-Mei!-kiáltott fel hirtelen a tanár mire össze rezzentem. -Már ezerszer elmondtam, hogy figyelj órán, de te mit csinálsz? Máshol jár az agyad mindig!-nem szóltam semmit. Lehajtot fejjel ültem és próbáltam össze húzni magam -Ha mégegyszer meglátom ezt akkor behívom a szüleid!-tovább magyarázta az anyagot. Nagyon bosszantó tud lenni ez a nő, minden miatt csak kiabálni tud. Normálisan meg nem tud beszélni. Eszembe jutott a tegnapi nap. Hanyu barátnője nagyon szerencsés lány. Nem szoktam féltékeny lenni, de most az vagyok.
-Itt vagy?-kérdezte meg Hanyu
-Igen.-mondtam rá se nézve. Ezután nem mondott semmit csak bámult rám. A kezét az enyém mellé helyezte majd össze kulcsolta ujjainkat. Ha van barátnője akkor mért fogja a kezem és mért ölelt meg tegnap kétszer is?
Nem tudok rajta kiigazódni. Ha ezt a barátnője megtudná nem lenne boldog. Mikor felnéztem a falon lévő órára tekinttünk össze akadt. Egymást néztük egy hang nélkül. Kezemre apró köröket kezdett rajzolni. Szívem hevesebben kezdett verni. Egyre közelebb és közelebb hajolt mindvégig az ajkamat nézte.
-Maguk meg mit csinálnak?-
kiabált ránk a tanár mire a mellettem ülő fiú gyorsan elhajolt tőlem, de a kezem még mindig nem engedte el.
-Semmit.-válaszolt helyettem is. Amint megszólalt a csengő a tanár gyorsan kiment a teremből. Ezt követően a többiek is kimentek:megint egyedül maradtunk.
A kezemet még mindig szorította. A telefonját elővette majd valakivel írni kezdett. Előre fordultam, kiszabadítottam a kezem az övéből, de újra megfogta. Mégis miért csinálja ezt? Nem az, hogy nem örülök neki, de barátnője van. Mikor elrakta a telefont magához húzott és megölelt.
Nem tudtam ellenkezni, de igazából nem is akartam.
-Maradjunk így egy kicsit...-suttogta.
Hátamat simogatni kezdte érintésétől libabőrös lettem. Egy idő múlva eltolt magától majd a szemeim kémlelte.
Eredetileg azt terveztem, hogy elkerülöm, de ez úgy látszik nem sikerült. Szóval fel is adhatom azt, hogy valaha sikerül is elkerülnöm.
Nála édesebb fiúval még nem találkoztam soha.
Megint közeledni kezdett hozzám én csak figyeltem, hogy mit csinál. Eltoltam magamtól.
-Nem lehet.-ráztam meg a fejem
-Mért nem?-kérdezte, szomorúnak tűnt. -Mert nem.-néztem újra szemébe. Nem válaszolt hanem a tábla felé fordult. Ha szereti a barátnőjét mért viselkedik így velem?
Megszólalt a csengő ami azt jelentette, hogy becsöngettek. A többiek kezdtek beözönleni a terembe, a tanár későben jött be mint szokott és egy papír köteg volt a kezében.
-Mindenki vegyen elő egy tollat.-mondta parancsoló hangon.
Majd kiosztotta mindenkinek a papírt, elkezdtem írni vagyis kezdtem volna, de egy kérdésre se tudtam a választ.
Segítség kérően Hanyu-ra néztem aki már majdnem befejezte a dolgozat írást. Közelebb tolta a dolgozatát én meg, hogy a tanár ne vegye észre próbáltam leírni róla, hogy ne legyen ugyanolyan a saját szavaimmal írtam le. -Látom mindenki kész van légyszíves hozzátok ki.-leült az asztalához. Kiakartam volna vinni, de Hanyu kivitte helyettem. Megköszöntem neki és elfordultam tőle. Az óra további része szabadfoglalkozással telt el amíg a tanár kijavítja az irományainkat.
Óra végén kiosztotta a lapokat.
Nem néztem meg hanem egyből bevágtam a táskámba.
Mikor meghallottam a csengőt megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt megfogtam a cuccaimat elvégre ez volt az utolsó óra.
Hanyu-t nem vártam meg hanem siettem haza. Amint haza értem az fogadott, hogy a szüleim valamiért veszekednek. Megint. Felosontam a szobámba úgy, hogy ne vegyenek észre ami sikerült is szerencsére.
Bezárkóztam a szobámba majd neki áltam a házi feladatokat megcsinálni.
Miután végeztem elraktam a füzeteket a táskámba. Fáradtan dőltem be ágyamba. Azt terveztem, hogy alszok egy kicsit majd elmegyek valahová, de természetesen megint nem sikerült a nővérem miatt. Újra bejött a szobámba hisztizni.
-Már elmondtam sokszor, hogy nem én vettem el az ékszereket! Ilyen nehéz felfogni vagy mi?-
legszívesebben felkötném őt egy fára és akkor ott hisztizhet. Nem válaszolt hanem elkezdett kutakodni a szobámban. Odamentem hozzá megragadtam a kezét és kivonszoltam majd elötte becsaptam az ajtót. Nem fog velem szórakozni. Kinek hiszi magát, hogy bejön feltúrni a szobám?
Vissza tettem mindent a helyére majd lefeküdtem az ágyamba. Ha most megfog valaki zavarni akkor annak vége. Ahogy becsuktam a szemem elnyomott az álom.
Édes álmomból a telefon hangja ébresztett fel. Ahogy próbáltam elérni a telefonnal együtt a földön kötöttem ki. Felvettem a telefont.
-Igen?-az ágyra ültem
-Szia.-szólt bele Hanyu -Nincs kedved sétálni menni?-kérdésére meglepődtem. -De ha nem akarsz akkor nem baj.-elgondolkoztam kérdésén. Mi bajom lehetne abból, hogy elmegyek vele? Hisz tegnap is vele voltam.
-Dehogyis. Örömmel megyek.-
-Akkor jó. Ugyanott találkozunk mint tegnap.-mire mondani tudtam volna valamit már bontotta a vonalat. Egy kicsit rendbe hoztam magam, mert a külsőm nem volt valami fényes.

★Hanyu szemszöge★

Nem tudom mi van velem, de akárhányszor meglátom őt szívem gyorsabb tempót vesz fel. Mikor a szemébe nézek mindig különös érzés fog el. Shan igazhogy a barátnőm, de mióta Mei-vel találkoztam az érzéseim iránta kezdenek elhalványulni lassan már olyan mintha soha nem is lettek volna.
Nem tudom, hogy mondjam el neki, hogy másik lányt szeretek. Azt hiszem ezzel még várok egy kicsit, nem is biztos, hogy Mei felé való érzéseim igaziak. Előbb megkell győzödnöm róla, hogy valójában ki felé is húzz a szívem aztán majd minden eldől.
Mei telefonszámát és azt, hogy hol lakik Xinlong segített kideríteni amiért nagyon hálás vagyok neki.
A telefonom hangja ugraszott ki a gondolataimból. Megfogtam a készüléket és felvettem.
-Szerelmem.-hallottam meg drága barátnőm hangját.
-Mit szeretnél?-kérdeztem tőle
-Csak arra gondoltam, hogy elmehetnénk abba az új kávézóba.-folytatta mondandóját
-Bocsi...de nem nagyon érek rá.-közöltem vele, hangján lehetett hallani, hogy nem esett neki jól.
-Értem. Akkor nem is zavarlak.-letette a telefont. Nem akarok neki tovább hazudni így mihamarabb lekell vele tisztáznom mindent. Fog majd találni egy nálam sokkal jobbat aki teljes szívéből fogja szeretni őt.
Ránéztem az órámra ami 17:32-t mutatott. Eszembe jutott, hogy Mei-vel fogok találkozni így gyorsan elindultam nem akarom, hogy sokat várjon rám. Azért akarok vele találkozni, hogy jobban megtudjam ismerni megmikor látom akkor boldogabb leszek.
Mikor oda értem már ott állt. Oda léptem hozzá és megöleltem. Édes illata nyugtató hatású volt, bárcsak örökké így maradnánk. Csak ő és én egymás karjaiban. Egy kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni. Gyönyörű kék szeme csillogót a napsütésben, nem tudtam levenni róla a szemem. Hirtelen a tekintetem rátévedt cseresznye piros ajkaira.
Megakartam csókolni, de tudtam, hogy még nem lehet vagyis nem akarom elsietni a dolgokat. Nem biztos, hogy úgy viszonyul hozzám mint én hozzá.
Elmentünk egy kávézóba ahol leültünk és beszélgettünk minden féle dologról.
-Köszönöm, nagyon jól éreztem magam.-mondta mire elmosolyodtam
-Ha akarod holnap megismételhetnénk.-megfogtam a kezét. Láttam, hogy arca vörösödni kezd.
-Benne vagyok.-válaszolta halkan. Haza kísértem majd a céghez mentem, mert még gyakorolnunk kell a következő számra ami nem sokára kiadásra kerül. Remélem ez a szám is tetszeni fog a rajongóknak nem szeretnék csalódást okozni nekik.
Mikor beértem köszöntem a többieknek akik már a próba teremben tevékenykedtek.
20:00 óráig gyakoroltunk, mindannyian nagyon elfáradtunk így gyorsan a dormba mentünk és mindenki megcsinálta a házi feladatát. Fáradtan feküdtem le az ágyamra. Mosolyogva gondoltam vissza a mai napra, holnap is elhívom.
Még jobban megakarom ismerni őt.
Megszólalt a mellettem lévő telefonom, boldogan kaptam föl, de mikor megláttam, hogy nem Mei hanem Shan magam mellé vágtam a készüléket és elfordultam a másik irányba. Holnap után szakítani fogok vele bármi is történjék.

★Shan szemszöge★

Nem értem mi van vele... Már lassan 1 hete, hogy nem találkoztam vele pedig már nagyon hiányzik.
De szerencsére holnaptól abba az iskolába fogok járni ahol ő van. Nem fog tudni megszabadulni tőlem olyan könnyen egésznap vele fogok lenni.
Már nagyon várom a holnapi napot remélem egy-két barátra is szert fogok tenni Hanyun és a többi fiún kívül nincs egyetlen egy barátom se.