Lill
Olyan vagy, mint eső utáni Szivárvány. Ritka, alig látszik, de ott Van. Nem látod a végét, sem az elejét. De pompázatos. Olyan vagy, mint a folytonos hideg Után egy kis jó idő. Melletted nem érzem azt, hogy fázok. Olyan vagy, mint negyven fokos Nyáron a hideg vizes medence. Szükségem van rád. Olyan vagy, mint télen a meleg Szoba. Ha rád nézek, már nem fázok. Olyan vagy, mint egy kristálytiszta, Estéli tükörkép. Mint egy álomkép... Olyan vagy, mint a víz a Földnek. Nélkülözhetetlen... Olyan vagy, mint egy álombeli Vízesés. Csak ott vagy, én meg csak Nézni tudlak, és azon gondolkozok, Hogy mennyire varázslatos vagy, a Szépséged pedig felülmúlhatatlan Mint egy tündéré. Olyan vagy, mint a hóesés utáni Megmaradt csillogó, illúziószerű, Érintetlen beborított hófelület. Nem tudnálak tudatosan bántani. Olyan vagy, mint a sütin a cukormáz. Édes... Olyan vagy, mint a fagyinak a töltsér. Olyan vagy, mint a Melegszendvicsnek a sütő. Olyan vagy, mint a sütinek a sütőpor. Nélküle nem olyan... Olyan vagy, mint az Oreo-s fagyiban Az Oreo. Olyan vagy, mint egy hatalmas tűz. Lángra lobbansz úgy is, hogy nem Vagy mérges. Hatalmas energiád Van. Képes vagy égetni, de csak Csendben felégetni magad körül Mindent, és Semmit. Engem égetsz fel Olyan vagy, mint a legfényesebben Ragyogó Csillag. Mindig ott van a szemem előtt, mégis amennyire közel van, olyan távol is. Olyan vagy, mint a sötétségben egy Pici fény. Nélküled nem látok. Olyan vagy, mint az embernek a levegő. Nélküled nem élhetek.
2018-04-21 17:53:27
0
0
Схожі вірші
Всі
У серці...
Я думками завжди з тобою, Ім'я твоє шепочу уві сні. Як добре, що тою любов'ю, Я буду зігріт навесні. Колись я кохався з журбою, Всі враження їй віддавав. Проте, нагороджений долею, У серці тебе я сховав. І швидко темрява зникла, Зростало в моїй душі світло. Так швидко надія розквітла, Прийшло в життя наше літо. Я марю тобою кожну годину, За тебе і щастя своє я віддам. Для мене ти світ, ти - родина, І буду любити наперекір літам.
107
16
10119
Печаль прячется в словах
Полны отчаяния слова Достигли й душат вдруг меня Не знаю дальше как мне быть И стоит ли их отпустить Всю грусть ,что прячется внутри Пусть заберёт с собою дни А шоколад утешет впредь Всё горести уйдут под дверь Но чувства ,что живут внутри Не скроешь с время позади Ведь вырвуться с оков груди Их не сдержать нечем увы ... Как не было мне тяжело Я не смогу забить их льдов И холод тот , что тронул весь Согреть не сможет даже лесть...
50
12
4357