Prológus
Első fejezet
Második fejezet
Harmadik fejezet
Negyedik fejezet
Ötödik fejezet
Hatodik fejezet
Nyolcadik fejezet
Első fejezet
Taehyung POV.

Úgy gondoltam, ma is meglátogatom drága bátyámat munkahelyén, és boldogítom őt, meg a másik gyereket, aki vele egy irodában van. Igazából rohadt szimpatikus, de nem ismerhet fel. Mekkora botrány lenne abból? A nagy Forma 1-es autóversenyző egy cégnél volt, ahol egy faszit megdugott, mert nem bírt magával. Címlap story meglenne.

]inie azt mondta, ma nem lesz bent ]eongGuk, ezért nyugodt szívvel mászkálhatok majd maszk nélkül, levegőt kapva. Lassan kikecmeregtem az ágyból, és egyenesen a fürdőbe indultam, hogy vegyek egy reggeli hideg zuhanyt, és elvégezzem reggeli rutinomat. Derekam köré csavarva
egy törölközőt léptem ki a helyiségből Vizes hajjal, és mellkassal. A szekrényemből kivettem egy fekete térdnél szaggatott farmert, egy fehér pólót, és egy alsót, utána pedig visszamentem a fürdőbe.

Már a cég bejáratánál topogtam, amikor végre kinyitották nekem, mert felismertek, így már rohantam is fel a másodikra, a folyosó végére, majd se szó, se beszéd kinyitottam az ajtót,
s tárt karokkal, téglalap vigyorral fordultam testvérem íróasztalához. Csak, hogy akkor észrevettem a másik gyereket-aki névszerint a crushom-, aki tátott szájjal bámult felém, miközben majdnem oldalra borult székén. Haja tökéletesen beállítva, homloka közepén elválasztva, ezzel észveszejtően szexivé téve megjelenését.

Nyakán kilátszott ütőere, ahogyan élesen beszívta a levegőt, s izmai megfeszültek. Arca hibátlan, babapopsi puhának tűnik, még azzal a heggel is rajta. Szemei ében feketének tűnnek, Nyakán kilátszott ütőere, ahogyan élesen beszívta a levegőt, s izmai megfeszültek. Arca hibátlan, babapopsi puhának tűnik, még azzal a heggel is. Szemei ében feketének látszanak, miközben csak túl sötét barnán csillognak. Izmos combjait, egy egyszerű fekete farmernadrágba bújtatja, ami úgy feszül combjaira, hogy megkérdőjezeném, a cérna mikor adja fel a szolgálatot, és szakad szét az anyaggal? Izmokkal teli felsőteste egy ugyanilyen színű ingbe van bújtatva. Ajkai kicserepesedtek, így kidugta a nyelvét, hogy megnedvesitse párnáit, így tekintetem is odavonzva. Arcomra fagyott a mosoly, kezeimet lassan leengedtem, majd kérdőn fordultam ]in felé, aki eddig mindent sejtően mosolygott rám, de amikor észrevette, hogy figyelem, arcáról eltűnt ez a mimika, majd félve nézett villámokat szóró szemeimbe. Egy erőltetett vigyorral meghajoltam köszönésképp, majd az egyik szabad székre leültem, így ]in mellett ültem, pontosan szemben ]eonggukkal. Öszintén elvigyorodtam, ahogy éreztem kezemen égető tekintetét. Tudom, hogy én vagyok a példaképe, hiszen kinek nem? Na meg elég egyértelmű, hisz már nem egyszer láttam, ahogyan a pályán gyakorol, valószínűleg ő is kiszeretne jutni a Forma 1-re. Idén az a szerencséje, hogy engem választottak ki bírónak, ezért nagyobb az esélye. Meg nem piskóta a gyerek, igazi ellenfelem lenne.

Feszengve ült, és az asztalára rakott papírstóccal szemezett, majd sóhajtva vette kezébe a legfelső borítékot, aminek ahogy meglátta a feladóját, szeme kétszeresére nőtt, arca lesápadt, ajkai enyhén elnyíltak, illetve kiszáradtak, kezei alig láthatóan megremegtek.  Érdeklődve figyeltem további mozdulatait, ahogyan gyorsan feltépi a papirt, majd villámsebességgel szedi belőle ki a fontos anyagot. Vigyorom már fülig ér, ahogyan meglátom egyszerre boldog, és meglepődött arcát. Mosolya egyre jobban szélesedett, majd szemében könnyek gyűltek, miközben arcáról levakarhatatlan lett volna a görbület. Arcán lassan folytak végig örömében a sós cseppek, miközben a székről is felállt, majd vinnyogva kezdett el ugrálni a levelet  mellkasához szorítva. Jin csak nevetett a reakcióján, azzal a tipikus, ablaktörlő nevetésével, miközben én csak mosolyogva ráztam meg a fejemet rakcióján.

-Bevállogattak! -kedte el mondogatni, miközben lába csak másodpercekre ért le a talajra. Hirtelen támadt egy jó ötletem, ezért megszólítom ezért megszólítom gonodolataim főtárgyát.

-Hé kölyök!-szólok oda neki neki, mire nagy szemeit érdeklődve rám mereszti. Ravasz görbület terül el az arcomon, majd kezeimet mellkasom elött összefonom, és úgy mondom tovább a mondandóm.-Kihívlak egy párbajra.

-E-engem?-kérdezte dadogva, mely arányossá tette nyuszis megjelenését. Nagyot bólintva adom tudtára, hogy igen.-Mi a feladata a vesztesnek?-kérdezte mire hátradőlök a székben, majd újra kinyitom beszélőmet. -Az győztes megcsókolhatja a vesztest.


© Nyusziboy_,
книга «We don't talk anymore».
Коментарі