Torta
Az asztalnál ült a pénz és a hatalom Kiszolgálta őket sietve a társadalom Vidáman ülnek a díszes asztalnál Az étteremben a pincér rohangál A konyhában a pulton ült az ember A vendégek tortát rendeltek A szakács unott fejjel nézett "Húsz perc és kész lesz" Megkereste fiókjában a kedvenc kését És egy edénybe kifolyatta az ember vérét Felvágta a mellkasát És elővette a baltáját Levágta a fejét Majd kinyomta a szemét Kivette az agyát És levágta a karját Kivette a szívét és a tüdejét Ezzel díszíti majd a torta tetejét Elővette a kész piskótát És elkezdte összerakni a tortát A vérrel ragasztotta össze a rétegeit És fejben tervezte a részleteit Leöntötte a tetejét vérrel A tányért pedig díszítette a két kézzel A torta közepére rakta a bordát A szívével és a tüdejével díszítette a két oldalát A torta mellé rakta a két szemet Az agyat pedig a két kéz közé tette A mestermű tálalva És még olyan ártatlan A szakács leült egy székre És a maradékot nézte "Vajon mit mesélt volna ez a száj? Vajon merre ment volna ez a láb? Vajon bejárta volna a világot? És idős korában ültetett volna virágot?" A pincér felszolgálta a desszertet A vendégek elégedettek voltak azzal, mit rendeltek A pénz és a hatalom felfalta És az asztalnál ültek jóllakva
2021-01-31 16:29:07
2
0
Схожі вірші
Всі
Темнота теней ночи ...
Пусто стало без границы Ночь взошла забрав луч дня Темны улицы, как тишины темницы , Освещает только свет одного фонаря ... Покров одеяла ночи вкрыто небо В далеке не страшны мне тени ветвей И не будоражит больше холод ветра , Что касается руками глубины очей ... Бурю льда он не приносит Темнота стала привычна мне Звук сверчков не веет грустью Больше ничего бояться нет... Свет от звёзд полны свеченьем Они стали снов мечты путей Для того , кто вдруг заблудит И поддастся темноте своей ...
44
13
2243
Мої слова
Мої слова нічого не варті, але я більше нічого не вмію, Лише нестерпно кохати те, що згодом вб'є усі мої квіти. Те, що загубить мене і все, що я маю, викличе аритмію, Але віддам усього себе й обіцяю, що не буду жаліти. Бо завжди волів проміняти комфорт на більш вартісні речі. Запам'ятав назавжди: жалість до себе породжує лише порожнечу, Якщо життя чогось і навчило, то плести лише проти течії. Мої слова нічого не варті, але лунатимуть в тебе під вечір.
85
0
4720