Torta
Az asztalnál ült a pénz és a hatalom Kiszolgálta őket sietve a társadalom Vidáman ülnek a díszes asztalnál Az étteremben a pincér rohangál A konyhában a pulton ült az ember A vendégek tortát rendeltek A szakács unott fejjel nézett "Húsz perc és kész lesz" Megkereste fiókjában a kedvenc kését És egy edénybe kifolyatta az ember vérét Felvágta a mellkasát És elővette a baltáját Levágta a fejét Majd kinyomta a szemét Kivette az agyát És levágta a karját Kivette a szívét és a tüdejét Ezzel díszíti majd a torta tetejét Elővette a kész piskótát És elkezdte összerakni a tortát A vérrel ragasztotta össze a rétegeit És fejben tervezte a részleteit Leöntötte a tetejét vérrel A tányért pedig díszítette a két kézzel A torta közepére rakta a bordát A szívével és a tüdejével díszítette a két oldalát A torta mellé rakta a két szemet Az agyat pedig a két kéz közé tette A mestermű tálalva És még olyan ártatlan A szakács leült egy székre És a maradékot nézte "Vajon mit mesélt volna ez a száj? Vajon merre ment volna ez a láb? Vajon bejárta volna a világot? És idős korában ültetett volna virágot?" A pincér felszolgálta a desszertet A vendégek elégedettek voltak azzal, mit rendeltek A pénz és a hatalom felfalta És az asztalnál ültek jóllakva
2021-01-31 16:29:07
2
0
Схожі вірші
Всі
Темнота теней ночи ...
Пусто стало без границы Ночь взошла забрав луч дня Темны улицы, как тишины темницы , Освещает только свет одного фонаря ... Покров одеяла ночи вкрыто небо В далеке не страшны мне тени ветвей И не будоражит больше холод ветра , Что касается руками глубины очей ... Бурю льда он не приносит Темнота стала привычна мне Звук сверчков не веет грустью Больше ничего бояться нет... Свет от звёзд полны свеченьем Они стали снов мечты путей Для того , кто вдруг заблудит И поддастся темноте своей ...
44
13
1918
Тарантела (Вибір Редакції)
І ніжний спомин серця оживився В нестримнім танці тіла — тарантели, Коли тебе відносить в зовсім інші Світи буття — яскраві й небуденні. Коли душа вогнями іржавіє, Кричить до тебе екстраординарним Неспинним рухом палкої стихії! Чому стоїш? Хутчіш в танок за нами! Бо тут тебе почують навіть боги, Суворі стержні правди на планеті. Танцюй-співай у дивній насолоді, Бо то є радість в ритмі тарантели!... Твоє ж життя невічне, зголосися? В мовчанні втопиш душу і печалі? Чи може разом з нами наймиліше Відкинеш маску сорому й кайдани? *** Переклад в коментарях 🔽🔽🔽
43
33
8548