Блог
Всі
Вірші
Всі
Érzékeny
Hány lépést kell megtennem
Szívemtől a szívedig,
Mennyit toporigni piciny
Lábaimon, hányszor várni,
S türelmetlenségtől kínlódni,
Szenvedélyes mivoltomat
Valahogy fékezni?
Akarom - e fékezni,
Ha nem, megesz a félelem,
Hogy elkövetek olyant,
Ami széngyenletes.
6
0
411
Égi kék
A bárányfelhők elúsztak
az árral, titkot feltártak
valakinek, aki elfáradt
lelkileg teljesen, vár
sorára a megmenthetetlen:
legalábbis azt magáról
gondolja, máskor
sem jön rá fantasztikusságra,
pedig jöhetne;
elhiszem, hogy nem szevedni
akar, de ezt másképp
is felfoghatná,
az Életnek vannak jobb -
roszabb napjai, de erősnek
kell lennünk, kitartónak,
hisz fogalmunk sincs,
hogy mit hozhat a jövő,
és hogy mennyire szeretnek
minket, éljünk, merjünk
cselekedni, szeretni, ès tisztelni, önmagunkat elfogadni a hibáinkkal együtt, hisz nem vagyunk tökéletesek,
de lesz olyan, akinek tökéletlenség ellenére
is szeretve fog minket,
és sokan még példának is
látnak, magunkat hiába nem, - tudom, akkor még én sem
mertem elhinni, hogy igazán szerethetek - és viszontszeretnek, hogy fontos vagyok, és számítok, soha nem hittem, hogy számítok,
nem csak megtűrnek maguk mellett az emberek - ha jót teszel, majd visszajön; lehet
nem ugyanabban a formában,
de meglesz: te se
add fel, még ha most nem is úgy gondolod, hogy megéri, mert hidd el nekem, ezt csak te fogod tudni megválaszolni,
de nekem megéri!
0
0
347
Jéghegy
Felhők közül lassan előbújik
A nap sugara, csiklandozva
A tájat.
Árnyékok vetülnek, kisebb - Nagyobb formákat
Öltenek.
Sikerült elindítani a Jéghegyet, lavinaként
Folyt.
A jéghideg fehérség lassan
Kezd átlátszó lenni, patakká
Változni.
Idővel, ha teljesen megolvad,
Érzékien magával sodor
Csodája.
2
0
346
