Még egy hercegenek is számolnia kell azzal a ténnyel, hogy hír értékű lesznek ha döntéseket hoz. Akár egyetértenek vele az emberek, akár nem.

~ Lady Loretta hírlapja
London ~



Brandon a dolgozó szobájában ülve az elmúlt hetek eseményein gondolkodott azonbelül is egész konkrétan azon, hogy helyes döntés volt e ennyire részletesen leírnia mindent a barátjának. Most már az egész mellékes hiszen ami volt elmúlt. Bízik annyira Isaiah-ban, hogy tudja úgysem árulná el Őt.
Mikor a gondolatai ismét a Collins család felé vették az irányt - konkrétan egy bizonyos Collins felé - akkor hangos kopogás zavarta meg. Az inasa lépett a szobába.

- Elnézését kérek uram de Lady Haven Collins és Lady Tabitha Collins érkezett Önhöz.

A herceg ha akarta volna se tudta volna leplezni a meglepettségét. Közel egy hónap után vajon miért jött el hozzá Haven, ráadásul Tabithaval együtt.

Amikor a szalonhoz ért azonnal Havent kereste a szemeivel és meg is találta. Nem volt nehéz ugyanis egyenes Őt nézte. Ráadásul dühösen majd mikor meglátta az értetlenségét már inkább félelemmel tekintett rá.

- Lord Cambury. Beszélnem kell Önnel. - jelentette ki Haven és még saját magát is meglepte azzal, hogy nem remegett a hangja.

A herceg hirtelen rádöbbent, hogy más is tartózkódik a szobában így azonnal Tabitha felé fordult.

- Lady Collins, nem kívánja esetleg megtekinteni az új virágos kertet? - Tabitha nem annyira lepődött meg ezen mint kellett volna hisz látta a nővérén, hogy azonnali megbeszélnivalója van Brandonnal így mosolyogva elfogadta az ajánlatot és elindultak, hogy a kertésszel megtekintsék az új virágokat. Mihelyst Tabitha elhagyta a szalont Brandon a másik Lady Collins felé fordult és nyugodtan közölte vele amit akart. - Az irodámba nyugodtan tudunk beszélni.

Haven mivel már az egész kastèlyt ismerte így pontosan tudta merre induljon. Elrobogott Brandon mellett és a könyvtárig meg sem állt. Ott várakozás teljesen hátrafordult és a válla felett elnézve szinte azt kérdezte a tekintetével, hogy "Jössz már?" mire Brandon szája széle csak megrándult gyenge kísérlet gyanánt arra, hogy megpróbálja elfojtani a mosolyát. Mikor beértek a szobába a herceg a kényelmes kanapé felé intett a kezével jelezve ezzel a társaságában tartozkodó hölgynek, hogy foglaljon helyet, Haven azonban megrázta a fejét és élesen felé fordult.

- Ahhoz amit mondani akarok nem előnyös ha helyet foglalok. - jelentette ki feszülten Haven mire Brandon csak kíváncsian felhúzta a szemöldökét és várt. Várt arra, hogy megtudja mi annyira fontos Havennek, hogy ennyire lerohanja érte mert bár a szíve legeslegmélyén - reménykedett de tudta, hogy csupán csak hiú ábránd arra gondolni, hogy Őmiatta van itt és azért mert esetleg hiányzott neki a kettejük nyugodt kapcsolata. Ezért inkább csak türelmesen - de leginkább csendben - várakozott arra, hogy Haven mondjon valamit. - Levelet kaptunk Isaiah-tól. - nézett figyelmesen Brandonra és leste minden rezdülését ami könnyebb lett volna ha nem lett volna olyan rendíthetetlen arca neki akár egy szobornak.

- Igen? Ez jó hír nem? Vagy valami történt vele? - kérdezte Brandon és tudta, hogy Haven árgus szemekkel figyeli. Nagyon nem akart hazudni a lánynak de nem tudta, hogy mit tehetne mást, hogy ne buktassa le a barátját. Fontos volt neki a Collins család de kétségkivül Isaiah volt a legjobb barátja. Nem árulhatja el még akkor sem ha a leggyönyörűbb lány testvére faggatja és veti alá minden kínnak.

- Nem történt vele semmi. Legalábbis remélem, hogy így van ez azóta is.

- Akkor?

- Mindenről tudott. Arról a botrányról is amit Benedict a múlt hónapban rendezett Tabitha miatt. Holott az csak egy hónapja történt. Egy átlagos levél nem fordul meg ilyen gyorsan. Nem mehet el egy levél neki a tengeren túlra és érkezhet rá vissza a válasz egy hónap alatt. Hacsak valami miatt nem tartják fontosabbnak. Mondjuk egy hercegi címer miatt az elején. Egy herceg levele odaérhet rövid időn belül akárhova. - Haven egy pillanatig Őt figyelte majd folytatta a mondandóját anélkül, hogy ekkor még engedte volna szóhoz jutni a férfit - Tehát? Mit tudsz felhozni a mentségedre?

- A mentségemre? - kérdezte hitetlenül és cseppet dühösen a herceg - Mióta is tartozom én neked elszámolással Haven? - kezdett egyre dühösebb és értetlenebb lenni mire Haven egy kicsit megszeppent de hamar visszatért a harci kedve mert bátran kihúzta magát és egyenesen a szemébe nézve válaszolt.

- Nem tartozol elszámolással. De tudnom kell, hogy te vagy e a besúgó aki miatt aggódnom kell. Mert ha igen akkor inkább megszakítok veled minden kapcsolatot csak, hogy Isaiah ne idegeskedjen az itthon hagyott családja miatt. - jelentette ki olyan határozottan ami még a legelszántabb embernek is a becsületére vált volna.

- Valóban Haven? - dacos büszkeséggel lépett a herceg egyre közelebb a lányhoz. Haven viszont nem az a fajta volt aki könnyen megfutamodik. Bár legbelül rettegett amiatt ami következni fog de nem hagyta, hogy ez megingassa az elhatározásában, abban, hogy bármiáron kideríti ki a hírközvetítő. - Minden kapcsolatot megszakítasz? - már közvetlenül Haven elött állt és már válaszra sem várt. Sőt már a kérdésre is alig emlékezett. Amikor a lány megfenyegette, hogy minden kapcsolatot elvág közöttük akkor szilárd volt az elhatározása, hogy ha ezt akarja akkor Ő meghagyja a lányt ebben a tévhitben, azonban mikor közelebb lépett és Haven ráemelte a csillogó zöld szemeit akkor hirtelen minden értelmes gondolat elhagyta. Csak nézte a lányt és azt érezte, hogy nem tud hozzá elég közel férkőzni, pedig szerette. Mindennél jobban vágyott erre. Látta, hogy a lány gondolatai is más irányba kezdenek kalandozni ugyanis a mellakasa egyre szaporábban emelkedett és süllyedt, egyre gyorsabban szedte a levegőt, az arca kipirult és szinte pislogás nélkül nézte a herceget. Mindketten felismerték a jeleket ami azt mutatta, hogy ősi, érzéki vágy csiholódott kettejük között.
Brandon fél kézzel megragadta Haven derekát és - ha ez egyáltalán lehetséges volt - még közelebb húzta magához.
Haven nem szakította meg kettejük között a szemkontaktust de le sem tagadhatta volna, hogy mennyire jól esett neki ahogyan a férfi erős karja megfeszült a teste körül mire azonban ezt végig gondolhatta volna, hirtelen minden kitörlődött az elméjéből...

- Nem fogom hagyni, hogy ellökj magadtól! - jelentette ki Brandon ellentmondást nem tűrő hangon és megtette azt amire mindketten őrülten vágytak már.


Brandon ajka a lányéra tapadt és azért fohászkodott magában, hogy ez a pillanat bár soha ne érne véget....