Te vagy...
Te vagy az oxigénem a szorult helyzetekben,
Te vagy a gyógyszerem a vészhelyzetekben.
Te vagy az értelem ebben a borzalomban ami körül vesz,
Te vagy az érzelem ebben az unalomban ami lassan őrülté tesz.
Miért ilyen nehéz feléd haladnom?
Miért ilyen nehéz eléd szaladnom?
Miért ilyen nehéz a hiányodat elviselnem?
Miért ilyen nehéz a problémáimat nélküled cipelnem?
Miért ilyen nehéz az irányodban maradnom?
Miért ilyen nehéz a világodban ragadnom?
Miért ilyen nehéz nem téged akarnom?
Miért ilyen nehéz érted ketté szakadnom?
Miért nem lehetek mellette, hogy ő másé ne lehessen?
Miért nem tehetek ellene, hogy ő másképp tehessen?
Miért akarom, hogy ő is szeressen?
Miért harcolok, hogy ő is nevessen?
Te vagy a kábítószerem,
Te vagy a csábító fegyverem.
Te vagy a lélegzetem,
Te vagy a végzetem.
Vajon csak én láttam őt tökéletesnek?
Vajon csak én nem tartottam őt fölöslegesnek?
Vajon csak én akartam őt különlegessé tenni?
Vajon csak érte próbáltam becsületes lenni?
2019-09-13 16:23:51
4
2