Eltelt egy hét. Az érzelmeim, a bennem lévő szállak, amiket Kim Taehyungról alkottam, most összegabalyodtak. Mint, amikor kigobózod a gombolyagot, ami aztán egy nagyobb csómó lesz egy idő után. ]imin nagyon aranyos, olyan, mintha az Oroszok ledobták volna, mint boldogság bomba, és pont engem, az egyhangú, szürke napokba burkolózó embert találta  volna meg, hogy feldobja, és színeket hozzon a napjaimba. Aznap, amikor egymásba futottunk elmentünk egy bárba beszélgetni. Nem ittunk, hisz mindkettőnknek másnap munkába kellett mennünk.



A nagy tükröm előtt próbáltam bekötni a nyakkendőmet, mert ma a fővárosba kellett mennem egy konferenciára.



]innel minden nap beszéltünk, de mindig rá akart venni, hogy menjek bele az öccsével a versenybe. Minden egyes erre utaló mondatát visszautasítottam. Elkeseredett, hiszen azt hitte, ha sokáig nyaggat, akkor belemegyek abba, hogy konkréten teszteljem, mekkora
a tűrőképességem férfiakkal szemben. Idiótaságnak tartottam, mert full heterónak vallottam magamat. Legalábbis eddig annak tartottam  magamat. De Kim Taehyung felbukkanása elindított bennem valamit. Valamit, amit eddig soha nem éreztem. Sóhajtva kaptam fel a laptop táskám, aminek kicsi zsebeibe sülyesztettem telefonomat, pénztárcámat, későbbiekben pedig a lakás kulcsomat. Ha eddig nyugodtnak mondtam a napom, akkor az most biztos romba dőlt. Taehyung a kerités kapujának támaszkodva,  napszemüvegben állt teljesen nyugodtan, mintha természetes lenne, hogy idejön a házamhoz. Nagyot sóhajtottam fusztrációmban, majd két ujjam közé csipentettem orrnyergemet, és kezdtem azt el masszírozni. A -mára már kék hajú - srác teljesen felborította a napjaimat. Az éjjeleket alig tudom végig aludni, mert folyamatosan rajta kattog az agyam. És arról nem is beszélve, hogy munkám elvégzése közben volt, hogy arra kaptam fel a fejemet, hogy egy üres papírlapra az arcát vázoltam fel. ]in ilyenkor csak egy jót röhögött arckifejezésemen, nekem viszont annyira nem volt vicces.

Egy idétlen arckifejezést magamra öltöttem, és lábaimnak mozgását megszaporáztam, hogy hamarabb mehessek be munkahelyemre, mégha
nem is ezzel a személlyel szerettem volna. A szembe szomszéd házát méregette, így volt időm az arcát rendesen megnézni. Kék haja, a néhol pár miliméterrel hoszabb tíncsek miatt rakoncátlanul omlottak a szemébe, homlokát eltakarva szögegyenesen beállítva. Nem feltűnő, de izmokkal tarkított kezei a zsebébe lapultak, melyekre csak egy egyszerű 'Supreme' feliratú fekete pólót húzott.
feszes farpofáira szorosan rásimult a ráöltött nadrág, minden, isméltelem, minden olyan testrészét kiemelve, melyet "látnom" kéne.

Mintha csak megérezte volna fenekét srílölő tekintetemet megfordult, majd megejtett felém egy pimasz vigyort, és mostmár teljes testével felém fordult, ezzel a szép kilátásomat meggátolva. Megadóan, halkan felnyüszítettem, hogy nem bámulhatom tovább hátsó tájékát, és ezekre a gondolataimra nagyot nyeltem, hiszen még mindig heteró vagyok. Azt hiszem.

-]ó reggelt Guk! -köszöntött szokásos, levakarhatatlan téglalap vigyorával. Arcát fürkészve elengedtem magamat, és elöntött a megnyugvás csodás érzete, amit testemtől ismét csak furcsálltam, de most nem különösebben foglalkoztatott. Elé értem, majd bugyután intettem neki miközben orrom alatt elmotyogtam egy 'szia'-t. Felfogni sem
tudtam amit hietelen csinált, nemhogy lereagálni. Ugyanis kezeivel szüntette meg a közénk kialakuló kínos csendet, melyek a derekamat találták meg, és húztak a tulajdonosához egyre közelebb, majd a tulajdonosok ajkai az arcomat találták meg, melyre egy nagyobb, cuppanós puszit adott. Teljesen lefagytam. Kezei alatt a bőröm bizseregni kezdett, arcomat pír borította el. Gyomrom összerándult, megjelentek benne azok a bizonyos pillangók. Észhez térve ellöktem magamtól, majd idiótán néztem a rajtam kacarászó egyedet. Nevetése alábbhagyott, ezért én elindultam fújtatva a kocsimhoz. De megint csak szerettem volna elindulni.

-Nem azzal a kocsival mész babyboy-duruzsolta hátam mögül a fülembe, minek hatására átjárta a testem egy kellemes hideghullám, kezeimen megjelentek a libabőrök. Reakciómra elégedetten hümmögött, majd kezemet megragadta, ujjainkat Összefűzte, és a saját kocsija felé kezdett el vezetni.

-Most miért a tiéddel megyünk? - akadtam ki, a kisgyerekes hatás kedvéért még bal lábammal dobbantottam is egyet. Nevetségesen, szórakozottan felhorkantott, majd megállt, ezzel a maga után hurcibálását is abbahagyta, majd hátrafordult hozzám, kezemet még mindig nem eresztve. Egyik szemöldökét felvonta, buksiját oldalra döntötte, nyelvét egy kicsit kidugta ajkai között. Szemei a pajkosságtól csíllogtak,ajkai egy halványabb mosolyt vettek fel, aranyos gödröcskéit megmutatva. Gyermeki megjelenése elvarázsolt, ezért inkább megráztam a fejem, és kezemmel-mely az övével össze volt kulcsolva - jeleztem, hogy inkább menjünk.

Hirtelen bevillant, hogy nekem ma Szöulba kell mennem, ezért ismét megtorpantam,

így találkoztam Taehyung nyugtalan, kissé ideges tekintetével. Kérdőn fürkészte a tekintetem.

-Ma a fővárosban van konferenciám.-engedtem el egy gondterhelt sóhajt. Vigyora ismét elterítette az arcát, és nem foglalkozva kijelentésemmel rángatott tovább futólépésekben autójához.



Furcsállva néztem, ahogyan kiszállunk az autóból, és a nagy, irodákkal teli épület előtt állunk meg. Tudatlanul bámultam az épületet, vagyis bámultam volna, ha a másik srác nem fogja meg a kezemet ismét, és kezdett el hurcibálm' a bejárat felé. A földszinten dolgozó űatal csajnak csak intettem egyet, aki ettől lehajtotta a fejét, és zavartan felkuncogott. Idegesen csaptam meg a tettére a combom, hiszen rohadt fusztráló, hogy mindenki megakarja velem dugatni magát ennél a szottyos cégnél.

-Mi a baj?-állt meg, és fordult oldalasan felém Taehyung. Fejemmel a csaj felé biccentettem.

-Az összes azt akarja, Még a Férfiak is, hogy megdugjam őket. Bottal se nyúlnék hozzájuk, haggyad már! -keltem ki magamból, melyre az Ő rekacióia annyi volt, hogy egyszerre szórakozottan, és feldúltan bámulta a pult mögött haját csavargató csajt. Kezemen szorítása erősebb lett, mellkasa gyorsabb emelkedett, és süllyedt. Értetlenül néztem rá, aztán megvilágosodtam. Kajánul elvigyorodtam, majd megkérdeztem - Féltékeny vagy?



Tekintetét újra az enyémbe vezette. Először úgy nézett, mint akinek kinyitották a széfét, és ellopták volna a legféltettebb értékeit, aztán ezt leplezve bosszúsan fűzte egybe a tekintetünket. Vigyoromat takarni sem szerettem volna, így önelégülten lepte be az arcomat.

-Rá? Arra a csajra egy szardarab sem lenne sem lenne féltékeny.-kezdett el a kezeivel is mutogatni, és menteni a menthetetlent. Megpaskoltam a vállát majd mellette elsétáltam volna el, ha   nem rám vissza a derekmanál, vesz elő egy kendőt, melyet a szememre köt-remélem nem Taehyung ötven árnyalatát szeretne játszani-, majd kezeit visszavezette a derekamra, majd annál fogva kezdett el vezetni a lépcsőn fölfele.



-Ha elesek, akkor csak kereszt apa lehetsz. De nem olyan vagány, mint abban a filmben, neeem, te olyan nyomi leszel, aki járni sem fog tudni.-kezdtem el fenyegetni, ami miatt a derekamba mart, mire alsó ajkamat bekellett harapnom, nehogy egy kéjes sóhajt eresszek, amit ismét furcsáltam reakciónak. Olyan dolgokat hoz ki belőlem, amikről eddig tudni sem tudtam.

Egyik kezét farzsebembe csúsztatta, amin keresztül egyik gömbömbe belemarkolt,  mire ugrottam egyet, majd kihalászta az iroda kulcsomat, és a zárba rakta-megjegyzem, neki van lyukérzéke-. Az ajtó egy kattanással jelezte, hogy nyitva van, mire elkezdett befele tuszkolni, majd leültetett a földre, de nem kemény hanem puha volt. Szóval akkor egy pokrócra.



-Most akkor felidézem mit mondtál.-dörmögi a fülem mellett, mély orgánuma miattmelyre a lányok igazi Narniák lesznek-, a gerincem mentén forró bizsergés fut át - 'Ha majd rózsaszírmokkal teli, illetve pezsgős üvegekkel találom magamat itt, az irodámban, sok-sok bonbonnal, akkor versenyzek veled' - mondta el azt a mondatot, melyet azon a héten mondtam neki, amikor felvetette a verseny ötletét. Nyeltem egy hatalmasat, hiszen ha most a felsorolt kéréseket megcsinálta. akkor muszáj lesz vele versenyeznem. De, nem annyira rossz dolog ez. Azt hiszem.

Lassan elkezdte kicsomózni a kendőt, melynek igazából teljesen olyan illata volt, mint a gazdájának. Lassan leesett látószervem elől a selymes anyag, ezzel rálátást adva nekik a gyertyákkal, rózsaszirmokkal díszített irodaszobára. Szám tátva maradt, mikor a kedvenc pezsgőmet az asztalomon véltem felfedezni, amin amúgy két halomnyi papír szokott lenni. Sokkal jobban tetszett így, hogy a pezsgő volt rajta, és nem az aláírásra váró szerződések. Hirtelen egy Taehyung vágódott le mellém, kezeiben szeszes italt tartalmazó pohárral, melyek közül az egyiket felém nyújtotta, én pedig mohón szedtem ki a kezei közül.

Órák óta lehettünk így, egymással normálisan társalogva, amikor hiretelen kikapta a kezemből a poharat, majd ajkait az enyémekhez illesztette.