Gondolatok
Van amikor a távolság, már szinte fizikailag fáj,
Van amikor a bátorság, csak pillanatnyi báj.
Van amikor a távozás elhihetetlen,
Van amikor a változás, már elviselhetetlen.
Sokszor magunknak is nehéz kimondani, azt amit igazából éreztünk,
Párszor magunkban is nehéz beismerni, hogy valójában már csak kívül létezünk.
Hányszor titkoltuk el, hogy igenis félünk,
Számtalanszor nem mondtuk el, de titokban mindezt élvezzük.
Bárcsak öröké megmaradnál nekem,
Akárcsak egy pillanatra is, de örülnék ha itt maradnál velem.
Mindent megadnék, az ha újra mellettem lehetnél,
Szeretném ha velem együtt megint nevetnél.
Hidd el mindent odaadnék,
Ha fájdalommal többé nem szenvednék.
Ha te is szeretsz,
Akkor ezért te is bármit megtehetsz.
Rólad álmodom minden nap,
Rád várok mindig, mikor felkel reggel a nap.
Azon gondolkozom, miért van ez így minden nap,
Kár, hogy ez ugyanígy lesz majd mikor lenyugszik este a nap.
Legördül szememből egy könnycsepp, mert többé nem lehetsz mellettem,
Legörbül mosoly arcomról, mert csak lélekben lehetsz velem.
Mikor lehajtom fejem, gondolataim újra téged látnak,
Mikor lehunyom szemem, álmaim újra rólad szólnak.
Egyszer eljön a nap mikor felnövök,
Keveset tudok róla, de addig még majd sokat fejlődök.
Tudom ez az állapot nem örök,
De majd ebbe is idővel belejövök.
Bárcsak minden egyszerűbb lenne,
Ha itt lennél, az mindent szebbé tenne.
Tudom sokat álmodozom,
Viszont ennél talán sokkal többet gondolkozom.
Néha olyan ködös és zavaros minden,
Mégha olyan különös de mégis aranyos is mindez.
Néha bosszantó, ha célod nincsen,
És ha ehhez még páncélod sincsen.
Sokszor lassan tisztulnak csak ki a gondolataim,
Viszont lassan már végleg eltűnnek a rossz pillanataim.
Néha nem jönnek be a számításaim,
De legalább gyorasan felejtődnek az ámításaim.
2019-09-07 07:16:06
4
2