Csak neked, csak most
A fél városon át kergettelek.
Egy fél színháztermet megtölthetnék veled.
A játékoddal.
A szívet gyönyörködtető, ám de sajnos színi előadásoddal.
Egy fél hadsereg, akiket kosárra dobtál.
És a kosárba mind csont nélkül betalál.
Porba hullva mögötted a fél hadsereg.
Még duruzsolnak a levágott fejek.
Bűntelen vérük, mind én rám csepeg.
Fél szemmel én rám nézel,
Egy félig elhasznált ecsetet ragadsz meg fél kézzel.
Palettádon a színeket, könnyből és méregből fele-fele arányban kevered.
És fél vászonra félig engem, félig magadat mázolod.
Majd, a festmény sarkába félig írod a monogrammod.
Aztán én félve, félig makogva, félig énekelve,
Randevúra hívlak egy félreeső helyre.
Ajándékom csak neked, csak most,
a megszokott fél helyett,
Egy egész képkeret.
2019-07-02 21:38:44
3
0