Jungkook:

Hetek teltek el, mióta nem találkoztam Cammyvel. Amikor időm engedte üzeneteket írtam neki, vagy felhívtam, de egyszer sem vette fel és nem is válaszolt. Folyton azon járt az agyam, amiket mondott. Kicsit kutakodtam a neten és döbbenten fedeztem fel, hogy amíg a csapat három fiú tagjáról posztok ezrei vannak, addig Cammy alig szerepel néhányban. Se egy rajongói oldal, se semmi, ami csak a lánnyal foglalkozna, ráadásul a legtöbb képen is alig látszik, ami a Rebelsről készült. Nagyon feldühített az egész dolog, így úgy döntöttem, hogy álnéven szerkesztek egy oldalt, ami csak róla szól. Az összes fellelhető képet elmentettem róla, videókat vágtam és a külön dalait használtam fel háttérzenének. Minden fellelhető infót összegyűjtöttem és hozzá tettem azokat is, amiket ő maga mondott el, persze eléggé ködösen kellett fogalmaznom, hogyha esetleg Cammy rátalál az oldalra, akkor ne vágja le rögtön, hogy közöm van hozzá. Így a szabadidőmben képeket raktam fel és csinosítgattam az oldalt. Egyedül Taehyung tudott az egészről, mert pont akkor nyitott be a kis dolgozó szobámba, amikor képeket keresgéltem. Először megvádolt és hüledezett, hogy szegény, ártatlan lány képeire recskázok, de miután elmondtam neki, hogy szó sincs ilyenről, csupán egy oldalt szerkesztettem neki, rögtön vigyorogni kezdett, aztán könyörgött, mert segíteni akart. Akkor kiderült, hogy hyung is rajong a lányért, de úgy tekint rá, mintha a húga lenne.
Most meg repestem az örömtől. Kapkodva készültem el a következő élő showra, ahol ott lesz a Rebels is. Amíg nem tudtam, hogy őket is meghívták semmi kedvem nem volt elmenni, hogy tisztelettudóan mosolyogjak és hajlongjak. Aztán mikor Namjoon hyung közölte, hogy ők is ott lesznek az életkedvem az egekig emelkedett. Már fel voltam öltözve, megcsináltam a hajam és újra ellenőriztem magamon a kiegészítőimet, mikor Taehyung homlok ráncolva szólalt meg.
- Olyan vagy, mint aki randira készül.
- Mi? Dehogy! Rosszul látod hyung.
- Kicsi maknae, engem nem versz át. Ismerlek már. Utoljára akkor voltál ennyire felpörögve, mikor IUval találkoztál. Szóval most mi a helyzet?
- Nem vagyok felpörögve, csak készülök az interjúra.
- Áhá, megvagy! Szóval Cammy miatt izgulsz. - vágta le rögtön a helyzetet.
- Nem hyung, szó sincs erről.
- Persze. - bólintott, de hangjában éreztem, hogy nem hisz nekem. Lazán elsétált mellettem és leült egy székre, ahol keresztbe fonta lábait és karjait. Mintha egy vallatásra készült volna. - Szóval mikor zúgtál bele a kis tündérbogárba?
- Hyung neked elment az eszed! Nem zúgtam bele senkibe! - tagadtam rögtön kissé idegesen.
- Ha! Tudtam én! - mutatott rám. - Már csak azt kell elintézni, hogy beszéljetek, a többi meg majd jön magától. Olyan kis cukik lennétek együtt! Te a kicsi maknae és Cammy a hatalmas őzike szemeivel... awww az álompár! - áradozott tovább.
- Hyung te hallod magad? Az ARMY soha nem egyezne bele a kapcsolatunkba.
- Jajj Kook! - sóhajtott, majd felállt és elém sétált. Kezét a vállamra helyezte és úgy nézett mélyen a szemebe. - Téged csak ez tart vissza? - szavain rögtön elgondolkodtam. Cameron tagadhatatlanul gyönyörű lány, szerény, segítőkész és mindig mindenkit maga elé helyez. Rendkívül erős, kitartó és azok ellenére is csinálta tovább, amiket írtak róla az állítólagos rajongók. Ő egy csodálatos személy hatalmas szívvel és odaadással, ami mellett nem tudtam szó nélkül elmenni. Rá kellett jönnöm, hogy az elmúlt hetekben a csodálatom a lány iránt átalakult egy erősebb, mindent elsöprő érzéssé. Kedveltem őt, szerettem volna neki segíteni, megvédeni a rossz akaróktól és megmutatni mindenkinek, hogy mennyire tehetséges. Camaeron egy olyan lány, aki mellett büszkén vonulnék végig egy díjátadóra menet megmutatva, hogy ő az én párom.
- Hyung... elment az eszem. - néztem rá kétségbe esetten.
- Dehogy Kookie. - karolt vállon. - Csak az ember csinál furcsa dolgokat, ha szerelmes.
- De én nem vagyok az. - álltam meg, mert elindultunk.
- Majd leszel fiam! - emelte mutatóujját a levegőbe. - Így szokott kezdődni. Sokat gondolsz rá, mindig az jár a fejedben, hogy mit csinál és számolod a perceket, mikor újra láthatod.
- Honnan tudsz te ilyeneket?
- Meglepődnél mennyi mindent tudok. - kacsintott és húzni kezdett a többiekhez.



Cameron:


Az egész helyzet gyanús volt nekem onnantól kezdve, hogy engem is meghívtak az élő show interjúra. Aztán szinte sokkoltak, mikor normális ruhát adtak, rendes sminket és frizurát csináltak nekem. A helyzet miatt rémülten néztem a srácokra, akik elképesztő dögösen néztek ki, jómagam pedig hozzájuk lettem öltöztetve, így végre egy csapat képét mutathattuk.
- Mi a baj Angyalom? - helyezte tenyerét a fejemre MinJun, mikor hozzám lépkedett.
- Ez az egész nekem nagyon fura. Neked nem gyanús semmi?
- Miért lenne fura? Cammy, végre rendesen bánnak veled, neked pedig ez gyanús?
- Pontosan.
- Jajj Pici. - sóhajtotta, aztán megölelt. - Mindig is így kellett volna lennie. Ebben a szerelésben meg úgy nézel ki, mint egy földre szállt angyal. Rohadt jól áll a fehér, nem létezik, hogy ne kedveljenek meg. - kacsintott rám, ahogy elengedett. Szavai nagyon jól esett a lelkemnek, de nem mertem remélni, hogy bármi is valóra válik abból, amit mondott. A következő sokkot YeJun okozta egyetlen kérdésével.
- Ezek meg mit keresnek itt?! - hangja mély volt, szinte fenyegető. Teljes testével elém állt, ezzel kitakarva előlem mindent, én mégis sejtettem, hogy mitől akadt ki annyira.
- Namjoonah, nem tudtam, hogy titeket is meghívtak. - fogott kezet MiJu a Bts leaderével. A többiek is köszöntek, nekem viszont eszem ágában sem volt találkozni Jungkookkal. Az elmúlt hetekben folyamatosan üzenetekkel bombázott, többször hívott, én még sem tiltottam le a számát, pedig az lett volna a legjobb döntés.
- Pár napja szóltak csak, de mivel nem volt betervezve semmi, ezért el tudtunk jönni. - magyarázta a másik csapat vezetője.
- Szia Cammy! - vigyorgott ezer wattos mosolyával Tae, miután hirtelen mellém pattant. - Hogy te milyen csinos vagy! - ámuldozott tovább. - Nagyon jól áll a fehér, olyan vagy, mint egy angyal, bár ha engem kérdezel, te amúgy is az vagy. - hadarta édesen.
- Kö.. köszönöm. - hajoltam meg enyhén és próbáltam nem rá vagy Jungkookra nézni, akinek tekintetét végig magamon éreztem-
- Rebels, még öt perc! - szólalt fel az egyik rendező kártyával ellátott srác.
- Örültem a csevejnek, de mennünk kell. - tette hozzá YeJun, majd illedelmesen meghajoltunk és elindultunk a stúdió felé. A srácok szoros gyűrűt formáltak körülöttem, mintha csak valami rab lettem volna, akit most visznek a tárgyalására. Már csak a bilincs hiányzott a kezemről.
- Erről majd még beszélünk otthon. - morogta MiJu vészjósló hangon. Nem szóltam semmit, nem akartam tovább szítani a bennük fortyogó tüzet.  Aztán végre elkezdődött a műsor, ahol középen ültem. Kissé feszengtem, mert mindig a szélére ültettek és nem voltam hozzá szokva, hogy a figyelem központjában legyek.
- Cameronssi. - szólított meg a műsorvezető. Ledöbbentem, mert egyrészt tudta a nevem, másrészt hozzám intézte a kérdését. - Be kell valljam, hogy nagy rajongód lettem. - mosolygott őszintén. - Néhány napja találtam egy rajongói oldalt rólad és azt kell mondanom, hogy amiket ott olvastam egészen megdöbbentettek. Hogy küzdöttél meg annyi mindennel egyszerre? - enyhén sokkos állapotban figyeltem ki a fejemből. Minden szavát értettem, de fogalmam sem volt mit kellene válaszolnom. Erre az egy dologra nem készültem fel. Na meg a Bts ottlétére sem.
- Cammy nagyon nehéz időszakon van túl. - vette kezébe az irányítást MiJu, amiért hálás voltam neki. - Túl sok mindent vállalt magára, amit a szervezete már nem bírt. Többször előfordult, hogy annyi dolga volt, elfelejtett enni, alig aludt, amitől kikészült és egy próbánk alatt össze esett. Akkor több, mint egy órába került, hogy stabilizálják a mentősök. Napokig volt kórházban, ahol felerősödött és azóta nem hagyjuk, hogy ez újra megtörténjen. Mi egy család vagyunk és vigyázunk a testvéreinkre. - fejezte be, majd rám nézett. Szemeimet könnyek mardosták, MiJu viszont rohadt lazán karolt át és nyomott egy puszit a homlokomra. Szerintem életemben nem pirultam el annyira, de ami igazán meglepett az a nézők reakciója volt. Olvadoztak.
Az interjú végén rövid szünet volt mielőtt kiment volna a következő banda. Szóltam a srácoknak, hogy kerítek valami innivalót, azzal viszont nem számoltam, hogy Jungkookba futok bele.
- Beszélnünk kell. - tért rögtön a lényegre.




@Chimcsi