Árnyékot vet
A sötét a fénnyel táplálkozik,
Kezd bekebelezni mindent.
A dombok cigarettafüst színűek,
A fáradt égbolt megpihen rajtuk.
Szerelmesek, teljesen egybefonódnak.
Pár felhő párhuzamosan
Suhan el a széllel, valahova messzire.
Gondolatom a távolba röpít,
Egy nyári emlékképhez,
A napsugár nyaldosta a
Kristálytiszta vizet,
Varázslatosan megcsillanva
A hideg tengeren.
És most, a jelenben kell élnünk,
Amikor minden fagyos,
Emberi érzelmek kihaltak,
Azokat keressük.
2019-05-05 15:47:45
0
0