A nyári meleg fuvallatok a nyitott ablakon keresztül mozgatják a függönyöket, s ébresztenek fel engem is az álmomból. A madarak boldogan csicseregnek, dalolnak egymásnak, hisz most kelnek ki a fiókák. Ahogyan lassan, s frissítően fúj a szél, a közérzetem is jobb lesz, és több kedvel nyomom ki a reggeli ébresztőórám fülsüketítő zenéjét. Csukott szemmel fordulok a másik oldalamra, miközben a lepedő, amivel takaróztam a vastag, bundás takaró helyett, lecsúszott a a meztelen hátam közepéig, és ahogy ezt megérzi a testem, a kellemes levegő hatására jóleső bizsergés járja át a testem. Lassan, kényelmesen nyitogatom a szemeimet, majd szorítom őket össze egy nagy nyújtózkodás kíséretében. Nyöszörögve fordulok oldalra, egyenesen le a kemény padlóra, mire számat elhagyja egy fájdalmas nyögés. Az ágykeretbe kapaszkodva keltem fel a parkettáról, majd indultam meg a gardróbom felé, ahol egy fekete farmert, és egy ugyanilyen színű inget kivéve egy alsónadrággal indultam a fürdőbe reggeli rutinomat elvégezni. Dolgaim elvégezte után a lecaptatok a konyhába, ahol a kávémat elkészítem, majd egy termoszba öntve indulok el kifelé az ajtón. Cipőmet felhúzom, zakómat csak egyszerűen egyik vállamra dobom, majd kulcsaimat megfogva nyitom ki az ajtót. Arcomat megcsapja a kellemes meleg, mire nagyot szippantok a levegőbe, ezzel minden egyes virág illatát vegyítve az orrjáratomban. Szemeimet becsukva élvezem az édes érzést, mely átjárja a testem, s megnyugvást ad nekem a mai nagyhalom papírmunkámra. Sóhajtva nyitom fel pilláimat, majd indulok el a kocsim felé, miközben a termoszból elkzdem inni az életmentő barna löttyöt.

- Csá haver! - köszönt munkahelyemen legjobb hyungom, Seokjin, majd lepacsizott velem, és elindultunk a közös irodánkba. Jin-t azóta ismerem, mióta itt dolgozik. Ő egy igazi hyung, aki mindig segít nekem. Van egy öccse, akit még nem mutatott be nekem, de a cégnél már sokszor láttam. Arcát mindig maszk takarta, általában napszemüveggel, nagyritkán baseball sapkával.
Arcából amennyit láttam, azt meg is jegyeztem. Kerek, pufók az arca, dereka még bő ruháiban is látszik, mennyire keskeny, popsija izmos, lábai kecsesen járnak a talajon, halkan, szinte nesztelenül.
- Mi a helyzet? - kérdeztem meg, miután köszönésképp biccentettem a fejemmel egyet felé, s egy újabbat kortyoltam a kávémba. Fusztráltan felsóhajtott, majd orrnyernyergét masszírozva, fejét rázva pillantott felém.
-Az öcsém megint kijutott a Forma 1-re, és anyáék cseszik elvinni a fővárosba. - beszélt visszafojtott dühvel, mire elvigyorodtam, majd vállait átkarolva folytattuk utunkat fel a másodikra. Amint felértünk, elengedtem a vállát, hisz a pletyka mániás női munkatársak minden szarságot kitalálnak ebből az ártatlan, baráti gesztusból. Szemet forgatva mentem tovább mellette, a folyosó végén elhelyezett irodánk felé. Kezdett idegesíteni, hogy minden második ember, legyen az férfi vagy nő, nyálcsorgatva néz utánam, és szinte a szemével vetkőztet.
Seokjin arckifejezésemet látva hangosan felnevetett, majd futólépésekben elindult, így kénytelen voltam gyorsabban követni, mivel nálam van a kulcs, és képes lenne betörni az ajtón lévő kisebb ablakot, csakhogy valahogy bejusson. Miután beértem a srácot, előhalásztam a kulcsomat, majd a megfelelőt megkeresve akartam kinyitni az ajtót.
- Látom ma nincsen lyukérzéked. - jegyezte meg Jin szórakozottan, mire végre sikerült beleraknom a kulcsot a lyukba. Zsörtölődve fordítottam el a kulcsot benne, majd a kattanás után lenyomtam a kilincset, és beljebb fáradtam az irodánkba.
-Adok neked olyan lyukérzéket. - emeltem fel a középső ujjamat, amire kacagva csóválta a fejét, majd  tekintetem átsiklott az asztalomon várakozó szerződéseken, mire ajkamat rágcsálva ültem az asztalom mögötti székhez, s orromra húzva a szemüvegemet kezdtem bele. Hirtelen felfigyeltem, amikor egy, a Jinénél sokkal mélyebb orgánum nevetését is meghallottam az ajtó felöl, és amikor oda néztem, azt hittem, menten lefordulok az ülő alkalmatosságról...