Вірші
Túlgondolt gondolatok
"nincs semmi bajod"
Mondják,
Mert biztos ők jobban tudják.
Nincs kedvem átöltözni,
Csak pizsamában lenni.
Nem akarok kikelni az ágyból,
A hangulatom súrolja a padlót.
Jól szeretném érezni magam:
Öszintén nevetni,
Örömtől sírni.
"mégis ki akarja ezt tőled elvenni?"
Senki.
Egyszerüen jött egy pont,
Amikortók csak szabadulni akarok.
Nem akarom azt mondani hogy, depressziós vagyok.
"akkor ne mond"
De érzem!
Itt van, körülöttem.
Az a fekete köd, fátyol és takaró.
Egyre nehezebb az érzés.
Már már elnyom.
De nem akarok így gondolkodni.
Eddig jól bevált most miért nem megy a taktika?
Hogy "mától már mindennek a pozitív oldalról kell szólnia"
Elvesztettem a reményt vagy, csak túl előre szaladtam.
A sok önáltatástól az utamat is elhagytam.
Itt vagyok.
"jaj de jó neked"
"szépek a tájképek"
Semmi gondom nem lehet...
De már első látásra untam a helyet.
Szorongok pedig csak segítenek.
Honvágyom se lehet.
Oda nem, ahol nem találtam a helyem.
Olyan helyre ahol sose jártam.
Amiket csak képeken láttam.
Tényleg mindent megteszek.
De most, csak annyit tudok:
Majd egyszer jobban leszek.
1
0
296
Tanóra
Hallk motyogások,
Még hallkabb tanár.
Szavait félreértő visszafolytott
nevetések, mint bujdosó hiénák.
Folyó idő.
Folyik a falióra lefelé,
rá a táblára elmaszatolva
azt, amit valaha rá firkáltak.
Fontos dolgok?
A tanárnak,
az első sorban lévőknek.
Fontos,
biztos.
A középső sorokban
lapok susognak,
tollak kattognak.
Billentyűzet csattog reciprok egyenesen,
laposakat pislogó sorstárssal a teremben.
Kint csörög valaki a kulccsal.
A tanár küzd a diákokkal.
Hangjában monoton nyugati tájszólás,
Mi alvásra késztet egy egész osztályt.
„Figyel valaki?”
Nincs válasz.
Sóhajtva feláll,
Nyitni terem ajtaját.
„Nos, a következő óráig: Viszlát!”
2
0
414
Hazugság
Hazudni. Hazudni egy olyan dolog amivel valakit bátnasz de,
persze van az a kegyes hazugság, amivel húzod az igazságot, amivel amúgy szintén megbántasz valakit.
Vaki mást, vagy éppen magadat.
Magunknak hazudni más - állítják - magunknak hazudván tudjuk az igazságot és mégis.
Magunknak hazudva nem fáj - de, de cseszettül tud. - még sincs meg az a büntudat mint, mikor másnak hazudunk.
De a túl sok hazugság összenyom, mondják.
Talán ezért - vagy pont mert, ilyen vagyok - reped meg megannyiszor , ha már tele a pohár, ha már nem fér meg benne annyi hazugság.
Hisz lehet akár mekkora is a tűrőképességed egyszer megtörsz és azt a világ háta mögött, elbújva, - minden fájdalmat kiadva - a leghangosabban teszed.
Tehát légy erős, hazudj ha úgy adódik másnak, de magadnak semmiképpen sem éri meg.
Szenvedünk sokszor de, keveset csendben mint,
Ritkán de, úgy hogy az egész világ hallja.
3
1
462
Nyári Délelött
Sokan utálják a meleget, a nyarat, amikor tűz a nap és alig látsz.
Nos, valamelyest én is ezek közé az emberek közé tartozom de, most úgy igazán inkább a nyugodtság fog el mint, kényszer. Főleg mikor, leültem a küszöb magasságú ablakpárkányra.
Sablonos tett de, mégis olyan biztonságot nyújtó.
Kávéval a kezemben, nyár végén, hosszú mackónadrágban és a régi kinyúlt - talán ilyen volt mindig is - alvós pólómban.
Nem gondolva arra mi vár rám, valahol máshol, valamikor máskor.
Csak ülni, hunyorogva a nap miatt - amit most egyáltalán nem bánok - iszogatva a cukrozott, tejjel téli kávét - mert, én így szeretem - szívni magamba a napot, az augusztusi mulandó meleget.
Az se zavar hogy, ezt a sötét nadrágom szintén teszi és már ég a tenyerem ahogy hozzáérek.
Forró.
Forró a nadrágom, a pólóm , a világosra festett hajam, a kávé de, még az arcom is ég - habár nem a szégyentől - érzem.
Egyedül a szellő az ami, hűvös és néha-néha érezteti velem hogy jelen van. Akkor érzem igazán mennyire forró, mint egy szauna - nem szeretem a szaunát - de, ez most kellemes, békés, nyugodt és megannyi metafóra amit nem tudok átadni. Ezt érezni kell. Én érzem.
6
0
600
