Miközben mentem az iskolába találkoztam Shanel nem számítottam rá, hogy ide jön hozzám.
-Szia.-köszönt mosolyogva
-Szia.-mosolyogtam vissza rá, kedves lánynak tűnik.
-Ugye nem zavar, hogy itt vagyok?-nézett rám
-Nem zavar nyugodtan itt lehetsz.-
-Tegnap próbáltam barátkozni a többi lánnyal, de mindegyik nagyon bunkó volt.-egymás mellett sétáltunk az iskola felé.
-Velük ne is foglalkozz. Egyik se tud normálisan viselkedni és mindenkivel bunkón viselkednek.-mondtam
-Legalább te normális vagy.-hogy tud ennyit mosolyogni? -Örülök, hogy megismertelek.-nem mondtam semmit
-Hogy hívnak?-kérdezte meg
-Mei.-válaszoltam. Mikor oda értünk az iskolához még nem mentünk be hanem a kint lévő padra leültünk és ott folytattuk a beszélgetést.
Nem figyeltünk az időre így sikeresen is késtünk egy órát. Ha anyám megtudja, hogy megint késtem kifog nyírni bár nem mintha foglalkozna velem. Bementünk a terembe szerencsére szünet volt. Shan egyből oda ment Hanyuhoz én meg leültem a helyemre. Akaratom ellenére is odanéztem pont rosszkor. Ahogy Shan megcsókolta Han Yut rögtön előre is fordultam. Belépett a tanár a terembe és megállt a tábla elött.
-Mei légyszíves gyere velem.-a lány felállt és a tanárral együtt elhagyták a termet. Vajon mit akarhat tőle?
Unalmamban a telefonomat kezdtem nyomkodni észre se vettem, hogy valaki mellém ült.
-Jó a háttérképed.-szólal meg rám hozva a szívrohamot. Mikor eljutott az agyamig, hogy mit mondott kikapcsoltam a képernyőt nem akartam, hogy rájöjjön arra, hogy ő a háttérképem.
-Ne értsd félre.-nem néztem rá
-Mit?-szemem sarkából láttam, hogy egyre közelebb jön
-Azt, hogy szerelmes vagy belém?-suttogta. Hogy mi van? Ezt meg mégis honnan tudja?
-Nem tudom miről beszélsz.-nincs más választásom inkább hazudok
-Nem kell megjátszanod magad úgyis tudom, hogy ez igaz.-a hajamat kezdte piszkálni.
-Nem vagyok szerelmes beléd.-erre nem mondott semmit, maga felé fordított.
-Biztos vagy te ebben?-megakartam szólalni, de ő a száját az enyémre tapasztotta. Ellöktem magamtól és gyorsan kimentem a teremből. Na erre pont, hogy nem számítottam.
Bementem a mosdóba ahol megnézem magam a tükörben. A fejem tiszta piros volt. Megmostam az arcom egy kicsit még bent maradtam majd lassan vissza mentem az osztály terembe. Ahogy leültem a helyemre már jött is be a tanár. Körbe néztem, de Shan még mindig nem volt itt.
Lehet haza ment. Előre fordultam és próbáltam arra figyelni amit a tanár mond ami elég nehezen ment, mert Hanyu egész végig engem nézett megállás nélkül. Óra felénél a tanárnak egy fontos dolog miatt elkellett mennie. Mindenki örült ennek és egyből zajongani kezdtek.
Sose értettem miért kell kiabálni úgy is lehet beszélgetni, hogy nem hangoskodnak, de ez az ő dolguk engem hidegen hagy, hogy mit csinálnak.

Megkönnyebbülten ballagtam haza órák után nagyon örülök, hogy végre haza mehetek nem mintha otthon jobb lenne a helyzet, de az iskolát mindig is jobban utáltam. Szerencsére nem volt otthon senki, felmentem a szobámba és rávetettem magam az ágyamra kezembe vettem az éjjeli szekrényen lévő könyvet majd folytattam az olvasást. Hirtelen jött egy üzenetem gyorsan bekapcsoltam a telefont és megnéztem, hogy ki írt.
Mingrui volt az és azt akarja, hogy elmenjek vele valahová. Gondolkodás nélkül beleegyeztem. Gyorsan átöltöztem, mert még mindig az iskolai ruhámban voltam. Elindultam a megbeszélt helyre megláttam, hogy nem egyedül volt hanem a többi fiú is ott volt kivéve Hanyu.
Egy ideig ott álltam és gondolkoztam, hogy oda merjek-e menni. Végül sikerült rávennem magam így oda mentem hozzájuk.
-Sziasztok.-köszöntem mosolyogva
-Szia.-köszöntek vissza
Mikor megláttam Shuyangot majd nem elkapott a fangörcs élőben még aranyosabb volt, vissza fogtam magam nem akarom, hogy hülyének nézzenek.
-Amúgy hova fogunk menni?-
-Moziba.-válaszolt Xinlong -Nemrég jött ki egy új film úgy volt, hogy Hanyu is jön velünk, de neki dolga akadt.-csak bólintottam majd egy kis idő után elindultunk. Nem tudom, hogy melyiknek az ötlete volt, hogy horror film legyen, de nagyon rossz választás volt. Még a film el se kezdődött, de már féltem is. Nem tudom, hogy a fiúk bírják-e a horrort.
-Nem zavar, hogy ez egy horror film?-kérdeztem meg a mellettem ülő Zihaot
-Direkt ehhez a filmhez vettem meg a jegyeket, hogy egy kicsit megprankeljem őket.-válaszolta
-Oh oké.-előre fordultam
-Ha félsz nyugodtan megölelhetsz.-hallottam meg a hangját
-Nem félek a horror filmektől.-fordultam újra felé, az arcra nagyon közel volt az enyémhez levegőt venni is elfelejtettem. A számat kezdte nézni közeledni kezdett mire én gyorsan elvettem onnan a fejem. Pár perc múlva elkezdődött a film mindenki a nagy vásznat nézte.
-Azt hiszem rossz filmre vett jegyet Zihao.-suttogta Zeyu aki a másik oldalamon ült.
-Tovább nézed vagy inkább menjünk el?-kérdeztem tőle halkan
-Tovább nézem inkább.-mondta
-Hát jó te tudod.-vissza fordultam a vászon irányába. Észre vettem, hogy Zihao nem bírja nézni.
-Csak nem félsz?-kérdeztem tőle nevetve
-Nem félek.-mondta, de látszott rajta, hogy fél mert a keze folyton az arca elött van.
-Akkor tedd le a kezed.-nem reagált semmit inkább ráhagytam. Végülis ő választotta ezt a filmet akkor most nézze is meg. Rosszabbra számítottam, de ez a film egyáltalán nem ilyesztő hanem szórakoztató.
Ránéztem a többiekre Zihaon kívül mindenki nagyon jól bírta.
Ahogy vége lett már mentünk is ki.
Beugrottunk egy kávézóba ahol a filmről beszélgettünk.
-Elmehetnénk máskor is.-mondta Xinlong. Nagyon jól éreztem magam velük.
-Ne haragudjatok, de nekem most már haza kell mennem.-törtem meg a csendet
-Jól van akkor majd holnap találkozunk.-mondta Mingrui
-Sziasztok.-elköszöntem tőlük majd mentem is haza. Még mindig nem volt senki otthon ez fura ilyenkor már rég itthon szoktak lenni, de mindegy is nem szeretem mikor itt vannak sokkal jobb mikor nincsenek itthon.
A konyhában ettem valamit majd a szobám felé vettem az irányt. Elővettem a füzeteim majd elkezdtem tanulni és megcsinálni a házi feladataimat mire végeztem már besőtétedet még mindig nem jöttek haza. Annyi baj legyen legalább addig is nyugodtan tudok lenni. Bekapcsoltam a tévét egy random csatornán állítottam meg és azt kezdtem nézni.
Már lassan éjfél is elmúlt, de a családom még most se ért haza, nem mintha érdekelni, de eddig még sosem csináltak ilyet.