Hamis
misshapen_mirror
Felhős éjszakákban Beborult elmék sora Egymáshoz csatlakozva Mind felejteni akar Néhány rövidital után Meg is lesz az alaphangulat Összefolyt mondatok sután Hamisan hangzanak Józanul és parasztul Amikor félek remélni Kezed kezemért nyúl Sok fájdalom éri Fagyos lelkem Még ha értelmetlennek tűnik Néha mintha verne Jelenléted melegíti És hónapokkal később Már nem vagyunk idegenek Az elmém nem felhős Mert a nap kisüt a fellegek felett Szemedben játszik a sejtelem Veled minden este önkontroll Mert mikor kezem a kezedben Nem rettegek a holnaptól Élvezni a pillanatot Ahogyan te is akarod És nem csak a bevonatot Nem elég már nekem a platform De mikor már sínen vagyunk Te nem veszel komolyan Jelened a múltba full És nem olvasol a sorokban Kedvesen utasítasz vissza Engem meglep a reakció Mert nem azt gondotam Hogy a barátod maradok Pedig már sínen voltunk És lehettél volna a majdnem De azt mondtad mégsem És most ezért vagyok mélyen Most az első járattal Az állomásra tartok Mert ha nem lehetek valakid Másé sem akarok Hosszú éjszakák után Szívem megnyugvást nem talál Felhős éjszakában Elborult elmém a testem ura Becsukom a szemem És csak arra gondolok Milyen hamisan hangzik Hogy a tiéd vagyok
2019-10-25 12:32:19
4
0
Інші вірші поета
Emlékmorzsa Éjszakai tánc Szégyellem Két idegen emlékekkel
Інші поети
Женя Закарян
@Evgenia_zakaryan
Вікторія
@viktoriya_kiselova
Схожі вірші
Всі
Я отпущу с временем дальше ...
Позитивна Морквинка ( &Не Мілашка ;)
Так было нужно , я это лишь знаю Ты ушёл как ветра свежости дым Оставив на прощание " прости ", Забрав с собою частичку души Я больше об этом перестала плакать , И начала двигаться дальше забыв Хоть было то лето яркости сладко , Но больше не стану также любить , Хоть постоянно всплывают твои лести фразы , Что мучали глубоко теплотою внутри, Я отпущу с временем дальше И буду двигаться без лишней слёзы, Я не веню тебя за такое решение И понимаю почему было так , Но время летит незаметно Ничего не оставив с собою забрав ...
44
9
2917
"Письмо ушедших дней"
Позитивна Морквинка ( &Не Мілашка ;)
Привет , мой милый друг Забыл ли ты, как долго не писала , Прости ,но я хотела отпустить Всю слабостью ,что в себе искала . И может ты проник Моим письмом до дрожи Забыл ли мой дневник , Увиденный стихами одинокой ночи ... Об памяти прошедших дней , Ты не увидишь ни души порока Лишь слабый шепот чувств Уложенных строками тонко . Немой вопрос в глазах Оставлю с времям на последок Легонько холодом касаний уходя , Чтоб не запомнил запах пепла.
43
17
1992