"Család vagyunk"
Jungkook:
Cameron iránt érzett szimpátia akkor váltott át csodálattá, mikor elmesélte, hogy mennyi mindenen ment keresztül. Kezdve azzal milyen kemény volt számára a gyakornoki időszak, ami mellett folyamatosan tanult is, hogy befejezze iskoláját. Ezeken kívül ott volt neki a nyelv tanulás, az etikett elsajátítása, a rengeteg ének és tánc óra, valamint Hiroto nevelése is, aki egész kis kölyökként került be gyakornoknak. Plusz még a nyakába szakadt két másik srác is, mikor egy csapatba tették őket. Rá maradt a házi munka, sokszor főzött, mosott és takarított, amit a fiúk csak annyival tudtak megkönnyíteni neki, hogy nem csináltak nagy kupit. Ezek után azt gondolná az ember, hogy valaki értékelni fogja a rengeteg fáradalmat és erőfeszítést, amit ez a lány tett. A valóság azonban mégis megdöbbentő. Senkit nem érdekel Cameron, senki nem ismeri el a munkásságát, a banda rajongói tudomást sem vesznek róla, sőt inkább támadják és elárasztják negatív véleményekkel. Az én szememben mégis ő a világ legerősebb embere, hiszen szenved és mardossa a bűntudata, mert nem tartja magát elég jónak, ennek ellenére mosolyog, bolondozik a társaival, valamint tanácsokat ad másoknak az életükkel kapcsolatban.
Elgondolkodva bökdöstem az egyik hús darabot a tányéromban, miután kiérkeztek az ételek, amiket Hyung rendelt. Cammy eleinte hozzá sem akart nyúlni a burgeréhez, de Tae addig szekálta, hogy elveszi, míg végül a lány jóízűen elpusztította. Öröm volt látni, ahogy eszik és nem értettem miért tartják kövérnek, mikor tökéletes alakkal rendelkezett. Mindene megvolt, ami kellett: gyönyörű arc, nagy szemek, selymes haj, kerek formák és rendkívül tiszta lélek. Cameron volt az első olyan nőnemű, akitől egy kicsit sem tartottam és első pillanatban tudtam, hogy ő más, mint a korabeliek. Elmélkedésemből az ajtó hangos csattanása rántott ki.
- Hát szépen vagyunk! - kezdte egy mély, férfias hang.
Ahogy felnéztem három sráccal találtam szemben magam, akik Cammy csapatársai voltak.
- Mi aggódunk érted, mert már rég otthon kellett volna lenned, te meg itt.. falatozgatsz a két üdvöskével?
- Most mi a bajod MiJu?
- Hívtalak, nem is egyszer. Aggódtam, hogy valami bajod van és az első utam idevezetett. Erre azt kell látnom, hogy vidáman vacsorázgatsz a BTS két tagjával, ránk meg nagy ívben teszel.
- Ez nem igaz MinJun - állt fel Cammy - Ők csak... nem is tudom hogyan kerültek ide. A lényeg, hogy beszélgetni kezdtünk, megéheztünk és Tae rendelt kaját.
- Oh, már csak Tae? - horkantott Hiro, aki szúrós szemmel figyelte Hyungomat, majd rám vezette tekintetét. Fintorogni akartam, de engem nem ilyesmire tanítottak, viszont elég para volt látni, hogy ez a Hiro gyerek mennyire hasonlít rám.
Valahol megértettem a reakciójukat, elvégre féltették Cammyt, mégis túlzásnak véltem ezt a sértődésekkel teli drámát.
Cameron:
Baromi kellemetlen szituáció volt, amikor jóformán kitessékeltem Jungkookot és TaeHyungot a szalonból. Nem szerettem volna ennél is nagyobb veszekedést. Gyűlöltem összetűzésbe kerülni a srácokkal és haragudni rájuk. Alig érkeztünk haza a kis babaarcú YeJun szikrázó tekintettel huppant le az étkezőasztalhoz, ezzel jelezve, most bizony beszélni fogunk. MinJun karjait összefonva cövekelt le velem szemben, mellette Hiroto, hasonló halálosztó pózba vergődve. Megforgattam szemeimet és vártam a lelkemig hatoló szentbeszédet.
- Holnap elviszlek nőgyógyászhoz – közölte fapofával MiJu.
- Na jó, ez már beteges. Nem feküdtem le velük! Beszélgettünk – tártam szét karjaimat.
- Nem Cammy. Az ilyen srácok, mint ezek nem csak beszélgetni akarnak az olyan lányokkal, mint Te – okoskodott YeJun.
- Ez hülyeség – ingattam fejemet.
- Nézd Pici, elhisszük, hogy le vagy stresszelve, ezernyi gondod van és ezt szeretnéd valakivel megdumálni, de az a valaki mi legyünk. Ez a kettő tipikusan az a csávó, akiből simán kinézem, hogy kihasználja a helyzetedet és rád hajt. Az egyik pillanatban még szűz vagy, a másikban meg már ott térdelsz előtte és hopp, kutyapózban toljátok – fújtatott MiJu.
- Barom – morogtam.
- Mi csupán megszeretnénk védeni és megkímélni a csalódástól – szólalt meg halkan Hiro.
- Nem randiztunk. Beszélgettünk. Mindössze, barátkozni akartak – védtem továbbra is a másik banda tagjait.
- Cammy, nincs fiú és lány közötti barátság – jegyezte meg YeJun.
- Mi is barátok vagyunk – közöltem.
- Nem Pici, mi egy család vagyunk. A kishúgom vagy és az összes fasszopótól megfoglak védeni, aki a bugyidba tervez mászni – emelte meg hangját a leader.
Kijelentésére könnyek lepték el szemeimet és gondolkodás nélkül vetettem magam karjai közé, melyekkel szorosan ölelt. Igaza volt és bár sokszor mondta, egy család vagyunk, nem pedig banda, minden alkalommal szívenütött. Hét éve éltünk együtt, támogattuk egymást, ápoltuk a másikat, ha esetleg lebetegedett. Hét éve lassan egyikünk sem ment haza karácsonykor, mert nekünk a dorm volt az otthonunk. Együtt jártunk kirándulni, piknikezni, moziba. Mindent közösen csináltunk. Néha veszekedtünk, olykor rojtosra ölelgettük egymást és ez így is volt rendjén. Ha valamelyikünk döntést hozott az a többieket is érintette.
- Ne haragudjatok, meggondolatlan voltam – motyogtam MiJu mellkasába, míg ő hajamat simogatta.
- Nem gáz Pici, nem lett baj és ez a lényeg – puszilt fejemre YeJun.
- Szeretlek titeket Gyagyások – léptem hátrébb kibontakozva az ölelésből.
- Hiro lecke? – érdeklődte a leader.
- Ne má’ – nyögte elkínozottan a maknae – Csesztessük inkább YeJunt, úgyis nagy a feje – mutatott ujjával az említettre.
- Csesztessük Hirot, ő a legfiatalabb és leghülyébb – ötletelt a másik srác.
- Senki nem létesít senkivel párzási rítust. Hiro leckét ír, YeJun indít egy mosást, Cammy lefekszik aludni, én meg őrködök Töki felett. Na, nyomás – csapta össze kezeit a vezető.
Adtam még egy puszit MiJu pofijára, majd a Hiroval közös szobánkba vonultam. Átvettem a pizsamámat és elhatározva, reggel letusolok, befészkeltem magam az ágyba. Valamiért nem hagyott nyugodni a BTS-es srácokkal leművelt kisebb balhé, ezért előkapva telefonomat kikerestem a névjegyzékből Jungkookot, aztán pötyögni kezdtem az üzenetet.
„Helló, Cameron vagyok. Elnézést kérek a fiúk viselkedése miatt, felettébb kellemetlen számomra. Köszönöm, hogy szántatok rám időt. Jó éjt!” elküldtem a pár soros bocsánatkérést és párnám alá rejtettem a készüléket. Szemeimet lehunyva elhatároztam, távolságot tartok tőle és nem rendezünk több random cseverészős délutánt.
@Chimcsi
Cameron iránt érzett szimpátia akkor váltott át csodálattá, mikor elmesélte, hogy mennyi mindenen ment keresztül. Kezdve azzal milyen kemény volt számára a gyakornoki időszak, ami mellett folyamatosan tanult is, hogy befejezze iskoláját. Ezeken kívül ott volt neki a nyelv tanulás, az etikett elsajátítása, a rengeteg ének és tánc óra, valamint Hiroto nevelése is, aki egész kis kölyökként került be gyakornoknak. Plusz még a nyakába szakadt két másik srác is, mikor egy csapatba tették őket. Rá maradt a házi munka, sokszor főzött, mosott és takarított, amit a fiúk csak annyival tudtak megkönnyíteni neki, hogy nem csináltak nagy kupit. Ezek után azt gondolná az ember, hogy valaki értékelni fogja a rengeteg fáradalmat és erőfeszítést, amit ez a lány tett. A valóság azonban mégis megdöbbentő. Senkit nem érdekel Cameron, senki nem ismeri el a munkásságát, a banda rajongói tudomást sem vesznek róla, sőt inkább támadják és elárasztják negatív véleményekkel. Az én szememben mégis ő a világ legerősebb embere, hiszen szenved és mardossa a bűntudata, mert nem tartja magát elég jónak, ennek ellenére mosolyog, bolondozik a társaival, valamint tanácsokat ad másoknak az életükkel kapcsolatban.
Elgondolkodva bökdöstem az egyik hús darabot a tányéromban, miután kiérkeztek az ételek, amiket Hyung rendelt. Cammy eleinte hozzá sem akart nyúlni a burgeréhez, de Tae addig szekálta, hogy elveszi, míg végül a lány jóízűen elpusztította. Öröm volt látni, ahogy eszik és nem értettem miért tartják kövérnek, mikor tökéletes alakkal rendelkezett. Mindene megvolt, ami kellett: gyönyörű arc, nagy szemek, selymes haj, kerek formák és rendkívül tiszta lélek. Cameron volt az első olyan nőnemű, akitől egy kicsit sem tartottam és első pillanatban tudtam, hogy ő más, mint a korabeliek. Elmélkedésemből az ajtó hangos csattanása rántott ki.
- Hát szépen vagyunk! - kezdte egy mély, férfias hang.
Ahogy felnéztem három sráccal találtam szemben magam, akik Cammy csapatársai voltak.
- Mi aggódunk érted, mert már rég otthon kellett volna lenned, te meg itt.. falatozgatsz a két üdvöskével?
- Most mi a bajod MiJu?
- Hívtalak, nem is egyszer. Aggódtam, hogy valami bajod van és az első utam idevezetett. Erre azt kell látnom, hogy vidáman vacsorázgatsz a BTS két tagjával, ránk meg nagy ívben teszel.
- Ez nem igaz MinJun - állt fel Cammy - Ők csak... nem is tudom hogyan kerültek ide. A lényeg, hogy beszélgetni kezdtünk, megéheztünk és Tae rendelt kaját.
- Oh, már csak Tae? - horkantott Hiro, aki szúrós szemmel figyelte Hyungomat, majd rám vezette tekintetét. Fintorogni akartam, de engem nem ilyesmire tanítottak, viszont elég para volt látni, hogy ez a Hiro gyerek mennyire hasonlít rám.
Valahol megértettem a reakciójukat, elvégre féltették Cammyt, mégis túlzásnak véltem ezt a sértődésekkel teli drámát.
Cameron:
Baromi kellemetlen szituáció volt, amikor jóformán kitessékeltem Jungkookot és TaeHyungot a szalonból. Nem szerettem volna ennél is nagyobb veszekedést. Gyűlöltem összetűzésbe kerülni a srácokkal és haragudni rájuk. Alig érkeztünk haza a kis babaarcú YeJun szikrázó tekintettel huppant le az étkezőasztalhoz, ezzel jelezve, most bizony beszélni fogunk. MinJun karjait összefonva cövekelt le velem szemben, mellette Hiroto, hasonló halálosztó pózba vergődve. Megforgattam szemeimet és vártam a lelkemig hatoló szentbeszédet.
- Holnap elviszlek nőgyógyászhoz – közölte fapofával MiJu.
- Na jó, ez már beteges. Nem feküdtem le velük! Beszélgettünk – tártam szét karjaimat.
- Nem Cammy. Az ilyen srácok, mint ezek nem csak beszélgetni akarnak az olyan lányokkal, mint Te – okoskodott YeJun.
- Ez hülyeség – ingattam fejemet.
- Nézd Pici, elhisszük, hogy le vagy stresszelve, ezernyi gondod van és ezt szeretnéd valakivel megdumálni, de az a valaki mi legyünk. Ez a kettő tipikusan az a csávó, akiből simán kinézem, hogy kihasználja a helyzetedet és rád hajt. Az egyik pillanatban még szűz vagy, a másikban meg már ott térdelsz előtte és hopp, kutyapózban toljátok – fújtatott MiJu.
- Barom – morogtam.
- Mi csupán megszeretnénk védeni és megkímélni a csalódástól – szólalt meg halkan Hiro.
- Nem randiztunk. Beszélgettünk. Mindössze, barátkozni akartak – védtem továbbra is a másik banda tagjait.
- Cammy, nincs fiú és lány közötti barátság – jegyezte meg YeJun.
- Mi is barátok vagyunk – közöltem.
- Nem Pici, mi egy család vagyunk. A kishúgom vagy és az összes fasszopótól megfoglak védeni, aki a bugyidba tervez mászni – emelte meg hangját a leader.
Kijelentésére könnyek lepték el szemeimet és gondolkodás nélkül vetettem magam karjai közé, melyekkel szorosan ölelt. Igaza volt és bár sokszor mondta, egy család vagyunk, nem pedig banda, minden alkalommal szívenütött. Hét éve éltünk együtt, támogattuk egymást, ápoltuk a másikat, ha esetleg lebetegedett. Hét éve lassan egyikünk sem ment haza karácsonykor, mert nekünk a dorm volt az otthonunk. Együtt jártunk kirándulni, piknikezni, moziba. Mindent közösen csináltunk. Néha veszekedtünk, olykor rojtosra ölelgettük egymást és ez így is volt rendjén. Ha valamelyikünk döntést hozott az a többieket is érintette.
- Ne haragudjatok, meggondolatlan voltam – motyogtam MiJu mellkasába, míg ő hajamat simogatta.
- Nem gáz Pici, nem lett baj és ez a lényeg – puszilt fejemre YeJun.
- Szeretlek titeket Gyagyások – léptem hátrébb kibontakozva az ölelésből.
- Hiro lecke? – érdeklődte a leader.
- Ne má’ – nyögte elkínozottan a maknae – Csesztessük inkább YeJunt, úgyis nagy a feje – mutatott ujjával az említettre.
- Csesztessük Hirot, ő a legfiatalabb és leghülyébb – ötletelt a másik srác.
- Senki nem létesít senkivel párzási rítust. Hiro leckét ír, YeJun indít egy mosást, Cammy lefekszik aludni, én meg őrködök Töki felett. Na, nyomás – csapta össze kezeit a vezető.
Adtam még egy puszit MiJu pofijára, majd a Hiroval közös szobánkba vonultam. Átvettem a pizsamámat és elhatározva, reggel letusolok, befészkeltem magam az ágyba. Valamiért nem hagyott nyugodni a BTS-es srácokkal leművelt kisebb balhé, ezért előkapva telefonomat kikerestem a névjegyzékből Jungkookot, aztán pötyögni kezdtem az üzenetet.
„Helló, Cameron vagyok. Elnézést kérek a fiúk viselkedése miatt, felettébb kellemetlen számomra. Köszönöm, hogy szántatok rám időt. Jó éjt!” elküldtem a pár soros bocsánatkérést és párnám alá rejtettem a készüléket. Szemeimet lehunyva elhatároztam, távolságot tartok tőle és nem rendezünk több random cseverészős délutánt.
@Chimcsi
Коментарі