijedségemben. - Bár amíg te tartottál egy magán táncmaratont én végeztem a főzéssel is. - mégis mikor ért vissza és, hogy lehetett ilyen csendben mindvégig?

Lassan ülök fel a kanapén és próbálok úgy viselkedni mintha nem is zavarna, hogy látott, de amint meglátom azt a mosolyt az arcán azonnal elvörösödöm és minden eddigi próbálkozásom kudarcba fullad.

- Na gyere, biztos éhes lehetsz. - meg tudnám ütni azért az önelégült mosolyért ami jelenleg van az ábrázatán, de úgyse sokáig lesz ott. Végül egy szó nélkül megyek a konyhába, mert kicsit azért kíváncsi vagyok, vajon mit is alkotott.
- Ha szereted a Rament, akkor garantálom, hogy ízleni fog. - kellemes csalódásként ér, mert nyilván nem tudja, de imádom a Rament.
- Tudni fogom, hogyha valahonnan vetted. - nézek rá mindent sejtő tekintettel.
- Kicsit bízhatnál bennem, nem folyamodnék ilyen egyszerű módszerhez, ha csalni szeretnék és bármennyire is szeretnéd de nem lesz igazad. - tudom, hogy őszintén beszél, túlságosan maximalista.

Éves közben minden mozdulatokat szüntelenül nézte. Nem voltam olyan kedves, hogy bármivel is tudtára adjam véleményem. Kicsit sótlan volt és rágós maradt a csirke hús, viszont ettől függetlenül nem volt rossz. Élveztem a helyzetet, mivel rajta tisztán látszott, hogy izgult.
- Nos, neked, hogy ízlett a főztöd? - kérdeztem tőle mire meglepődött.
- Ezt én kérdezhetném tőled. - nézett rám gyanakvóan.
- Lassú voltál, úgyhogy válaszolj. - könyököltem fel az asztalra.
- Másban gyorsabb vagyok. - kacsintott. Legszívesebben mondtam volna neki, hogy ezek szerint gyorstüzelő. - De legyen válaszolok neked. Őszinte leszek, nekem ízlett. Igaz nem egy mestermű, de ahhoz képest, hogy nem sokszor főzök magamnak egész elfogadható lett. Szerinted?
- Nem volt rossz. - várja, hogy bővebben kifejtsem véleményem, de ezt az örömet még nem adom meg neki.
- Ennyi? Nem volt rossz? Bővebb választ várok. - nem válaszolok csak csendben fel állok az asztaltól majd kikerülve őt hagynám egyedül de megakadályoz benne. Pontosan azt teszi amire számítottam. - Taehyung, fogadás az fogadás és te most egyáltalán nem tartod magad hozzá.
- Azt mondtam nem volt rossz, szerinted ez mit jelent? A te győzelmedet vagy az enyémet?
- Honnan tudhatnám, ha nem vagy egyértelmű? - háborodik fel.
- Csak figyelj oda jobban. Most pedig engedj, szeretnék a közös szobánkba menni. Majd ha rájöttél a válaszra gyere fel. - majd kikerülve őt hagyom magára. Lehet, hogy okosnak tartja magát de mégsem elég figyelmes. Ugyan miért lenne üres tányérom, ha nem ízlett volna amit főzött.