Nyári Délelött
Sokan utálják a meleget, a nyarat, amikor tűz a nap és alig látsz.
Nos, valamelyest én is ezek közé az emberek közé tartozom de, most úgy igazán inkább a nyugodtság fog el mint, kényszer. Főleg mikor, leültem a küszöb magasságú ablakpárkányra.
Sablonos tett de, mégis olyan biztonságot nyújtó.
Kávéval a kezemben, nyár végén, hosszú mackónadrágban és a régi kinyúlt - talán ilyen volt mindig is - alvós pólómban.
Nem gondolva arra mi vár rám, valahol máshol, valamikor máskor.
Csak ülni, hunyorogva a nap miatt - amit most egyáltalán nem bánok - iszogatva a cukrozott, tejjel téli kávét - mert, én így szeretem - szívni magamba a napot, az augusztusi mulandó meleget.
Az se zavar hogy, ezt a sötét nadrágom szintén teszi és már ég a tenyerem ahogy hozzáérek.
Forró.
Forró a nadrágom, a pólóm , a világosra festett hajam, a kávé de, még az arcom is ég - habár nem a szégyentől - érzem.
Egyedül a szellő az ami, hűvös és néha-néha érezteti velem hogy jelen van. Akkor érzem igazán mennyire forró, mint egy szauna - nem szeretem a szaunát - de, ez most kellemes, békés, nyugodt és megannyi metafóra amit nem tudok átadni. Ezt érezni kell. Én érzem.
2019-08-30 09:31:31
6
0