1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
6
Ma az iskolában különleges nap lesz ami még eddig nem volt az iskolában
Valami féle újítás akar lenne vagy mi.
Különböző bandákfognak fellépni nagyon kíváncsi vagyok és már nagyon várom, ez az első dolog aminek úgy igazán örülök.
Beérve az iskolába a terem felé vettem az irányt. Elfoglaltam a helyem amit még mindíg nem szoktam meg szívesebben vissza ülnék a régi helyemre ott sokkal jobban éreztem magam, de nem tudok ez ellen csinálni semmit, mert ha már hozzá szólók egy tanárhoz elkezdenek üvöltözni mikor még okot sem adtam rá lehet azért, mert nem kínai származású vagyok. De ezt már megszoktam. Mikor idekerültem érdekelt mások véleménye és próbáltam magam hozzájuk igazítani, de ez már megváltozott. Már nem érdekelt, hogy ki mit gondol rólam csak egy célom van: hogy elvégezzem az iskolát és mikor betöltöm a 18. életévemet vissza tudjak költözni a szülő városomba ahol aztán nyugodt életem lehet zavaró tényezők vagyis a családom nélkül. Nem is értem minek kellett ideköltöznünk. Meghallottam egy hangot ami nagyon ismerős volt felkaptam a fejem és Shant pillantottam meg.
-Szia.-köszönt majd leült a mellettem lévő üresen álló székre
-Szia.-mosolyogtam rá -Tegnap miért kellet elmenned?-jutott eszembe hirtelen
-A szüleim minden hülyeséget kitalálnak és ha nem valósul meg rögtön amit elkébzelnek akkor belehalnak.-mondta
-Az rossz lehet.-sosem voltam a szavak embere mindenre általában röviden szoktam válaszolni
-Ja nagyon rossz már nagyon idegesítenek.-megszólalt a telefonja
-Bocsi ezt most felkell vennem mindjárt jövök vissza.-felállt
-Menj nyugodtan.- kiment a teremből
Egyre többen és többen értek be, pár ember még mindíg nem volt itt pedig már csak pár perc van mire becsöngetnek órára. Utálom az iskolát és nem is nagyon érdekel ki mit csinál, de már kezdek idegbajt kapni, hogy mindegyik órán a késők miatt rendeznek cirkuszt a tanárok.
Nem telt sok időbe és már csöngettek is mindenki itt volt már kivéve egy embert. Hirtelen az ajtó kínyilt és a tanár lépett be.
-Amint tudjátok, hogy ma bandák fognak fellépni az iskolában valamint ez a legelső ilyen alkalom. Ez az egész a második órában fog kezdődni egészen késő estig fog tartani.-elkezdett osztani papírokat
-Ezen találjátok a fellépők listáját és az egyéb programokat.-kiosztotta az összeset majd leült a tanári asztalhoz.
-Elnézést.-mindenki engem nézett ami miatt kényelmetlenül éreztem magam
-Igen?-felállt a tanár
-Kimehetnék mosdóba?-remélem kienged, mert elfelejtettem elintézni valami fontos dolgot.
-Menj.-ahogy kimondta felpattantam és már mentem is kifelé. A tornatermi öltözőbe bementem. Körbe néztem szerencsére egy lélek sem volt ott.
A szekrényemhez léptem ami nyitva volt. Miért van ez nyitva? Tiszán emlékszem, hogy bezártam. Hiába néztem meg nem találtam meg amit keresek. Csalódottan hagytam el a helységet. Mindegy úgyse volt olyan fontos. Direkt lassan mentem, hogy húzzam az időt valahol meg is álltam egy-két percre. Nincs kedvem az órán lenni inkább maradnék itt kint. Ahogy a terem felé mentem útközben neki mentem valakinek, a földön kötöttünk ki ráadásul pont a mellkasára estem. Felemeltem a fejem és nem más volt mint Hanyu. Ez olyan kínos. Nem szólt semmit hanem nézett engem. Próbáltam felkelni, de nem engedte. Nagyon remélem, hogy ezt a kis jelenetet nem látta senki, mert akkor nekem végem van.
-Kérlek, engedj el.-nem reagált rá semmit. Lépéseket hallottam amik egyre közelebb voltak. Gyorsan felálltunk Hanyu megragadta a kezem és a mellettünk lévő raktárba behúzott. Nagyon közel volt hozzám.
-Elment már?-kérdeztem meg
-Megnézem.-lassan kinyitotta az ajtót majd bezárta -Itt van még mindig sőt több tanárral is beszél úgy látszik egy darabig még itt kell maradunk.-megölelt -Amit nem bánok, mert legalább együtt lehetünk egy kicsit és senki nem zavar meg minket.-ez a fiú egyszer az őrületbe fog kergetni. Nagyon szeretem őt kár, hogy már van valakije.
Hirtelen megszólalt a csengő és a diákok már ellepték a folyósót. Így még itt kell maradnunk, mert ha meglátnak minket együtt félre fogják érteni. Majd mikor már nem volt semmi zaj kint kimentünk a kis helyiségből.
-Akkor én most megyek.-fordultam felé
-Oké, nekem is van még pár dolgom amit elkell intéznem.-válaszolta
Elköszöntünk egymástól, gyorsan bementem a terembe és elfoglaltam a helyem. Szerencse, hogy még szünet van. Pár perc múlva Shan esett be a terembe aki egyből leült mellém.
-Hova tűntél óráról?-kérdezte
-Nem volt kedvem bemenni, inkább kint maradtam.-
-Megértelek. Legközelebb lógjunk el óráról együtt.-mosolygott. Válaszként bólintottam.
-Te jóban vagy Hanyuval, igaz?-váltott témát hirtelen
-Igen, miért?-néztem rá
-Csak nem nagyon foglalkozik velem, mindig ignorálni próbál, nem tudom, hogy mit csináljak, hogy minden olyan legyen mint régen. Lehet hogy már nem is szeret.-kitört belőle a sírás. Nagyon sajnálom Shant.
-Majd segítek neked.-megöleltem
-Köszönöm.-válaszolta szipogva.
Elengedtem majd előszedtem egy zsebkendőt és oda adtam neki.
-Addig is ne foglalkozz ezzel az egésszel, majd kitalálunk valamit.
Nem most lesz az a koncert?-néztem meg az időt.
-Arról el is felejtkeztem.-felállt
-Menjünk mert még a végén lemaradunk róla.-a torna terem felé vettük az irányt. Már mindenki ott volt szinte. Az első sorba furakodtunk néhány embert sikerült is fellökni, de ezzel nem nagyon foglalkoztunk.
Mikor lekapcsolódtak a lámpák mindenki elcsendesedett.
Az első fellépő banda a TNT volt, róluk már hallottam régebben valamint egy pár számukat meg is hallgattam, de még a banda tagjait nem ismerem olyan nagyon. Egyszer csak azt vettem észre, hogy az egyik tag néz, mikor ránéztem rám kacsintott. Ezt mégis miért csinálta?
Próbáltam nem figyelni rá ami nem nagyon sikerült, a fellépésük alatt folyton bámult. Aztán mikor befejezték lementek a színpadról és jött a következő banda. Asszem valamilyen Yhboys a nevük. Olyan aranyosak. Az utolsó fellépő a Boy story volt. A "Handz up" és a "Too busy" számukat adták elő.
Egy pillanatra Shanre néztem aki a barátját nézte, látszott rajta, hogy nagyon szereti őt.
-Minden rendben?-szólalt meg a mellettem álló lány
-Igen.-vissza fordultam a színpad felé
Nem akarom, hogy megtudja, hogy szeretem Hanyut, nem akarom, hogy megutáljon engem ez miatt. Muszáj lesz eltitkolnom előle soha nem tudatja meg ezt végre szereztem egy barátot akivel tudok beszélni nem ronthatom el.
Mikor vége volt ennek az egésznek mindenki vissza ment a tantermébe ezután már csak 1 óra volt megtartva.
© fanfictions_hun,
книга «Forever with you |Jia Hanyu|».
Коментарі