Boldogan nyitottam ki a szemem és egyből rohantam készülődni. Mikor végeztem leültem puha ágyamra és a telefonomat kezdtem nyomkodni.
Megnyitottam a messengert, az osztály csoportban éppen arról beszélgettek, hogy állítólag ma jönni fog egy új lány az osztályba. Vállat vontam majd a telefont az ágyam végébe hajítottam. Remélem, hogy normális lesz nem úgy mint az osztály többi lány tagja. Mindegyik egy ribanc egy normális sincs, de még fiúk között sem. Az egyetlen aki normális az Han Yu. Lassan elindultam az iskolának nevezett Pokolba, elfoglaltam a helyem és az ablakon bámultam ki.
Megakadt a szemem egy lányon aki éppen Han Yu-val beszélt. Talán ő a barátnője? Mikor láttam, hogy a lány megölelte őt furcsa érzés kapott el.
Nem lehetek féltékeny rá. Előre fordultam inkább és nem néztem tovább őket. Egy kis idő múlva megjelent Han Yu szerencsére az a lány nem volt vele.
-Szia.-köszöntem neki
-Szia.-mosolyogva nézett rám, leült mellém majd engem kezdett nézni.
Hosszú ideig csak nézet és nem szólalt meg.
-Minden rendben?-kérdeztem rá
-Mi? Ja persze.-nem tudom mi van vele vagy éppen miért tűnik szomorúnak, de próbálok valahogy majd segíteni neki. Unalmamban hintázni kezdtem a székkel mikor elvesztettem egyensúlyomat majdnem a földön végeztem, de ő elkapott.
-Jól vagy?-nézett rám aggódva.
Bólintottam egy aprót, zavaromban elfordultam. Megfogta a kezemet majd magához húzott az ölében kötöttem ki. Éreztem, hogy a szívem gyorsabban kezd verni, nem bírtam ránézni. Remélem senki nem fog most éppen bejönni ide nem akarom, hogy ribancnak hívjanak.
-Min gondolkozol ennyire?-hallottam meg megnyugtató hangját.
-Semmin.-motyogtam. Még mindig nem értem, hogy miért csinálja ezt velem. Éppenséggel van barátnője vele kéne foglalkoznia nem pedig velem. Közelebb jött már csak pár centi választott minket el. A szívem a torkomban dobogott lélegzetemet vissza folytva figyeltem minden mozdulatát. Mikor meghallottam a többiek hangját vissza ültem a székre mintha mi sem történt volna.
Mindenki elfoglalta a helyét majd belépet a tanár egy lány jött mögötte.
-Na.-csapta össze két kezét a tanár
-Ő itt az új osztálytársatok Shan, de gondolom már mindenki ismeri őt.-ennél a mondatnál a tanár a mellettem ülő fiúra nézett. Akkor gondolom ő Han Yu barátnője. Szuper. A fiúknak majd kieset a szeme úgy nézték őt, csinos volt meg minden azt nem tagadom.
-Válasz egy helyet ahol szeretnél ülni.-még sosem láttam ezt a tanárt kedvesnek lenni már sejtem ő lesz a kedvenc diákja.
-Han Yu mellet szeretnék ülni.-mosolyogva a barátjára nézett.
-Mei!-üvöltött rám a tanár. Na hát meg sem lepődök úgy tudtam, hogy majd elkell üljek innen a megszokott helyemről. Nem vártam meg, hogy befejezze hanem fogtam a cuccaim és már át is ültem egy másik helyre.
Érzelem mentes tekintettel meredtem előre. A tanár csodálkozva nézett rám, megajándékoztam egy gyilkos pillantással minek hatására nem nézett tovább sőt nem is szólt hozzám többet. Lopva ránéztem a fiúra a tekintetünk találkozott. Majd egy lapra írni kezdett valamit amit aztán össze gyűrt és észrevétlenül átjutatta hozzám. Megnéztem, hogy mégis mit írt:

Bocsánatot kérek, hogy elkellet ülnöd innen. Beszélni fogok a tanárral, hogy vissza kaphasd a helyedet. Amúgy meg szívesebben ülök melletted.

Miért nem szeret Shan mellet ülni? Nem értem őt. Mindegy majd megfogom kérdezni tőle.
A papírt betettem a padba majd próbáltam figyelni a tananyagra. Ez a tanár táncot tanít nekünk, de még egy órán se táncoltunk és nem sokára itt a vizsga. Lehajtot fejjel ültem becsuktam a szemem és úgy hallgattam a tanárt. Csöngessenek már ki nem bírom ezt. Megint hallottam, hogy a tanár szólít. Felemeltem a fejem és ránéztem.
-Hányszor mondjam meg neked, hogy ne aludj az órámon?!-megint üvöltözni kezdett. Komolyan már ebben az iskolában egy tanár se normális. Nem csinálok semmit és elkezdenek üvölteni. Nem válaszoltam egy ideig várta, hogy mondjak valamit majd folytatta ott ahol abbahagyta. Mikor megszólalt a csengő megkönnyebbülten sóhajtottam felálltam a helyemről majd a táskám társaságában leballagtam venni valamit, mert már egy jó ideje egy falatot se ettem.
Ezután az udvar felé vettem az irányt.
Ott egy random fa tövébe leültem és elkezdtem enni közbe meg a telefonom nyomkodtam. Eszembe jutott egy nagyszerű ötlet. Mi lenne ha ma kihagynám az iskolát? Úgyse hiányznék senkinek és azért, hogy kiabáljanak velem nem fogok itt lenni. Felkaptam a táskám és haza mentem. Otthon lepakoltam a cuccaim megfogtam a könyvem majd elmentem a házunktól nem messze lévő mezőre, ha lehet azt egyáltalán annak nevezni. Leültem majd olvasni kezdtem a könyvet. Annyira belemélyedtem, hogy észre se vettem, hogy valaki áll mellettem és néz.
Felnéztem a könyvből és Ming Ruit pillantottam meg, mikor észrevette, hogy nézem mosolyogni kezdett.
-Szia. Mit csinálsz itt?-leült velem szembe
-Szia.-mosolyogtam rá én is
-Csak olvasok.-a kezemmel babrálni kezdtem -Nem kéne iskolában lenned?-kérdeztem tőle
-Ma nem kellet bemenni szerencsére.-
-Az jó.-szívesen vissza mennék általános iskolába ott sokkal jobban éreztem magam
-Neked sincs ma iskola?-kérdezte
-De van.-szünetet tartottam -Csak eljöttem, mert már elegem volt.-erre csak bólintott. Kínos csönd lett egyikünk se tudta, hogy mit mondjon.
A csendet a telefonom hangja zavarta meg rápillantottam a képernyőre. Aki hívott az nem más volt mint Han Yu.
Nem vettem fel hanem helyette kinyomtam. Most nincs kedvem vele beszélni nem az, hogy haragszok rá csak most egyszerűen nincs kedvem hozzá, de nincs vele semmi bajom még mindig szeretem őt, sőt most jobban mint eddig.
-Várjunk csak.-kiáltott fel hirtelen az előttem ülő fiú kérdően ránéztem és vártam, hogy folytassa.
-Te vagy Mei? Han Yu osztálytársa, igaz?-bólintottam egyet mire vigyorogni kezdett
-Folyton rólad beszél bennem áll a szája.-meglepetten néztem rá
-Tényleg?-kérdeztem
-Emlékszel mikor együtt irtátok meg az esszét?-vissza emlékeztem, hogy az nap mi is történt
-Igen, emlékszek rá.-válaszoltam
-Na ugye akkor találkoztál Zi Hao-val.
Tudod ki ő ugye?-nézett a szemembe -Hát persze, hogy tudom ki ő. Nagyon rajongótok vagyok.-mosolyogtam rá
-Ennek örülök.-mosolygott vissza rám
-Na akkor azután beszéltem vele minden féle dologról és egyszer csak rólad kezdtünk beszélni. Azt mondta, hogy nagyon csinosnak talál és szívesen megismerne téged.-mesélte, figyelmesen hallgattam amit mond.
Nem tudtam erre mit válaszolni inkább csendben maradtam.
Csinosnak tart? De miért? Még annak a közelében sem vagyok.
Egésznap beszélgettünk ami nagyon jó volt mivel már kezdett lemenni nap elköszöntünk egymástól majd két különböző úton elindultunk haza.
Már alig vártam, hogy otthon legyek nagyon fáradt vagyok. A szobámba belépve gyorsan bezártam az ajtót és befészkeltem magam az ágyamba.
A telefonomat elővettem. 46 nem fogadott hívás és 65 üzenet. Egyből felhívtam Han Yu-t, hogy megkérdezem miért hívott ennyiszer.
-Szia. Miért hívtál fel ilyen sokszor?-kérdeztem majd a választ vártam.
-Nagyon aggódtam érted azt hittem valami történt veled, de most már megnyugodtam.-felálltam egy becsuktam a nyitott ablakot amin keresztül beáramlot a hideg levegő.
-Na meg mégegyszer bocsánot akarok kérni amiért elkellet ülnöd.-mosolyogni kezdtem
-Miért kérsz bocsánatot?-kérdezem rá majd folytattam -Nem a te hibád volt.-abbahagytam a beszédet
-Hanyagoljuk ezt a témát.-annyira szeretem hallgatni a hangját nagyon megnyugtató.
-Jól van. Miről szeretnél akkor beszélni?-leültem a szőnyegre mert az kényelmesebb volt
-Van barátod?-hirtelen kérdésétől megkepődtem
-Nincs.-válaszoltam egyhangúan
-Akkor jó.-miért kérdezte ezt?
-Akarnék még beszélni, de sajnos most lekell tennem. Szép álmokat.-elköszöntem tőle én is majd elmentem aludni, mert már nagyon fáradt voltam.