Fájdalom és elhatározás
Tudom milyen érzés, amikor mindehol utolsó vagy,
Ismerem milyen nehéz, mikor mindenki szemében senki vagy.
Tudom milyen érzés, amikor folyton egyedül maradsz,
Ismerem milyen nehéz, mikor bármilyen társaságban csak magadra számítasz.
Átérzem a helyzetet, amikor a könny a szemedben fáj,
Ismerem a nehézséget, amikor a mosoly a szádon csak báj.
Átérzem a helyzetet, amikor a válladon a teher csak húz lefelé,
Ismerem a nehézséget, amikor az emlékeid löknek le a föld felé.
Átéltem már a várakozás hosszúra nyúló perceit,
Átvészeltem a sóvárgás nyomasztó terveit.
Átéltem már sírásig tartó viták ezreit,
Átvészeltem már mások befolyásolni vágyó elveit.
Régen a hátam mögött hagytam pár barátot,
Miközben próbáltam megfogadni jó pár tanácsot.
Régen kaptam egy szerető családot,
Miközben ők ha menni akartam akkor rám adták a kabátot.
Tapasztaltam már az összetörés érzést,
Megkaptam az egyedüli megpróbáltatások félelmét.
Megtapasztaltam a szeretteim támogatásának értékét,
Megtanultam már a határok feszegetésének mértékét.
Éreztem már többször is nyomasztó érzést a mellkasomban,
Tapasztaltam már milliószor a bosszantó gombócot a torkomban.
Éreztem már többször is a szúró érzést a szívemben,
Tapasztaltam már milliószor az elszomorító üresség érzést a lelkemben.
Elhatároztam már, hogy győztes is lehetek,
Ám folyton csak második leszek.
Elhatároztam már, kitartó dolgokat is tehetek,
Ám folyton csak lustaságot teszek.
Megfogadtam, hogy szebb leszek,
Ám ilyenkor csak csúnyább lettem.
Megfogadtam, hogy több bátor dolgokat teszek,
Ám ilyenkor magam sokszor csak gyávábbá tettem.
2019-12-09 05:14:53
3
0