Már most nem indul jól a napom, iskolába menet egy autó majdnem elütőt. Aztán még neki áll feljebb közbe az ő hibája volt, hogy nem figyelt. Nem kéne vezetés közben telefonozni, de ezt sokan még mindig nem képesek felfogni. Mikor beértem az iskolába gyorsan elfoglaltam a helyemet és a padot firkálni kezdtem.
-Szia.-hallottam meg Hanyu hangját, ránéztem a fiúra aki mosolyogva figylelt. -Szia.-köszöntem vissza neki halkan.
-Hogy hívnak?-teljesen felém fordult és közelebb húzódott. Éreztem, hogy az arcom kezd vörösödni.
-Mei.-válaszoltam majd a padlót kezdtem nézni
-Szép a neved.-mondta mosolyogva
-Köszi.-a hajamat a fülem mögé türtem és a tovább bámultam a padlót. Kivágódot az ajtó nem más jött be mint a matek tanár, ő mindig így viselkedik csodálom, hogy eddig nem tört ki az ajtó. Mindenki a tanárt figyelte, de ő csak ott állt és az üres táblát nézte. Szoktak lenni neki elég fura dolgai. Egy kis idő múlva felénk fordult és nem tűnt valami józannak.
Már rég kikellett volna rúgni őt innen.
A tanár elkezdett a táblára írni amit mindenki lemásolt én meg csak ott ültem és az ablakon keresztül néztem az embereket, hogy mit csinálnak. Ott volt egy szerelmes pár akik látszólag nagyon jól kijöttek egymással.
Bárcsak lenne nekem is barátom...
Ezen kezdtem gondolkozni, sok lánynak az én koromban már van barátja sőt egyszer láttam, hogy egy 10 év körüli kislány és kisfiú kézen fogva járkálnak és ölelkeznek. Bevallom őszintén féltékeny vagyok rájuk. Mire feleszméltem már vége is lett az órának mindenki kiment a teremből kivéve Hanyu és én. Csöndben ültünk egymás mellet szemem sarkából láttam, hogy engem néz.
-Az esszével kapcsolatban.-szólalt meg hirtelen, szívem gyorsan kezdett verni amint meghallottam a hangját.
-Arra gondoltam, hogy ma ha ráérsz átjöhetnél és akkor megtudjuk írni.-folytatta mondandóját. Bólintottam ezzel jelezve, hogy benne vagyok. Tettemre elmosolyodot.
-Láttom nem vagy valami beszédes.-felállt -De akkor nem is zavarlak tovább.-elakart menni
-Várj...-szólaltam meg, gyorsan befogtam a számat.
-Igen?-fordult vissza hozzám
-Semmi.-mondtam halkan majd a fal irányába néztem.
-Suli után találkozunk.-egyedül hagyott a nagy teremben. Próbáltam elfoglalni nagam valamivel a szünetben, de nem találtam semmit ami lekötne. Így hát olvasni kezdtem közbe mindvégig egy emberre gondoltam. Elképzeltem, hogy milyen lenne ha együtt lennénk. Sajnos ez csak álom marad soha nem fog megtörténni. Megszólalt a csengő mire a többiek szépen lassan bejöttek mindenki elfoglalta a helyét és abban a pillanatban a tanár meg is érkezett.
-A többi tanárral úgy döntöttünk, hogy holnap kirándulás lesz minden osztálynak.-mondta a tanár mire mindenki örülni kezdett kivéve én. Nem vagyok oda a kirándulásokért.
-Na és hová fogunk menni?-kérdezte az egyik gyerek
-Majd holnap meglátjátok.-csak ennyit mondott, hamar át is tért a tananyagra. Az órákon soha nem szoktam jegyzetelni fölöslegesnek tartom. Próbáltam figyelni hamár nem írok le semmit. Nem nagyon tudtam figyelni, de se baj. Tekintettem rátévedt Hanyu-ra aki szorgalmasan írt a füzetébe, egyszer csak rámnézett megajándékozott egy mosolyal majd folytatta az írást. Hogy lehet valakinek ilyen szép mosolya? Akárhányszor meglátom egyre jobban szeretem amit nem kéne... Iskola után mikor mentem volna haza a kapuban ott várt. Nyeltem egyet majd lassan odamentem hozzá.
-Akor mehetünk?-bólintottam és elindultunk. Mikor megérkeztünk, lényegében a dormba mentünk ahol a többi tag is ott volt.
-Új barátnőd van?-jelent meg Zihao
-Nem, ő csak egy osztálytársam és együtt kell megírnunk egy esszét.-mondta
Mit értett azalatt, hogy "új barátnője"?
Talán már van valakije? Remélem, hogy nem. Felmentünk a szobájába majd elkezdtük írni. A tanár nem mondta meg, hogy miről kéne így gondolom nekünk kell kiválasztani egy témát. Mivel ő is idol az idolságról kezdtünk el írni. Mire végeztünk már este volt, de nem bántam, hogy ilyen sokáig tartott legalább egy kicsit tudtam vele beszélni. -Nos akkor én már megyek is.-álltam fel, de ő megfogta a kezem és vissza húzott.
-Maradj még egy kicsit.-engem vizslatott.
-Már tényleg haza kell mennem, nem tudok tovább maradni.-hajtottam le fejem
-Akkor mindegy.-sóhajtott a fiú -Holnap találkozunk.-mosolyogtam rá amit viszonzott. A többiektől is elköszöntem majd lassan ballagtam haza a sötét éjszakában. A fejemben sok dolog kavargott. Talán kikéne írnom magamból mindent? Egy próbát megér. Amint haza értem egyből a szobám felé vettem az irányt, az ágyam mellé dobtam a táskámat és leültem az író asztalomhoz. Elő kaptam egy papírt és elkezdtem leírni a gondolataimat. Miután végeztem a papírt elraktam valami biztos helyre ahol nem fogja tudni megtalálni soha legalábbis remélem, hogy nem.
Eszembe jutott a könyv amit elkezdtem olvasni, levettem a polcomról és folytattam ahol abbahagytam. Egyszer csak a kedves nővérem rontott be a szobámba elég feldúltnak tűnt.
-Te vetted el az ékszereimet?!-
lassan ránéztem -Nem!-kiáltottam
-Ne hazudj!-veszekedni kezdett, nagyon nincs kedvem ehhez az egészhez -Miért hazudnék?-
kérdeztem meg tőle
-Tudom nagyon jól, hogy te voltál nem kell itt játszani a hülyét.-
kiabált tovább. Egyszer lefogok tömni valamit a torkán aztán majd üvöltözhet. Felálltam majd felé kezdtem lépkedni.
-Nem fogod föl, hogy nem én voltam?-
egyre közelebb mentem hozzá, ő meg hátrált -Most pedig húzz ki a szobámból, nincs kedvem ilyenekkel foglalkozni.-nem válaszolt csak sírva kiszaladt. 25 éves létére elég sokat hisztizik nem is értem, hogy miért lakik még mindig itt. Nyugodtan elköltözhetne valamelyik pasijához nekem nem hiányozna az biztos.
Miért van még ébren? Ilyenkor már rég aludni szokott, ha meg nem akkor valamelyik bárban táncos ként dolgozik. Egyszer egészen odáig követtem még képet is csináltam róla.
Nem tudom mit szólnának a szüleim, hogy a "kedves kis lányuk" mégis mit dolgozik. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy egy semmit se takaró ruhában egy magas sarkú cipővel ötvözve áll a ház előtt valószínűleg vár valakit és ráadásul már az alkoholos üveg a kezében volt amiből itta ki az alkoholt. Nem értem mit szeretnek ezekben az italokban annyira, egyszer megkóstoltam és nagyon rossz volt. Egyszer csak megszólalt a telefonom gyorsan felvettem. -Igen?-vártam, hogy válaszoljon
-Nem akarlak zavarni, de lenne kedved egy kicsit sétálni?-egyből felismertem, hogy ki az. De mégis miért akar ebben az órában sétálni menni?
-De lenne.-mondtam mosolyogva. Nem hagyhatom ki, nem biztos, hogy lesz valaha ilyen lehetőség. Várjunk csak egy kicsit. Hogy tudot felhívni ha megsem adtam neki a számomat? Mindegy ez most nem olyan fontos majd megkérdezem tőle holnap.
-Akkor a házad előtt találkozunk.-ahogy kimondta bontotta a vonalat. Ez nyomoz utánam vagy mi? A számomat is tudja meg azt is tudja, hogy hol lakok. Ez egy kicsit furcsa. Leosontam az emeletről, kimentem a házból ahol már ott várt.
-Honnan tudod, hogy hol lakok?-
álltam meg előtte
-Az titok.-válaszolt mosolyogva. Hirtelen megölelt, köpni-nyelni nem tudtam. Beszívtam a levegőt és ezzel éreztem finom, megnyugtató illatát. Bárcsak örökké tartana ez a pillanat.
Mikor elengedett csalódott lettem amit természetesen próbáltam leplezni kisebb-nagyobb sikerrel, de még így is látta rajtam, hogy valami nincs rendben. Mintha tudna olvasni a gondolataimban újra ölelésbe vont, de ez most hosszabb ideig tartott. A fejem átvette a paradicsom színét, szívem meg villám gyorsan kezdett verni. Olyan érzés fogott el ami még soha. Szeretve éreztem magam, elmosolyodtam. Fejemet kezdte simogatni és szorosabban fogott.
Majd mikor elvált tőlem rám mosolygot. -Akkor indulhatunk?-
bólintottam bár fogalmam sincs, hogy mégis hova akar menni. Csendben ballagtunk egymás mellett, hirtelen megfogta a kezemet. Mikor megláttam, hogy engem figyel gyorsan elkaptam a fejem és az utat néztem.
-Mond csak...-kezdtem el mondani -Van barátnőd?-kérdésemre nagyon meglepődöt, de hamar válaszolt.
-Igen.-mosolygot -Már 3 hónapja együtt vagyunk ő a legédesebb lány az egész világon.-ahogy róla beszélt a szemében csillogást véltem felfedezni.
Amint kimondta ezeket a szavakat a mellkasomban szórító érzést éreztem és hallottam, hogy a szívem darabokra törik. Úgy tudtam, akárhányszor szerelmes leszek mindig ez a vége.
-Minden rendben?-megszorította a kezem -Igen.-mondtam halkan nem mertem ránézni, mert bármikor elsírhatom magam.