Jungkook POV.

Fal fehéren néztem az előttem ülő versenyzőre, remegő végtagokkal. Most komolyan kihív egy versenyre, ahol ígyis úgyis megcsókoljuk egymást? És egyáltalán miért akarja? Azt hittem lesz egy átlagos napom. Lófaszt.

Nagyot sóhajtva kezdtem el gondolkozni, hogy nekem ezen az egészen mi hasznom lesz.

-Nem vagyok buzi, és ha jól tudom, te sem! - vágtam rá, ami először eszembe jutott, és logikusnak találtam.

-Ne higyj minden cikknek, amit elolvasol. Rólam.-vágott vissza, majd kacsintott egyet és felállt, az asztalon a kezével megtámaszkodott, és tartotta a szemkontaktust. Ilyesztő, egyben vonzó is, mennyire nyugodt a kisugárzása.

-Akkor mit higyjek? Eddig azt se tudtam, hogy te jársz ide! Azt se tudtam, hogy milyen a személyiséd! Mégis miből kéne informálódnom?  - akadtam ki, szerintem jogosan. Az adrenalin átjárta a testemet, és nagyon közel álltam ahoz, hogy valamit összetörjek. Önelégülten elmosolyodott, nyelvével megnedvesítette ajkait, majd elindult felém. Ameddig tudtam hátráltam, de az iroda is véges, tehát beleütköztem a falba. Egyik kezével megtámaszkodott fejem mellett a falban, s mivel a fejemet elfordítottam, állam alá nyúlt, hogy tartsa a  szemkontaktust. Bársonyos ujjai közrefogták az államat, szemei szigorúan tekintették az enyémbe. Nagyot nyeltem, ahogyan ujjai fogságba ejtett arcomon szorosabban tartották meg azt. Mintha azt súgalná: bármelyik percben felrobbanhat, mint egy időzített bomba. Izmai megfeszültek, állkapcsát összeszorította, majd azon keresztül préselte ki magából a szavakat.

-Kérdezz engem. Nem harapok, vagy eszek embert, mégha az olyan nyuszifiú is, mint Te.-vett egy mély levegőt, majd folytatta - Az meg egy dolog, hogy az újságcikkek azt írják heteró vagyok. Elméletben mindenki azt hiszi, hogy az vagyok, de csóró csajok hiába álmodoznak, hogy hogyan rakom őket seggbe. Nekem a fiúk jönnek be, főként az olyanok, mint Te, Kook. Arra is fogadok, hogy a csókom után még lélegezni se fogsz tudni. - lehelete ajkaimra, majd a szám sarkába egy hangyafasznyi puszit hintett,és eltávolodva tőlem indult vissza eddigi helyére, s foglalta azt el. Dühtől, és csodálkozástól  csillogó szemekkel meredtek magam elé, majd észhez térve összeszedtem a cuccaimat, és indultam el kifelé. Az ajtóban megtorpantam, majd a vállam felett hátrafordítottam a fejemet, úgy adtam választ idióta ötletére.


-Ha majd rózsaszírmokkal teli, illetve pezsgős üvegekkel találom magamat itt, az irodámban, sok-sok bonbonnal, akkor versenyzek veled.-jelentettem ki ridegen, majd lábaimat mozgósítva indultam ki a helyről, hátam mögött becsapva az ajtót. Idegesen lépkedtem
a főfolyosóra, hogy minél, hamarabb szabad levegőre juthassak. Nem foglalkoztam azzal, hány embernek mentem neki, csak mentem tovább. Már a lépcsőnél jártam, amikor az egyik takarító, akit az igazgató vett fel, haladt el egyenesen elöttem, ezzel az ütközést létrehozva. Még időben kaptam el a derekát, mielőtt hátraesik. Ilyedt, ártatlan szemeit az enyémekbe vézette, majd amint meglátta ki vagyok, kibontakozott karjaim közül, majd meghajolt.

-Elnézést uram, nem szerettem volna Önnek menni.

-Ne uramozz. Tegeződjünk. Az én nevem ]eongguk. A tiédet megtudhatom? - kérdeztem kedvesen, lágyan csilingelő hangon. Magamat
is megleptem, hiszen az elöbb még a példaképemmel ordibáltam, amikor egy  versenyt akart, egy csókért. Mondjuk, lehet, verseny nélkül
is megcsókolnám...

Hogy mi?! Hiszen Ö férfi! Meg én is! Nem szerethetem. Vagyis úgy lenne helyes....

-Park ]imin.