Otthon egyből a szobám felé vettem az irányt, amint beléptem a szobámba becsuktam az ajtót. Lepakoltam a cuccaim majd az ágyra feküdtem és a plafont kezdtem nézni közbe pedig gondolkodtam. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre se vettem, hogy telefonon hívnak. Felültem majd a telefont elvettem az éjjeli szekrényemről.
-Igen?-szóltam bele
-Szia.-hallottam meg Mingrui hangját
-A többiekkel tartunk egy kisebb buli félét ha lehet egyáltalán azt annak nevezni és arra gondoltam, hogy ha nincs semmilyen dolgod átjöhetnél.-abbahagyta a beszédet
-Most éppen nincs semmilyen dolgom szóval ráérek.-végülis a családom még mindig nincs itthon így beleszólni se tudnak.
-Oké akkor gyere.-
-Megyek is.-letettem a telefont ezt követően átöltöztem, hogy ne az iskolai ruhámba menjek. Voltam már náluk egyszer így szerencsére tudom hova kell menni. Az ajtó előtt megálltam, a lábam a földbe gyökerezett egy darabig csak ott álltam és a fehér ajtót bámulta. Nem tudom mi van velem, össze kell magam szednem, mert ez nem mehet így tovább. Erőt vettem magamon majd bekopogtam. Rögtön kinyitották az ajtót.
-Sziasztok.-köszöntem nekik mire vissza köszöntek
A konyhából Shan jött ki amint meglátott már szaladt ide is hozzám majd rám ugrott, a földön kötöttünk ki.
-Annyira jó, hogy itt vagy.-mondta mosolyogva -Legalább nem én leszek az egyedüli lány.-feltápászkodtunk a földről
-Ti ismeritek egymást?-kérdezte Zeyu
Mindketten bólintottunk.
Egy kis idő múlva mikor már mindenki itt volt leültünk és Felelsz vagy merszet kezdtünk játszani.
Csendben ültem és vártam, hogy rám kerüljön a sor.
-Felesz vagy mersz?-kérdezte Mingrui pár percet gondolkoztam, hogy melyiket is kéne választanom. Remélem nem valami hülyeséget fog kitalálni.
-Merek.-amint kimondtam vigyorogni kezdett
-Csókold meg Hanyut.-ez normális? Hogy tehetném meg ha Shan is itt van nem akarok összeveszni vele.
Shanra pillantottam aki csak mosolygva nézett. Pont abban a pillanatban megszólalt a telefonom.
-Mindjárt jövök.-kimentem és felvettem
-Gyere haza most!-üvöltött anyám a telefonba
-Oké megyek.-leraktam majd vissza mentem a többiekhez.
-Nem tudok tovább itt maradni haza kell mennem.-elköszöntem tőlük majd indultam is haza. Otthon zürzavar volt, dobozokba pakolták a dolgokat.
-Mei légyszíves kezdj el pakolni, haza költözünk.-mondta anyám. Mi van? Nem fogok elmenni innen. Felőlem ők elmehetnek és itt is hagytatnak engem nem érdekel csak itt akarok maradni. Nem válaszoltam, kirohantam a házból hallottam, hogy a nevemet kiabálják. Az ég világon semmiért se mennék oda vissza.
Bementem a könyvtárba majd egy random könyvet kezdtem el olvasni.
Annyira belemerültem az olvasásba, hogy mikor végre letettem a könyvet már volt vagy 11 óra. Úgy döntöttem, hogy haza megyek megnézni, hogy mi történik ott. A házba beérve nem hallottam semmilyen zajt és nem is láttam senkit. Benyitogattam a szobákba és mindegyik üres volt kivéve az enyém. Ezek most komolyan elmentek? Nem baj legalább nyugtom lesz és nem kell az üvöltözést hallgatnom minden áldott nap. Gyorsan lezuhanyoztam majd elmentem aludni.

Másnap

Még mindig nem hiszem el, hogy komolyan elmentek, de legalább nem kell őket látnom. Össze kaptam magam majd indultam is az iskolába.
Az első óra az tesi volt nagyon nem szeretem ezt a tantárgyat a tanárt meg végképp. Bementem a torna terembe és leültem a padra mint ahogy mindig is szoktam. A telefonom nyomkodtam mikor éreztem, hogy valaki leül mellém. Felnéztem és Hanyuval találtam szembe magam.
-Te nem tesizel?-a telefont beraktam a zsebembe
-Nem.-rám nézett mosolyogva majd a tanárra szegezte a tekintetét aki abban a pillanatban lépett be a terembe.
-Gyerekek.-csapta össze a kezét -Van egy szomorú hírem.-mindenki érdeklődve figyelte a tanárt -Jövőhéten új tesi tanárotok lesz.-ez nem szomorú egyáltalán ez egy nagyon jó dolog. Már nagyon régóta várok erre a napra, hogy végre elmenjen innen és jöjjön egy új tanár helyette aki remélem, hogy normális lesz és nem olyan mint ő. Mikor elköszönt kiment ezzel egyedül hagyva az osztályt. Ahogy kitette a lábát erről kezdtek el beszélni néhányan hangosabban beszéltek a kelleténél így hallottam, hogy mások is örülnek annak, hogy elmegy és nem csak én. Remélem lassan a többi tanár is így dönt és akkor jönnének náluk sokkal jobbak akik nem azon vannak, hogy minél gyorsabban leadják az anyagot hanem, hogy mindenki értse és tudja az adott leckét meg akik nem üvöltöznek minden apró dolog miatt állandóan. Így még akár a tanuláshoz is megjönne a kedvem. De nem hiszem, hogy ez valaha is megfog történni legalábbis amíg nem járom ki ezt az iskolát. Napról napra egyre rosszabbul érzem itt miattuk magam folyton idegesítenek és mindent elkövetnek, hogy megbukjak, de ez eddig nem nagyon vált be. Nem fogom megadni nekik az örömöt, hogy megbukok ezért próbálok annyit tanulni amennyit csak tudok meg
azért sem, hogy iskolát váltok pedig szívem szerint már rég megtettem volna. Amint meghallottam a csengőt már indultam volna el következő órára, de a mellettem ülő fiú megakadályozott.
-Menjünk együtt.-megse várta a válaszomat hanem karon ragadott és húzott maga után. Egy szempillantás alatt a terembe értünk ahol lesz a következő óra vagyis a kémia. Elfoglaltam a helyem majd átnéztem a házit, mert lehet, hogy dolgozat lesz.
Ez a tanár sosem mondja el előre, hogy lesz-e valamilyen számonkérés vagy sem így mindig kell készülni erre az órára. Pár perc elteltével elkezdődött az óra, szerencsére nem kellett dolgozatot írni aminek nagyon örülök, mert nem nagyon tanultam kémiára az utóbbi időben. Inkább más tantárgyakra koncentráltam azokból mostanában elég sok számonkérés volt a kémiai különben sem olyan fontos a hármassal is megelégszek. Most, hogy már nem élek a szüleimmel, mert ugye ők elköltöztek és beleszólni se tudnak már. Lejegyzeteltem mindent amit csak tudtam majd az óra végeztével gyorsan elraktam a füzetet. Előhalásztam a fülesemet majd Boy storys videókat kezdtem nézni. Mostanában nem nagyon volt időm, hogy nézek róluk videókat úgyhogy most bepótolom. Annyira belemerültem, hogy észre se vettem, hogy becsöngettek a következő órára.
Szerencsére a tanár nem ért még ide.
Gyorsan elraktam a telefont és a fülest a földön lévő táskába.

Órák után

Mikor az utolsó óráról is kicsöngettek elindultam haza. Boldogan léptem be a házba. Ledoptam a táskámat a szobámba majd a konyhába mentem és csináltam magamnak enni valót.
Evés után pedig olvastam a kedvenc könyvem. Pár perc múlva jött egy üzenetem, de nem néztem meg egyből.