Első Fejezet
London legkedveltebb hír újságjában az olvasók elé kívánom tárni, hogy az egyik Bright Side gyermek - más nevén Collins - úgy döntött, nősülése előtt világkörüli útra adja a fejét. Az oly sok hölgy szívet megdobogtató és sok esetben összetörő Isaiah Collins valóban elhagyja a kontinenst. A női olvasóink figyelmébe ajánljuk a megmaradt tovàbbi Bright Side örökösöket akiket továbbra is kitüntethetnek osztatlan figyelmükkel
~ Lady Loretta hírlapja,
London ~
- Hihetetlen még mindig számomra milyen gyorsan terjednek a hírek. - morgott az orra alatt Isaiah Collins miközben a húgát nézte amint könnyes szemmel a szalonba lép. Amikor látta, hogy az asztalhoz sétál és az imént letett újságját akarja olvasni, jobbnak vélte ha előbb figyelmezteti - Én a helyedben nem tenném. - nézett jelentőségteljesen az idősebbik húgára
- Istenem - sóhajtotta könnyes szemmel Haven majd a testvéréhez futott és szorosan átölelte - Nagyon fogsz hiányozni. Kérlek írj minél gyakrabban és ne várakoztass meg sokáig a haza jöveteleddel.
A két testvér csak ölelkezett. Így vettek néma búcsút egymástól. A Collins család nagyon összetartó familía. A vidéki telkük amin éltek csupán csak a Bright Side nevet viselte. Mert mindig sütött a nap. Még esőben, hóban és fagyban is, de a nap csak sütött.
Egészen az édesapjuk haláláig.
Akkor úgyanis fény derült a régi átokra ami a települést súlytotta. Amíg az egyik gyermek igaz szerelemből nem házasodik addig az eget viharfelhők fogják borítani és a boldogsággal együtt a napsütést sem kaphatják vissza. Eddig még egyikük sem házasodott meg, de Isaiah titkon abban reménykedik, hogyha világot lát akkor valamiféle képpen visszahozhatja a családja számára a napsütést és a boldogságot.
- Meglásd hamarabb itthon leszek mint sem észrevehetnéd. - ígérgette húgának de az csak nem lett boldogabb ugyanis a karjai még mindig szorosan köré voltak fűzve.
Isaiah ugyan csak a harmadik fiú gyermek volt de mégis Ő hasonlított a legjobban a húgához. Benedict, Raphael, Gregory sőt még legkisebb húguk Tabitha is, pontosan olyan sötét hajú és kék szemű volt mint édesanyjuk. De Haven és Isaiah az édesapjukra ütöttek. Külsőre legalábbis. Feltűnöen szőke hajukkal és zöld szemükkel olyanok voltak mintha nem is lennének édestestvérek a többiekkel. De mindenki aki ismerte a szüleiket azok tudták, hogy még csak gondolatban sem merülhetett fel a házasságtörés, ugyanis a szüleik házassága csupa boldogsággal és szerelemmel telt egészen az utolsó pillanatig. Vagy még tovább mert az édesanyjuk sosem lépett tovább. Ő még mindig az édesapjukba szerelmes.
- Kívánj sok sikert. - kerekedett felül Isaiah és a csomagokkal megrakott hintóhoz lépett.
A többiektől már korábban elbúcsúzott így a szívének oly kedves lányt hagyta utoljára.
- Sok sikert. - kívánta Haven és intett mikor a hintó távolodott a ház elől kivezető úton.
Haven is tudta amit mind a hat testvér. Valakinek vissza kell hoznia a napfényt ide.
Ők voltak Brigth Side ( B - Benedict ; R - Raphael ; I - Isaiah ; G - Gregory ; H - Haven ; T - Tabitha ) csak Ők voltak képesek újra boldogságot és napfényt hozni.
De ekkor Haven még nem is sejtette, hogy a testvére utazása nem a várt formában szerzi vissza a napsütést a családjának.
~ Lady Loretta hírlapja,
London ~
- Hihetetlen még mindig számomra milyen gyorsan terjednek a hírek. - morgott az orra alatt Isaiah Collins miközben a húgát nézte amint könnyes szemmel a szalonba lép. Amikor látta, hogy az asztalhoz sétál és az imént letett újságját akarja olvasni, jobbnak vélte ha előbb figyelmezteti - Én a helyedben nem tenném. - nézett jelentőségteljesen az idősebbik húgára
- Istenem - sóhajtotta könnyes szemmel Haven majd a testvéréhez futott és szorosan átölelte - Nagyon fogsz hiányozni. Kérlek írj minél gyakrabban és ne várakoztass meg sokáig a haza jöveteleddel.
A két testvér csak ölelkezett. Így vettek néma búcsút egymástól. A Collins család nagyon összetartó familía. A vidéki telkük amin éltek csupán csak a Bright Side nevet viselte. Mert mindig sütött a nap. Még esőben, hóban és fagyban is, de a nap csak sütött.
Egészen az édesapjuk haláláig.
Akkor úgyanis fény derült a régi átokra ami a települést súlytotta. Amíg az egyik gyermek igaz szerelemből nem házasodik addig az eget viharfelhők fogják borítani és a boldogsággal együtt a napsütést sem kaphatják vissza. Eddig még egyikük sem házasodott meg, de Isaiah titkon abban reménykedik, hogyha világot lát akkor valamiféle képpen visszahozhatja a családja számára a napsütést és a boldogságot.
- Meglásd hamarabb itthon leszek mint sem észrevehetnéd. - ígérgette húgának de az csak nem lett boldogabb ugyanis a karjai még mindig szorosan köré voltak fűzve.
Isaiah ugyan csak a harmadik fiú gyermek volt de mégis Ő hasonlított a legjobban a húgához. Benedict, Raphael, Gregory sőt még legkisebb húguk Tabitha is, pontosan olyan sötét hajú és kék szemű volt mint édesanyjuk. De Haven és Isaiah az édesapjukra ütöttek. Külsőre legalábbis. Feltűnöen szőke hajukkal és zöld szemükkel olyanok voltak mintha nem is lennének édestestvérek a többiekkel. De mindenki aki ismerte a szüleiket azok tudták, hogy még csak gondolatban sem merülhetett fel a házasságtörés, ugyanis a szüleik házassága csupa boldogsággal és szerelemmel telt egészen az utolsó pillanatig. Vagy még tovább mert az édesanyjuk sosem lépett tovább. Ő még mindig az édesapjukba szerelmes.
- Kívánj sok sikert. - kerekedett felül Isaiah és a csomagokkal megrakott hintóhoz lépett.
A többiektől már korábban elbúcsúzott így a szívének oly kedves lányt hagyta utoljára.
- Sok sikert. - kívánta Haven és intett mikor a hintó távolodott a ház elől kivezető úton.
Haven is tudta amit mind a hat testvér. Valakinek vissza kell hoznia a napfényt ide.
Ők voltak Brigth Side ( B - Benedict ; R - Raphael ; I - Isaiah ; G - Gregory ; H - Haven ; T - Tabitha ) csak Ők voltak képesek újra boldogságot és napfényt hozni.
De ekkor Haven még nem is sejtette, hogy a testvére utazása nem a várt formában szerzi vissza a napsütést a családjának.
Коментарі