Prológus
@Chimcsi
A kezdetek óta léteztek olyan lények, melyeket csupán legendaként emlegettek és gyerekeket riogattak, hogy jól viselkedjenek. Azonban minden történet mögött az igazság is ott lapul, csupán gondosan el van fedve. Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok és boszorkányok. Mind létező faj, akik békében és harmóniában éltek a halandókkal. Éltek, mígnem a kapzsiság és a hatalom vágy fel nem ütötte a fejét ezen lények közt is. Csupán addig voltak biztonságban, amíg senki nem tudott róluk a halandó világ, ez azonban megváltozott, mikor a fajok vezetői önző célra kezdtek felhasználni a természet adta hatalmukat. Az emberek tudomást szereztek a létezésükről ezért üldözni kezdték őket. Eleinte hatalmat vagy nagy vagyont reméltek, de egy idő után elhatalmasodott rajtuk a félelem és vadásztak rájuk. Mindenkivel végeztek akit elfogtak, így a különböző fajok képviselői fogyatkozni kezdtek.
Hogy a vérvonalakat tisztán tartsák és kerüljék az elkorcsosodást, valamint, megőrizzék képességeiket, törvényt alkottak. Egyetlen, felülírhatatlan és megszeghetetlen törvényt: tilos a különböző fajtáknak párosodniuk, ezáltal keveredniük. A törvény betartására külön Szövetséget hoztak létre, melynek tagjainak feladata az volt, jelentsék, illetve megakadályozzák a szabályszegést. Nem kivételeztek. Halálbüntetést szabtak ki a lázadókra. Bekerülni a Szövetségbe hatalmas megtiszteltetést jelentett és minden faj képviseltette magát.
Sötét és hideg éjszaka volt. Egy női alak sietett a házak tövébe húzódva és remélte, hogy senki nem fogja észre venni, mert megvédi az álcázó varázslata. Nagy kabát fedte testét, melynek kapucni részét is mélyen az arcába húzta. Rettegett, hogy a magához szorosan ölelt apró gyermekét elszakítják tőle vagy sokkal rosszabb jut az ártatlan lélek.
A találkozó pont egy közeli sikátorban volt, ahova a tőle telhető legnagyobb sebességgel sétált úgy, hogy ne ébressze fel a csendben szundikáló kisgyermeket. Belépett a házak közé, ahova csak a magasan lévő telihold fénye világított be. Senkit sem látott, amitől a félelem nagy mértékben járta át a szívét. Utolsó lehetőségként folyamodott azon megoldáshoz, hogy egy démon segítségét kérje.
- Itt vagy Azazel? - kérdezte óvatosan. Választ azonban nem kapott, ezért kétségbe esetten kapkodta a fejét minden irányban, keresve a név tulajdonosát. - Kérlek, segítened kell!
- Mit akarsz? - csengett fel egy hang, mely kissé érces volt és lépett elő egy árnyék a sötétség rejtekéből, amire a nő megrezzent. A hold fénye láttatni engedte az ismeretlen férfi mivoltát. Lenyűgözően hosszú, ezüstösen csillogó fürtjei mellkasára omolva pihentek, amiket néha meglengetett a lágy, ám hűvös szellő. Arcát kézzel megmunkált szintén ezüst színű maszk takarta, testét régies viseletű ruhával fedte.
- Szeretnék egy alkuhoz folyamodni. - lépett előrébb a nő. - A lányomnak védelem kell.
- Nem érdekelnek újszülött kislányok. - felelt a férfi gúnyosan, majd már fordult is, hogy távozzon.
- Ő nem akármilyen kislány. - folytatta a nő, mire a férfi megtorpant. Nagyot szippantott a levegőbe, majd hirtelen fordult vissza a nő felé. Arcáról lehúzta maszkját, ezzel felfedve énjét.
- Egy félvér. - engedte le karját, melyben az ezüst színű maszk volt és a nő elé lépett. - Ez hogyan lehetséges? - nézett gyanakvóan a nőre vörösen megvillanó szemivel.
- Az nem lényeges. Védelemre van szüksége.
- Mit ajánlasz? - pillantott le az édesdeden szundikáló kislányra, akit már akkor szépnek talált.
- Tégy róla, hogy rejtve maradjon a képessége. Nem tudhatja senki és nem fedezhetik fel még nem teljesedik be az ereje. Akkor az asszonyoddá lesz.
A férfi hevesen kapta fel a fejét és láthatóan sok minden végig futott a fejében. Mérlegelt minden lehetőséget, végül izzó tekintetét a nőre vitte.
- Legyen, de biztosíték kell.
- Milyen...
- A vére. - vágott közbe, majd már emelte is a szabadon lévő kezét, hogy az ujjain lévő karmával felsértse az alvó kislány bársonyos puhaságú bőrét. - Ne feledd: a lány huszonegyedik születésnapján követelni fogom, ami nekem jár. Ha pedig nem kapom meg, amit akarok... nos, nincs hely, ahova elbújhatnál előlem. - mosolygott, majd elvágta a vékony bőrt. Ajkaival a sérülésre tapadt, a sötétben pedig csak egy gyermek sírása visszhangzott.
Коментарі
Упорядкувати
- За популярністю
- Спочатку нові
- По порядку
Показати всі коментарі
(4)
Prológus
I like it ~
Відповісти
2019-09-01 12:48:46
2
Prológus
Egy újabb fantasztikus sztorival bővültek köreink💜
Відповісти
2019-09-01 13:53:09
3
Prológus
Ooo igen!! !! Már most imádom 😁
Відповісти
2019-09-12 18:05:15
Подобається