-Jungko- nyitódott ki hirtelen az ajtó, s egy papírokkal teli kezű ]imin lépett be rajta, és a szó benne ragadt, amikor meglátta, hogy hogyan fekszünk egymáson. Tae keze a hátam simogatásában megállt, miközben én kikerekedett szemekkel vezéreltem volna fejemet az agyam akaratára rá, de a szívemre hallgattam, hogy egy kínos szituációt elkerüljek. Hiszen, hogy nézne ki, ha egy ilyen pózba felemelném a kobakomat, és a szemébe néznék?

- nem akartam za....zavarni, csak a papírunkáidat odaadni.-suttogta lehajtott fejjel, miközben két keze között fogott papírokat felém nyújtotta. Fejemmel s kiskomót felé, intettem, apró, zavart mosollyal, majd furcsán intettem, amit megsem várt, csak maga után becsukta az ajtót, és elviharzott. Kelletlenül nyöszörögtem, hiszen én tényleg nem szerettem volna ezt. Taehyungra emeltem a tekintetemet, aki full komolyan, szigorúan nézett a szemembe.

-Nem szimpatikus. Van köztetek valami?-kérdezte felvont szemöldökkel, mire szórakozottan felhorkantottam, majd felkeltem róla, hogy a sarokba dobált ruháimért menjek, nem zavartatva magamat, hogy a seggemet bámulja.

-Igen-kezdtem bele, s látva ideges arcát, majdnem elröhögtem magamat - levegő.-fejeztem be vigyorogva, és kitört belőlem a nevetés, ahogyan felfújt arcát láttam, miközben szemei a dühtől csillogtak.

-Megbüntesselek?-kérdezte
pimasz mosollyal az arcán, amire csak unottan szemet forgattam, miközben a farmeremet rángattam
már magamra.

-Hadd segítsekl-indult volna meg felém csillogó szemekkel, de mikor egy 'Megne próbáld' megszólalással az övemet kapcsoltam be, csalódottan visszaült a fenekére. Ingemet felhúztam a vállaimra, majd a gombokkal akartam elkezdeni szarakodni, amikor két kéz lefejtette a sajátjaimat az apró körökről, és elkezdte áthúzni őket a kis lyukakon. Unottan tűrtem segítségét, hiszen tudtam, hogy az elsődleges célja az, hogy tapizhasson. Mikor végzett, a kezemért nyúlt, hogy a mandzsettákat is begombolja, s mivel azokat sosem tudom begombolni, mosolyogva nyújtottam felé a kezemet. Miután végzett, elléptem mellette, hogy a cipőmet is feltudjam húzni, és tudtam, hogy amíg lehajolok a popsimat fogja bámulni, ezért direkt bepucsítottam. Idáig hallottam ahogyan nyel egy nagyot, majd a saját ruháihoz indult, hogy ő is felöltözzön. Sóhajtva egyenesedtem fel, és fordultam hátra, ahol Taehyung már felöltözve állt. A papír stócot, melyet ]imin hozott az asztalomra helyeztem, az iroda kulcsát a zsebembe csúsztattam, és egy intés kíséretében készültem elhagyni az irodát, amikor Tae megköszörülte a torkát. Kérdőn fordultam hozzá vissza, mire a szájára mutogatott, amin ledöbbentem, aztán inkább csak fejrázva megindultam felé, hogy kapjon egy puszit a húsos ajkaira, és utána had menjek a dolgomra. Elé érve felemeltem a fejemet,  ajkainkat összeérintettem, és egy cuppanós puszi után elakartam hajolni tőle, de a derekamnál fogva visszahúzott magához, és egy lágyabb csókba hívott. Kezeimet nyaka köré fontam, és úgy húztam lejjebb magamhoz, mégha nem is voltam olyan sokkal alacsonyabb nála.

Mostmár tényleg az utolsó puszival elválltam tőle, majd levegőért kapkodva intettem neki egyet, de amikor az ajtónál voltam megszólalt.

-Mondtam, hogy a csókom után nem kapsz majd levegőt babyboy.-hangján hallatszott, hogy jót szórakozik a reakcióimon, én meg nem kommentaltam a mondatát, csak hátra se nézve jobb kezem középső ujját felmutattam neki, és végre kiléptem az ajtón. Kintről még hallottam a nevetését, de nem foglalkoztam vele, inkább elindultam, hogy megkeressem ]imint. Először a takarító szertát felé vettem az irányt. Félúton, a mosdók felől halk pityergést hallottam. Száznyolcvan fokos fordulatot vettem, és elindultam a wc ajtók felé. Mikor a két ajtóhoz értem, csak hallgatóztam, hogy melyikben lehet az az elkeseredett személy. Pár perc hallgatózás után arra jutottam, hogy a férfi mosdóban van. Óvatosan belöktem az ajtót, és körül néztem. A hangok egyre hangosabbak lettek, a földön minden tele volt elhasznált, taknyos zsebkendőkkel. Lassan bejjebb léptem, és az egyik ajtóhoz léptem, ahol egy földön ülő, síró ]imint találtam. Szívem majd meghasadt érte, mégha nem is tudtam pontosan, hogv mi bantia a lelkét. Leguggoltam mellé, egyik kezemet a combjára helyeztem, és apró köröket kezdtem el rajzolni hüvelykujjammal a felületre. Ilyedten felkapta a fejét, s könnyáztatta, véreres, a zokogástól felduzzadt szemeivel csalódottan nézett az enyémekbe. Összezavarodtam. Miért csalódott bennem?

-Mi történt?-kérdeztem halkan, myugtatóan, hogy egy kicsit alábbhagyon a szipogása.

-N...ne....nem... Tu...tudom e..el...mo.. mondani-felelte dadogva, folyamatosan szipogva. Apró testét, melyet nekidöntött a fülke falának közelebb húztam magamhoz, és átöleltem gyenge testét. Hátát simogattam, a hajával néha eljátszadozva. Sírása lassan alább hagyott, a levegőt valamennyivel rendezettebben vette, s csak halkan szipogott. Eltoltam magamtól annyira,
hogy a szemébe tudjak nézni, és ismét megkérdeztem

-Mi a baj?

-]eongguk - vett egy mély lélegzetet, melyet szaggatottan fújt ki-Te Nekem ...... Tetszel....-nyögte ki nehezen, mire szemeim kíkerekedtek, s egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni. Lassan lecsuktam szemeimet, majd a tüdőmet tele töltöttem levegővel, s másodpercekig csak tartogattam ott, mígnem szúrva nem jelezte, hogy engedjem ki a már elhasznált oxigént. ]imin ijedten nézett a szemeimbe, de mikor halványan elmosolypdtam szemei kicsit megnyugodtak, és zavarában lehajtotta a fejét.

-Figyelj - kezdtem bele egy sóhajtás kíséretében - Chim.... Az a helyzet, hogy van valaki, akiről azt hiszem, hogy tetszik.... De nem tudom... Ez bonyolult.-hajtottam le a fejemet, hiszen nem szerettem volna azt a csalódott, teljesen reményvesztett arcát látni. Fájt érte a szivem, mégha vele ellentétben én csak barátként tekintettem rá.

-Nem lehet minden úgy, ahogyan én szeretném. - motyogta orra alatt, mire csak keserűen elmosolyodtam.

-De... Lehet ez nagy kérés - fújtam ki csukodt szemmel a levegőt - Nem maradhatnánk barátok? - kérdeztem félve, mert igenis jó társaság, egy csupaszív fiú, aki csak törődésre vágyik.

-Milyen kérdés ez? - törölte kezével az orrát és a szemét, majd egy félig őszinte mosolyt villantott felém, és felkelt a földről. Követtem példáját, és megvártam amíg megmosakszik, majd ismét rám vezette a tekintetét.

-Taehyung az, igaz?- kérdezte keserűséggel a hangjában, amire nyelnem kellett egyet, hisz majdnem elsirtam magamat, hogy így láttam őt.

-Vele kapcsolatban semmiben nem vagyok biztos...sóhajtottam egy válrándítás kíséretében.

{...}

Kereken hét órakkor duda szót hallottam a házam előttről, mire az utolsó simításokat elvégeztem az öltözékemen, a bőrdzsekím zsebébe beleraktam a pénztárcám, a telefonom
az ajtó zárjának a bezárása után pedig a lakáskulcsot is belesüllyesztettem. Megtorpantam az ajtó elött, a szemeimet megdörzsöltem, és egy újult mosollyal indultam meg a fekete Mustang felé.

-Hello - ültem be mellé az anyósülésre, és bugyután intettem neki. Ó egy aranyos mosollyal biccentett egyet, majd lenyomta a gázpedált, és indultunk el ki a városból. A zene kellemesen hangosan szólt a hangszórókból, a motor csodálatos hangja fülsimogatóan szépen búgott.

- Most kiviszel a városból, az egyik erdőbe, ahol megerőszakolsz? - fordultam felé felvont szemöldökkel, amikor megláttam a táblát, mely azt mutatta, hogy Busan békés utcáit elhagytuk. Hangosabban felkacagott az  elméletemre, majd rosszallóan megrázta a fejét.

-Kinéznéd ezt belőlem?-kérdezte kamu felháborodással, mire gondolkodás nélkül rávágtam

-Igen!

Lemondóan felsóhajtott, leállította a motort, és a kéziféket is behúzta.

-Megérkeztünk? - kezdtem el izgatottan pattogni az ülésen.

-Igen, szóval irány, mert megkell erőszakoljalak  téged. - jelentette ki szórakozottan. Megforgattam a szememet, majd kiszálltam a kocsiból, és megvártam, amíg ő is így tesz. Mikor mindketten kint voltunk, bezárta  a kocsit, majd az én oldalamra sétált, a kezeinket összekulcsolta, és elkezdett egyenesen vinni, az amúgy fák nélküli területen.

Egy nagyobb placcra értünk, mely egy kicsit megvolt világítva, és a tenger illatát idáig is éreztem. A levegő a viz közelsége miatt hűvösebb volt, olyan kellemesen hideg. Taehyung mögém állt, majd a fülembe súgta

-Gyakorlunk?