Vegyes érzelmek
A gyomromban repkednek a pillangók a boldogságtól,
A szememben elvesznek az emlékek a zavarodottságtól.
Az eszemben leperegnek a pillanatok a félelemtől,
A szívemben reszketnek a gondolatok a hidegtől.
Fáj mindem a sok idegtől,
Fáj a lelkem a sok stessztől.
Fáj a szám a sok felesleges beszédtől,
Fáj a kezem a sok neked írt levéltől.
Miközben a képeimet nézem, eszembe jut az eddigi különös életünk,
Miközben a ruháidat pakolom, eszembe jut az örökös veszekedésünk.
Miközben a leveleidet olvasom, eszembe jut az egymással szembeni közönyös viselkedésünk,
Miközben a dalaimat hallgatom, eszembe jut a sok közös emlékünk.
Tudom, hogy én is rengeteget hibáztam,
De unom, hogy a rossz dolgokért mindig engem hibáztatsz.
Tudom, hogy magamra nem csak én vigyáztam,
De unom, hogy minden szerinted "piszkos" munkát velem csináltatsz.
Tudom, hogy már semmi sem úgy lesz köztünk ahogy régen,
Unom, hogy egyikünk sem úgy tesz ahogy a szívünkben gondoljuk mélyen.
Mikor egyedül maradtam régen,
Szokszor kint ragadtam a réten.
Ott mindig csak néztem a felhőket az égen,
Miközben éreztem a szellőket a téren.
Rád nézek és tudom, hogy már nem szeretlek úgy, ahogy a hercegnők a hercegeket az örök mesékben,
Vád amit érzek mert tudom, hogy már nem ismerlek úgy, ahogy régen az istennők az isteneket a görög történetekben.
2019-09-22 09:53:08
5
2