@Chimcsi


Jimin:


Alex elképesztően aranyos volt, ahogy minden alkalommal elpirul, ha az elmúlt éjszakára utaltam. Korábban voltak kalandjaim, nem is egy, viszont egyikük sem volt olyan hatással rám, mint Ő. Imádtam minden egyes mozdulatát, bőrének selymességét, testének melegét és mindent, ami Ő volt.
Az első alkalommal belé estem, mikor megláttam. Lehet, hogy buzisan hangzik, de így volt. Az akkor még csak 14 éves lány olyan magával ragadó volt, mikor a négy férfival besétált a bárba. Kiderült, hogy az első sikeres küldetésükön voltak túl és meg akarták ünnepelni. A négy férfit ismertem, hiszen sokat lézengtek arra és ültek be egy-egy italra. Viszont még a morcos Yoongi is meglepett, mikor féltő apukaként az arcomba tolta az ő képét és megfenyegetve közölte velem, hogy ne merészeljek alkoholt adni a lányának, mert akkor elevenen megnyúz, plusz még a társai is megkínoznak. Szóval elképesztő sebességgel kellett beszereznem a lehető legnagyobb vitamin tartalommal rendelkező rostos üdítőt, igaz egy olyan démonnak, mint én az egész gyerekjáték volt. Így büszkén vittem az asztalukhoz az italokat, Alex pedig illedelmesen köszönte meg egy apró mosollyal az ajkain. Pillanatokra le is dermedtem, hiszen addigi életem során először éreztem bizsergést a testemben. Akkor már tudtam, hogy Ő lesz az.
- Oh, baszki, elkések a suliból! - pattant fel a lány az ölemből, engem kizökkentve az emlékeimből.
- Hova sietsz ennyire? - dőltem hátra a széken. - Már amúgy is elkéstél.
- Ne csináld Jimin! Nekem ez fontos. - nézett rám lebiggyesztett ajkakkal.
- Csak ezt ne! - ejtettem hátra a fejem. - Ne csináld ezt, kinyírsz vele. - szenvedtem látványosan. - Jó, elviszlek, szóval kapd össze magad. - álltam fel a székről és sétáltam hozzá. - De este megint átjössz. - hajoltam az ajkaira, kezem pedig a fenekére siklott, amibe belemarkoltam. Közel húztam magamhoz és enyhén nyögött, mikor megérezte, ahogy hozzá simulok.
- Átjövök, de kellene a segítséged. - tette karjait a nyakamba és hozzám bújt.
- Neked bármit, Picim! - adtam egy csókot a fejére.
- Tudnál keresni egy helyet a párosnak, akik nálam vannak? - pillantott fel rám.
- Olyan otthonuk lesz, amiről csak álmodni mertek. - válaszoltam nagy mosollyal. Alex aprót bólintott, aztán feljebb tolta magát, hogy egy csókot adjon. Nekem viszont nem volt elég az apró gesztus, sokkal de sokkal többet akartam belőle. Túl régóta vártam már rá és azért mégis csak a társam. Az enyém és úgy leszünk igazán teljesek, ha megkapom testestül, lelkestül.
- Jimin... - préselte ki össze tapadt ajkaink között a nevem. Imádtam, ha a nevemen szólított, talán épp ezért volt könnyebb elválni tőle, hallani akartam a hangját. - Még fog kelleni a cuccom is.
- Akkor mire vársz? Használd a voodoo erődet, csettints, azt akkor itt lesz mindened.
- De... én nem tudok illanni. - hajtotta le a fejét.
- Nem tudsz? - kérdeztem, mire megrázta a fejét. Kuncogni kezdtem, ezért Alex megtörten nézett fel rám, de a karjaimba húztam, hogy tovább öleljem. - Olyan kis nyomi vagy! - nyomtam ismét egy csókot a fejére. - De az én nyomim és én így imádlak! - kezei félve öleltek, szorítása azonban hamar erősebb lett. - Nem kell aggódnod, ha betöltekezel az is menni fog probléma nélkül. De most menj, tusolj le, addig elintézek pár dolgot. - csókoltam meg és tereltem a fürdőbe. Alig csukódott be az ajtó mögötte, már telepatikusan vettem fel a kapcsolatot Jayel és kértem, hogy hozza el a lány ruháit, az iskolás cuccaival együtt.
Alig húsz perccel később Alex már a nappaliban ült és az ujján lévő gyűrűt csodálta.
- Tudod, ha nem udvarolnál évek óta és nem történt volna meg tegnap ami... azt gondolnám, hogy meleg vagy. - szólalt meg hirtelen, amitől félrenyeltem a kávém.
- Ezt miből gondolod?
- Hát a lakás, a bár... túl kifinomult az ízlésed. Na meg láttam hogy viselkedsz te és Jay. Néha azt hittem, hogy ő a társad, engem meg csak szórakoztatsz. - rántotta meg a vállát. Közben hallottam, hogy Jay is beért a kocsijával, ezért gondoltam húzom egy kicsit az igazi társam agyát.
- Oh hát tudod... el akartam mondani már korábban is, de nem tudtam hogyan fogadnád ezek után. - tettem le a poharam az asztalra, majd betoppant Jay is. Meg sem lepődött, hogy Alex nálam van, mert tudta jól, mióta tepertem már érte. Enyhe mosoly látszódott az arcán, mikor kiszúrta a lány ujján csillogó gyűrűt, de hamar le is fagyott, ahogy megszólaltam. - Drágám, hát itt vagy? Azt hittem már soha nem érsz ide! Francért kell folyton ennyit melóznod, kicsit foglalkozhatnál velem is! - dobbantottam lábammal. Alex döbbenten kapkodta a fejét köztem és Jay közt próbálva kitalálni, hogy mi folyik éppen. Jayről tudni kell, hogy balt arccal képes hazudni és rögtön levágja a szituációt, így rezzenéstelen fejjel sóhajtott és tette le a kezében lévő szatyrot Alex cuccaival.
- Azért várhattál volna ezzel, míg a kis csaj lelép. - forgatta szemeit és a konyha felé indult. - Jó lenne, ha vissza vennél magadból, mert nem leszünk így jóban. Utálom az egy éjszakás kalandjaidat. - öntött magának egy bögre kávét. Ugyan még nem teljes a kötődésünk, de éreztem, hogy Alex elkeseredetté válik, felgyorsul a szívverése és szívében mérhetetlen bánat gyúlt. Szemeiben gyűlni kezdtek könnyei és ugyan engem is megviselt őt így látni, de ezzel is bizonyította számomra, hogy igenis vannak érzései irántam, nem is akármilyenek.
Alex hirtelen állt fel és indult az ajtó felé, de démoni mivoltomnak köszönhetően egyetlen pillanat alatt teremtem előtte, hogy vissza tartsam.
- Engedj el! - kezdett kiabálni velem. - Menj és élvezkedj a pasiddal te utolsó buziláda! - ütött a mellkasomba. - Értem már miért akartad hátulról, te vagy a domináns mi? Menj és hagyj engem békén te fartúró rohadék! - akart kikerülni, de nem hagytam. Kezeit erősen fogva rántottam magamhoz és ejtettem rabul az ajkait. Próbált ellenkezni és eltolni magától, de sem elég ereje nem volt hozzá, sem pedig akarata. Másodpercek alatt adta meg magát nekem újra, amivel ismét bizonyította számomra, amit tudni akartam. Kellek neki, csak ez számít.
- Szerinted egy homár pasi tud így csókolni? - szakadtam el tőle. - Nem vagyok buzi, Alexandra! Nekem te kellesz és nincs senki ezen a tetves világon, aki ebben meg tudna gátolni. Az enyém vagy és ez így is marad! - csókoltam újra olyan hévvel, hogy szegény lány szinte összecsuklott.
- De mi volt ez az egész? - kérdezte miután össze szedte magát.
- Csak húztam picit az agyad. Na meg... érdekelt, hogy mennyire vagyok fontos neked.
- Elmész te a picsába Jimin! - hámozta ki magát a kezeim közül.
- Jah, ott már voltam és kibaszottul élveztem. - kacsintottam rá, ő meg elpirulva fordult el tőlem.