Megmagyarázhatatlan oknál fogva  visszacsókoltam. Kellemetlen volt, teljesen más, mint Taehyung csókja. Lehet azért, mert őt kedvelem?

Mert igen, tagadhatatlanul kedveltem, és mégha ezt nem is mutattam ki, élveztem minden pillanatát annak, hogy együtt töltöttük a napjainkat. A markáns, férfias tenyere, a selymes bőre, a lágy érintései, a puha ajkai, ahogyan puszikat nyom a hajamba, vagy az arcomra, a mély orgánumú hangja, egyszerűen mindenét imádtam, és szinte már rajongtam érte. De az istenért nem mondtam volna el neki, hogy növeljem az ígyis nagy egóját. Hiányzott, pedig aznap délelőtt láttam utoljára. Ideje volt bevallanom, hogy visszafordíthatatlanul tetszik nekem, és mégha ezt fájt is kimondani, megkönnyebülés futott végig a testemen, ahogy felfogtam, hogy magamnban is beláttam végre, hogy kedvelem Kim Taehyungot.

Jimin ajkai egyáltalán nem hatottak olyan puhának és édesnek, mint Tae párnái. Az utóbbié olyan volt, mint eg leheletkönnyed vattacukor, ami az édességével és puhaságával elvarázsol. Mint a legerősebb drog, amit ha kipróbálsz, nem tudsz vele leállni, és egyre többet akarsz belőle. Nem tehettem róla, de sóvárogtam az ajkai után, és legszívesebben eltaszítottam volna magamtól Jimint, ám mégsem tettem meg. Pedig akartam, de nem vett rá a lélek. Elmondani nem tudtam volna, mennyire sajnáltam a fiút, hogy pont engem szeretett, én pedig egy másik férfit kedveltem.

Ajkai erőszakosan mozogtak, ami egyáltalán nem tetszett. Hiányzott az a lágyság, amit Taehyung adott. És már megint ő uralja a gondolataim! Nagyszerű! Körmeit a derekamba vájta, ahogyan egyre közelebb húzott magához, én pedig fájdalmasan fszisszentem. Undorítónak tartottam magamat. Lehetlen volt felfognom, miért csinálom azt, amit, amikor mást kedvelek, nem azt, aki éppen birtokolja az ajkaimat.

Erőt vettem magamon, és nagyot taszítottam rajta. Hátrahőkölve figyelte kissé ideges lényemet, én pedig csak álltam ott előtte szikrákat szóró szemekkel, mint fasz a lakodalomban.

-Most mi bajod van Kook? Az elején tetszett, és elérhetem, hogy alattam legyél. - jött közelebb hozzám, én viszont egyre csak hátráltam, amíg a hátam a szikláknak nem ütközött. Féltem tőle. Már nem az a Jimin volt, akit megismertem. Megváltozott, agresszív lett. Pedig megeggyeztünk, hogy barátok maradunk.

- Félsz tőlem? - kérdezte meg a nyilvánvalót. Lassan bólintottam egy aprót, mire ijesztően elvigyorodott - A félelmed csak felkorbácsol Babyboy. - suttogja erotikus hangnemben a fülembe. Elkap a hányinger és az undor, így nagyokat nyeldesek, hogy ne jöjjön fel a bennem lévő kaja. Fenekemet kezdte el fogdosni, én pedig tehetetlenül nyüszögtem alatta, várva a csodára - Szereted Taehyungot? - kérdezte, én pedig alsó ajkamat beharapva néztem szikrázó szemeibe. Félve bár, de bólintottam, mire ismét elvigyorodott - Akkor nem szeretnéd, hogy baja essen, ugye? - nézett rám jelentőség teljesen, én pedig ismét csak bólintottam - Nagyszerű! Akkor vázolom a tervet. Te szépen most igent mondasz nekem arra, hogy a pasim leszel, és akkor nem lesz semmi gondja a kis szerelmednek. Értve vagyok? - nézett szemeimbe felhúzott szemöldökkel. Lassan biccentettem.

- Nem hallottam.

- Igen. - hangom remegett a félelemtől, halkan is szólt ez az egy szó.

- Még mindig nem hallom.

- Igen. - egy fokkal ugyan, de hangosabb voltam.

- Tényleg néma vagy?! - förmedt rám, én pedig telitorokból elkezdtem üvölteni.

- Igen bazdmeg, megértettem! - néztem bosszúsan szemeibe.

- Biztos vagy benne?

- Igen baszki.

- Akkor mától az enyém vagy. - hajolt ismét ajkaimra, én pedig csak tűrtem, és vártam az isteni csodát.


Sziasztok!
Meérkezett egy újabb rész.
Nem tudom, melyik könyvem milyen rendszerességgel lesz frissítve, ehez is jöhetett volna előbb rész, mert már minimum három hete nekiálltam. De egyszerűen nem tudtam írni, és kedvem se volt hozzá, erőltetni pedig nem szerettem volna.
De
Most itt vagyok, és remélhetőleg fogom tudni remdszeresen publikálni. :D