@Chimcsi


Jimin:

Erősebben markoltam a poharat, miként gerincem mentén végig kúszott az a jellegzetes reszketés, amiből tudtam, hogy közel jár. Tekintetem a monitorra siklott, ajkaim mosolyra görbültek, meglátva, amint éppen belép a klubba, szemeivel rögtön a pultot lesve, utánam kutatva. Figyeltem, ahogy leül a pulthoz, kér magának két whiskyt, melyből az egyiket sürgetve húzta le. Szemöldököm összevontam. Alex volt az egyetlen salemi, aki nem bírta a piát, pedig, az összes fajtájabeli nagy alkoholista volt. Kapkodva kibújtam fehér zakómból, majd felmarkolva egy rekesz vért, elhagytam az irodát. Igyekeztem, mivel mielőbb látni akartam, úgy igazán. Fejét felém kapta, amikor kiértem a keskeny, sötét folyosóról. Tetszett, hogy egész lényével rám figyel. Hiába csaptam neki a szelet több, mint hét éve, a törvény miatt nem akart a párom lenni. Ám nem adtam fel, hiszen rajta kívül más nő nem érdekelt. Átadtam a rekeszt Jaynek, majd Alexszel szemben a pultra könyököltem.
- Üdv az Anionim Alkeszok Klubjában! Mi akasztott ki ennyire, hogy olcsó whiskyt vedelsz? – érdeklődtem.
- Nem szeretnélek a problémáimmal traktálni és zavarni, Jimin – húzta el száját.
- Te sosem zavarsz kis boszorkám – mosolyodtam el – Gyere! – fogtam meg kezét.
Érintésétől bőröm perzselni kezdett, ezernyi gondolatot ébresztve bennem arról, mennyi mindent tehetnék vele, ha tényleg az enyém lenne. Tudtam, hogy hajam színe, hangulatomat tükrözve megváltozik, kék árnyalatra váltva, de ez érdekelt a legkevésbé. Egy félreeső boxba kormányoztam, elhelyezkedve az asztal másik oldalán. Alex fáradt sóhajt eresztett, szótlanul tanulmányozva az asztallapot.
- Szóval? Mi történt? – tudakoltam.
Zöldeskék íriszeit enyéimbe fúrta, aztán beszélni kezdett.
- Ma volt egy törvényszegésünk.
- De hát ez megszokott. Ez a munkád Lex, a Szövetségnek dolgozol, betartatjátok a törvényt – ráncoltam homlokomat.
- Nem, Jimin – ingatta fejét – Ez nem egy szokványos eset volt. Egy vámpír férfi és démon nő... a nő állapotos.
- Szaporodtak? – lepődtem meg, mire bólintott.
- Tisztában vagyok azzal, hogy a törvény fontos, de te még sosem gondoltál bele, hogy mindegyik faj azon siránkozik, hogy kihalóban vagyunk. Egyre kevesebb a démon, a vámpír, a salemi és a hülye törvény ellehetetleníti a fajfenntartást? Mekkora faszság! Sokkal könnyebb lenne úgy, ha keveredhetnénk. Miért kell ennek a törvénynek egyáltalán lennie? Mi értelme van? Miért kell kivégezni őket, hiszen az egyetlen bűnük az, hogy szerelmesek – beszélt egyre felháborodottabban.
- Látszik, hogy nőből vagy, Gyönyörűm, mert te csupán ezt látod. A tanács magasról szarik arra, ki kivel kefél. Az erősebb lényektől félnek. Ők nem a vérvonal tisztántartását akarják ennyire betegesen megőrizni. Gondolj csak bele, Lex. Mi történne, ha a törvényt eltörölnék? Például egy démon és egy salemi utódokat nemzene. Egy mágikus képességű halhatatlan gyermek. Egy öröklétű boszorkány. Egy vámpír és egy vérfarkas? Egy szintén halhatatlan lény, aki mindkét faj erősségeit birtokolja. A Szövetség és Tanács tagjai rettegnek attól, hogy ha ez megtörténik, ezek a félvér utódok fellázadnak ellenük és eltiporják őket – világosítottam fel – Ezért kellett feladnotok ezt a párt is – dőltem hátra.
- Nem... nem adtuk fel őket – mondta halkan.
- Tessék? – hajoltam közelebb hozzá.
- Nem adtuk fel őket. Képtelenek voltunk rá. Te is tudod, hogy megölték volna a babát. Hamis jelentést írtunk és elbújtattuk őket. A Tanácsnak azt hazudtuk, kivégeztük őket és a testeket elégettük – mesélte.
- Te megszegted a törvényt? – sutyorogtam felpörögve és hitetlenkedve egyszerre.
- Én... tudom, hogy helyesen cselekedtünk és most minden jogod megvan ahhoz, hogy elítélj, vagy jelentsd a szabályszegést, de azt hiszem, Te vagy az, aki leginkább megérti ezt – nézett komolyan szemeimbe.
Nagyot nyeltem szavainak rejtett értelmétől. Alexandra törvényt szegett. Azt a törvényt, ami eddig visszatartotta abban, hogy igent mondjon nekem. Mi nem olyanok voltunk, mint az emberek. Nem cserélgettük a partnereinket. Lehettél démon, szirén, vámpír, vérfarkas, salemi, mindegy, de egyetlen közös volt ezekben a fajokban. A párválasztás folyamata és fontossága. Egyetlen társunk volt egész létezésünk alatt, akihez hűségesek voltunk. Nem randizgattunk, nem bújtunk ágyba több személlyel, kizárólag eggyel. Ezért is tartottuk furcsának az emberi szokásokat. Nálunk egy randi már azt jelentette, egy pár vagytok, az idők végezetéig. Hatalmas dolog volt ez, felülírhatatlan kötelék. Nekem hosszú évezredes létezésem alatt egyetlen párom sem volt, éppen ezért bírt ekkora jelentőséggel az, hogy évek óta udvaroltam Alexnek.
- Hol vannak most? – faggatóztam.
- Nálam – vont vállat – Ott sosem keresnék őket.
- Alex – ejtettem ki áhítozva a nevét – Hét tetves éve teperek érted, mint az állat. Sosem küldtél el a francba, de igent sem mondtál soha. Azok után, hogy ma ellenszegültél a Szövetségnek és te magad is beláttad, ez az egész legfőbb törvény egy hatalmas faszság, szerintem, megérdemelnék egy rendes esélyt végre. Haladjunk lassan, nem kell azonnal hozzám költöznöd és ott hagynod a munkádat, de kérlek, legyél az enyém – szónokoltam – Fogadd el a fülbevalót és hordjad.
A salemi beharapta alsó ajkát, eltöprengve mondandómon. Fontos lépés volt ez, egy öröklétű, megmásíthatatlan kötelék, mégis akartam őt.
- Rendben – biccentett végül.
Hajam valószínűleg szőkére változott, nyilvánvalóvá téve örömömet. Hosszú évek munkája és fáradalmai térült most meg, hogy ne lettem volna boldog? Szélesen mosolyogtam, aztán felkeltem a boxból, visszaindulva bőrkabátomért és kulcsaimért.
- Hé! Most csak úgy itt hagysz? – rökönyödött meg Alex.
- Mostantól fogva hozzám tartozol, sosem hagylak ott sehol. A kabátomért megyek. Nem engedem, hogy idegenekkel töltsd az éjszakát, nálam alszol – magyaráztam felé fordulva.
- Nem kéne először elkéredzkedned, vagy ilyesmi? – ráncolta homlokát.
- Tanuld meg Kicsim, nekem senki sem parancsol – vigyorodtam el.



Alexandra:
Jimin kétkerekűje lenyűgözött. Mindig is fel akartam ülni egy olyan bestiára, de apáék sosem hagyták, túlságosan is féltettek. A srác hatalmas mosollyal húzott a jármű felé, szorosan fogva a kezemet, mintha tudta volna, hogy régi vágyam teljesül azzal, hogy elvisz magával. Fejemre adta a sisakot, melyen valamilyen kacskaringós minták voltak és rögzítette azt az állam alatt.
- Fő a biztonság! Nem eshet baja az én szépségemnek. - kacsintott pajkosan.
- Neked honnan telt ilyen csodára? - simítottam végig a bőr ülésen és néztem rá sandítva.
- Rohadt sokat melóztam érte. - vágott be egy vigyort.
- Na persze. - fordítottam el a tekintetem. Ez azonban felhergelte Jimint, akinek kezei hirtelen kerültek a derekamra és egyetlen lendülettel rántott magához.
- Ne becsülj alá Édesem. - hajolt közel. Hangja mély volt, szinte remegtem tőle. - Azért meg bármit, hogy lenyűgözzelek. - húzogatta szemöldökeit, majd elengedett. Gyorsan felült a motorra és nekem is segített. Amint leültem Jimin a combjaimra tette a kezeit, végig húzta azokat egészen a térdemig, ahol megfogott és lejjebb húzott, így ölem a hátának nyomódott. - Ezt már most rohadtul élvezem. - lesett hátra, ismét kék színben pompázó hajjal és egy elképesztően szexi mosollyal.
Jimin olyan irányba indult el, amit nem nagyon ismertem és mikor pár perc után leparkolt egy ház előtt, még jobban ámultam. A ház drágának tűnt, amiért kezdtem kételkedni Jimin munkájában.
- Te nem csak egy sima pultos vagy mi? - kérdeztem, mikor leszállt és megállt mellettem.
- Szerinted miért az a sok ingyen pia neked Gyönyörűm? - vigyorgott kacéran.
- Tiéd az Onix, te mocskos szarházi?!
- Ne káromkodj Babám! Nekem lehet, de te felejtsd el. Ja és a piát is. - nyúlt a sisakhoz, hogy levegye és mikor sikerült megborzolta a hajam.
- Na nehogy már mindent megtilts, nem vagy az apám! - vágtam vissza, mire Jimin arca megrándult, majd egyik kezével a tarkómra fogott és magához rántott. Ajkait az enyémnek nyomta, nyelvével rögtön átfurakodott a számba, hogy táncba hívja az én ízlelőmet. Jimin állatiasan nyögött a csókba és morgott, mikor nem viszonoztam a tettét. Haját még nem láttam annyira kéknek, így végre rájöttem, hogy a színek az állapotát tükrözik, a kék pedig a vágy és a szenvedélyt szimbolizálja. Csókja türelmetlen volt, kezeivel a derekamra markolt, hogy levegyen a bestiáról.
- Még jó, hogy nem vagyok... - lihegte. - Kurvára nem bírnám ki, hogy ne döntselek meg minden nap, amikor csak én akarom. - hajolt vissza egy újabb csókba, mikor a földre tett. Tenyerei a fenekemre siklottak és megmarkolva azt húzott magához.
- Érzed ezt Kicsim? Ennyire akarlak és már nem tudok tovább várni. - dörgölte nekem a nyilvánvaló merevedését. Levegőért kapkodva helyeztem kezeim a nyaka köré és döntöttem kissé oldalra a fejem. Talán az alkohol adott elég bátorságot, hogy nyissak Jimin felé, hiszen mindig ellenálltam neki a törvény miatt. Viszont azok után, ami ma történt megrengett a hitem az egész Szövetségben. A srác türelmetlenül tapadt ismét az ajkaimra, aztán megemelt. Féltem, hogy elejt, így lábaimmal a dereka köré fogtam.
- Ügyes kislány. - suttogta, majd megint csókolt. Biztos léptekkel indult a ház felé, ahol csak benyitott az ajtón.
- Nem félsz, hogy betörnek hozzád? - kérdeztem, mikor elvált tőlem.
- Ide senki sem meri betenni a lábát, akinek nem engedem meg. - adott egy puszit és újra elindult. Nagy vonalakban láttam a házat belülről, de egy letisztult, elegáns otthon fogadott. Nem volt felvágós, nem láttam méreg drága dolgokat, annál inkább néhány antik asztal vagy szék büszkélkedett. Bőr kanapé és hatalmas ablakok tökéletes harmóniában egymással. A kép hamar eltűnt előlem, ugyanis Jimin végig cipelt a folyosón, majd belépett egy szobába, ahol néhány lámpa világított. Az illata elárulta, hogy az a hálószobája volt, ugyanis mindenből az ő aromája áradt. Sokáig a törvények miatt nem akartam a párja lenni, mégis nem egyszer fordult elő, hogy fantáziáltam vele. Elképzeltem milyen lehet a karjai közt lenni, hogy milyen gyengéden csókol, a szavakat melyeket a fülembe duruzsol elmondva, hogy mennyire fontos vagyok neki. Ezen gondolatok közül szakított ki, hogy lazán az ágyra dobott, amitől kuncogtam, ezzel őt is mosolygásra késztettem. Felegyenesedett, hogy ledobja a bőrkabátját és felhúzza a pólóját. Felülve néztem végig a magán vetkőzést, hogy aztán tetőtől talpig mustrálhassam. Jimin elém lépett és megfogta mindkét kezem, amiket a hasára vagy a mellkasára tett.
- Ez mind a tiéd. Én a tiéd, te az enyém. Ennek így kell lennie. - hajolt le és mielőtt bármint mondhattam volna ismét csókolt.
Vállamról letolta a kabátom, aztán félre lökte, hogy a felsőmet is leszedje. Alighogy lekerült a darab rólam, Jimin tenyerei a melleimet fedték be és a nyakamra tapadva döntött el az ágyon. Lábaim közé fészkelte magát és egyre vadabb lett, ami beindította nálam a vészharangot.
- Jimin... - próbáltam eltolni magamtól, de mintha meg sem hallotta volna. - Jimin, várj...
- Túl régóta várok már! - csattant fel és ütött az ágyba a fejem mellett, amitől megrezzentem. Mikor realizálta, hogy mi történt egy frusztrált sóhajjal emelte feljebb magát.
- Alex, évek óta szeretném, ha a párom lennél. Nem akarok mást, csak veled lenni, szeretném, ha csak az enyém lennél, az egyetlen. Nekem nem kell más, de nem tudok várni többet. Akarlak és ha megint elutasítasz, abba belepusztulok. - hangja néhol megremegett, amiből tudtam, hogy igazat mond. Hiába keringett a szóbeszéd, a démonok valójában nem voltak alattomosak, nem hazudtak és csaltak, hogy a saját javukra fordítsák a dolgokat, sőt tisztességesebbek voltak, mint az emberek.
- De még nem... még nem töltekeztem be. - néztem rá kicsit félve. Felvont szemöldökkel, értetlen arccal figyelt. - Én még nem voltam senkivel. Apáék megérzik is megölnek ha előtte... tudod...
- Csak ez tart vissza Picim? - cirógatta az arcom. Némán bólintottam, válasza meg egy újabb, de lágy csók volt. Olyan gyengéd, hogy majd elolvadtam, nem gondoltam volna, hogy ő ilyen is tud lenni. Igaz a hét év alatt, amióta ismertem, szinte mindennel megpróbálkozott, de mindig figyelt és vigyázott rám, még akkor is, mikor apáék elhajtották a sunyiba.
Keze az oldalamon siklott le, egészen a nadrágomig és anyagon keresztül kezdett simogatni. Az új érzésre bizseregni kezdett a gerincem és még a szám is tátva maradt, mikor letolva a farmert kényeztetett tovább.
- Most még nem veszem el. De tudd, hogy az enyém és csak addig várok, míg betöltekezel. Utána nem lesz megállás, picinyem. Addig viszont... - hagyta abba sejtelmesen a mondatát és fejezte be nyakam csókolgatását. Nyelvével csillogó vonalat hagyott bőrömön és csak a lábaim közt állt meg.
- Mit csinálsz? - próbáltam felülni, de ő visszatolt.
- Csak élvezd. - suttogta. Apró puszikkal hintette a fedett nőiességemet, amitől libabőrös lettem. Nem sokáig kínzott, lehúzta az utolsó anyagot is, felemelte egyik lábam és falni kezdett. Hangosan sóhajtoztam közben a hajába túrtam, mert nem tudtam kezelni a hirtelen jött érzést. Jimin nyelve ki és be járt bennem, amit felfogni is képtelen voltam, majd megéreztem ahogyan egy ujja is belém kerül. Fejem hátra vetettem és elengedve a haját a sajátomat kezdtem szinte tépni. - Elképesztően finom vagy. - motyogta és folytatta a munkálkodását.
Fogalmam sincs meddig húzta az agyam már csak a saját hangos nyögésemre lettem figyelmes, majd valamire, amit korábban nem tapasztaltam. Testem megfeszült, gyomrom remegett és fel-le liftezett. Csillagokat láttam, mikor Jimin újra fölém került és alig hallottam amit mondott.
- Mi? - kérdeztem rá, mikor már lehiggadtam. Édes mosolya és vadítóan kék haja elvette az eszemet, annyira jól nézett ki.
- Mondom nekem is jár valami, szóval fordulj. - vigyorgott, azzal oldalra döntött, hogy a hasamra nyomjon. Ujját a gerincem mentén húzta végig és a fenekemnél állt meg.
- Jimin... mire készülsz? - próbáltam hátra nézni, de már csak azt láttam, hogy meztelenül támaszkodik felettem. A testem simogató keze markolászni kezdte a hátsómat és szét húzva farpofáimat kezdte dörgölni magát hozzám. Éreztem, hogy bajban leszek.
- Más lehetőség híján marad a hátsó bejárat. - morgott a fülembe, közben megéreztem őt hátul. Elfogott a pánik, amit biztosra veszem, hogy észrevett. - Nyugodj meg kislány. Vigyázni fogok rád, nem lesz baj. - nyomott egy csókot az arcomra, majd a fülem kezdte harapdálni, míg elkezdett befelé nyomulni. Kellemetlen volt, kicsit szúrt és fájt is, de Jimin tett róla, hogy elterelje a figyelmem. Egyik kezével a mellem gyúrta, a nyakam csókolgatta és édes szavakat suttogott. Hátamnak feszülő mellkasán keresztül éreztem testének mámorító forróságát, amitől még a fájdalom is enyhült. Csípőjével lökni kezdett, ami hangokat csalt elő belőlem és szégyentelenül kezdtem nyögni, mikor Jimin elengedte a mellem és levezette azt a nőiességemig. Körkörös mozdulatokkal ingerelt, mélyebb hangokat kicsalva belőlem. Jimin állatiasan mozgott, pontosan tudta mit kell tennie, hogy megőrüljek és tisztában volt a határaimmal is. Vigyázott rám és neki köszönhetően olyan élményben volt részem, amit talán soha nem tapasztaltam volna meg.
- Most már végleg az enyém vagy! - morogta a bőrömre.