Jungkook:

Már a második üveg bor felét is felvedeltük, miközben a kanapén ülve kanalaztuk a fagyit. Fejem kezdett kótyagossá válni és gondolataim olyan irányba kalandoztak, ami semmiféleképpen sem volt jó opció. Cammy akárhányszor lenyalta szájáról a tejszínhabot, végig akartam dönteni a kanapén és kicsókolni belőle a lelket is. Teljesen felengedtünk egymás társaságában és immáron ciki feszengések nélkül beszélgettünk mindenféléről. Cameron mesélt néhány vicces sztorit is, amiken jókat nevettem. Egyszer például Thaiföldön YeJun majdnem felszedett egy transzfesztitát, akit egy bombázó nőnek hitt, csakhogy amikor a bombázó lehajolt, kilátszott a miniszoknya alól pár olyan testrész, aminek normális esetben nem kellett volna ott lennie. Ezen speciel fuldokolva vihogtam. Hogy lehet YeJun ekkora barom?!
- Azt a fejet kellett volna látnod, amit levágott, mikor a nőnek öltözött csávó teljesen rákattant Junra. - kacagott és a kanapé háttámlájának dőlt. - YeJun meg elkapta a kezem és azt mondta, hogy a barátnője vagyok, csak elveszített egy fogadást és azért csinálta. Szegény azt se tudta hova ássa el magát hirtelen, mert MiJu és Hiro majd megszakadtak a nevetéstől. Haaa, régi szép idők. - sóhajtott, hogy lenyugtassa magát. - Akkor még minden olyan más volt. Talán könnyebb is. - hangja halkabb lett és a tekintetét is elfordította. Arca is láthatóan megváltozott, én meg nem hagyhattam, hogy az a vidám, mosolygós lány ilyen hirtelen tűnjön el.
- Tudod, te egy különleges lány vagy Cammy.
- Várj, semmi noona vagy valami? - grimaszolt. Nem válaszoltam rögtön, mert soha eszembe sem jutott volna, hogy úgy szólítsam. - Inkább ne! Bocs, de utálom ezeket a nevetséges megszólításokat. Nem az én kultúrám, nem szólhatnám le... de most őszintén! Te is utálod, ha oppanak szólítanak, mikor tudod, hogy idősebbek nálad. Vagy ha fiatalabb akkor is.
- Én egyetlen embernek hagynám, hogy úgy szólítson.
- Ha most előjössz valami nyájas szöveggel eskü megeszem a te fagyidat is.
- Azt el kell venned tőlem. - vigyorogtam pimaszul.
- Jó nekem a dobozból is. - kacsintott és felállt, hogy a konyhába sétáljon. Szinte levágtam a tányérom az üveg asztalra, ami hangosan koppant és nyúltam Cammy keze után. Amint megragadtam vissza húztam, de a lendülettől elveszítette az egyensúlyát és rám esett. Elejtette a tányért, ami biztos, hogy a méregdrága szőnyegre esett, de akkor pont nem érdekelt. Elterülve a kanapén tartottam szorosan magamhoz a lány testét. Cammy elkerekedett szemekkel meredt az enyémbe és levegőt is alig mert venni. Minden porcikája nekem préselődött, így tökéletesen érezhettem testének melegét, minden domborulatát és kalapáló szívverését is. Jobb kezemmel a derekánál tartottam, míg balommal felnyúltam, hogy az arcára simíthassak. Bőre selymesebb volt, mint bármelyik drága bársony és ugyan kissé megrémült az érintésemtől, mégsem szaladt el vagy lökte el a kezem. Egy rakoncátlan tincset félre húztam, hogy ne takarja el gyönyörű arcát, addigra már rendesen dolgozott bennem az elfogyasztott bor mennyiség. Szívem őrült tempóban vert, melegem volt, mégis kirázott a hideg. Ilyen hatással volt rám ez a lány, akit eszem ágában sem volt elengedni. Hirtelen fogtam a tarkójára és húztam le fejét, hogy végre megcsókolhassam. A gyomrom remegett, ahogy ajkai az enyémekre nyomódtak, a bensőm meg egyenesen felrobbant, mikor viszonozta a csókot. Elvesztettem minden önkontrollt magam felett és csak arra tudtam koncentrálni, hogy minél többet kapjak ebből a számomra tökéletes lányból. Hajamban megéreztem ujjait, ahogyan végig szánt a tincseimen, hogy aztán elszakadva a csókból nézzen rám, csábító tekintetével. Azt hittem ott helyben elhalálozok.
- Tudod... imádom, ha egy pasinak hosszabb a haja. - mosolygott aztán újra csókolt én meg eldöntöttem, hogy növeszteni kezdem a hajam. Érzelmileg túlfűtött állapotban fordultam hirtelen, hogy magam alá gyűrjem a lányt, aki tettemet kuncogással díjazta. Karjait a nyakam köré fonta, ami elég bátorságot adott arra, hogy elmélyítsem az amúgy is komoly csókot. Nyelvem kérés nélkül toltam át az ő szájába és hívtam táncba az ő ízlelő szervét. Az érzésre Cammy egy apró nyögést eresztett, ami ha lehetséges még inkább felhergelt. Csípőmet is mozgatni kezdtem, mert már rég a lábai közt helyezkedtem el. Képtelen voltam elszakadni édes és puha ajkaitól, hiszen korábban senki nem gyakorolt ilyen hatást rám. Lehet tényleg szerelmes voltam már és épp ezért akartam feltenni a kérdést neki.
- Leszel a barátnőm? - morogtam a szájába, mikor kissé ráharapott az alsó ajkamra. Viszont amint kiejtettem a számon azokat a bizonyos szavakat Cam lefagyott és rémülten nézett engem. Ajkai lassan elengedték az enyémeket. Két másodpercig meredt rám, hogy aztán egy hirtelen mozdulattal lökjön le magáról. Feltápászkodott és szédelegve ugyan, de az ajtó felé indult.
- Javaslom ezt az egészet felejtsük el. - mutogatott, de nem nézett rám.
- Cammy kérlek, ne csináld. - ültem fel sóhajtva.
- Mit ne? Mégis mit Jungkook? Van fogalmad róla mennyit szenvedek a saját csapatom rajongói miatt? Egy kicsit sem hiányzik, hogy még a drága Army is rám szálljon és élni se hagyjanak! Nem Jungkook. Azt már nem bírnám ki. - rázta meg fejét, így elindultak a könnyei is. A szívem szinte megszakadt a látványára, így hezitálás nélkül álltam fel és siettem hozzá, hogy szorosan magamhoz öleljem. Próbált eltolni magától, de egy idő után feladta.
- Nem fogom hagyni, hogy bárki bántson. Erre  a szavamat adom.
- De Jungkook...
- Semmi de. - szóltam rá gyengéden és egy puszit nyomtam a fejére. - Figyelj. - toltam el magamtól, hogy rám nézzen. - Amit az előbb mondtam komolyan gondoltam. Nem kell most rögtön válaszolnod, csak annyit kérek, hogy gondold végig, rendben? Én úgy érzem, hogy ebből lehetne valami igazán szép és jó. Csak... csak ne taszíts így el. Kérlek.... - könyörögtem. Maga a gondolat szétmarcangolt, ha eszembe jutott: nem láthatom többet vagy nem lesz a közelemben.
- Oké. - felelte alig hallhatóan, mégis egy hatalmas mosoly húzódott az arcomra. Ismét megöleltem, hogy mélyen belélegezzem kellemes, édes illatát, hogy emlékezzek rá, míg újra nem látom.



@Chimcsi