Értesüléseim és kémeim szerint Isaiah Collins még a tengeren túlról is képes szemmel tartani a családját. Vajon ki a titokzatos besúgó - vagy némely esetben jó akaró - aki tájékoztatja a tékozló fiút a családja helyzetéről? Ezt sajnos kedves olvasóink még én sem tudom de amint kiderül azonnal megírom Önöknek. Mert gondolotaim szerint az egyik Bright Side lány egy udvarlóra tett szert aki hamarabb elnyerte az utazgató testvér kegyeit minthogy egyáltalán kiderülne a kiléte.

~ Lady Loretta hírlapja
London ~



Haven szemében örömkönnyek gyűltek mikor a hatalmas nappaliban elkezdte felolvasni az egész család jelenlétében Isaiah most érkezett levelét.

Drága családom!

Boldogan tudatom veletek, hogy sikeresen megérkeztem már a tengeren túlra. Itt minden csodaszép és nagyon jól érzem magamat bár a hiányotok néha elviselhetetlen de mivel céllal érkeztem ide és céllal is megyek tovább így nem adom fel amíg nem sikerül azt elérnem. Addigis fogadjátok pár jó tanácsomat az otthoni élethez. Benedictnek - Raphaellel egyetemben - azt kívánom, hogy ne legyen olyan forró fejű mert még hátránya származhat belőle. Tabitha te pedig tudd, hogy a bátyáid bármit tesznek is azt csakis érted teszik nem pedig ellened. Gregoryhoz nincs jó tanácsom mert talán hatunk közül Ő a legjózanabb. Maradj csak ilyen. Haven neked pedig csak azt kívánom, hogy légy boldog. Hidd el onnan fog érkezni az örömöd ahonnan nem is várnád. Édesanyánkat pedig sokszorosan csókolom, ahogy természetesen titeket is. A leveleiteket sajnos nem tudjátok hova eljuttatni hozzám mert folyamatosan utazom de megígérem, hogy én a következő  hamarosan írom nektek de addig is vigyázzatok magatokra és nem sokára találkozunk.

Szerető testvéretek,
Isaiah

- Nektek nem volt furcsa ez a levél? - kérdezte Gregory tökéletes nyugodt hangon a többiektől miközben még Ő is ezen gondolkodott. Végig nézett a testvérein és csak most értette meg, hogy miért is hálás Isaiah azért, hogy Ő a legjózanabb az összes testvér közül. Mindenkinek az arcán más más érzelem tükröződött ám a gondolat menetéből az édesanyja hangja rántotta ki

- Úgy érted, hogy olyan mintha valakitől folyamatosan tájékozódna felőlünk? - az édesanyja logikus gondolkodása még egy ilyen helyzetben is figyelemre méltó, azonban nem szabad eltekinteni a ténytől, hogy a szobában tartózkodó összes embernek ez a gondolat fordult meg az elméjében.

Haven most is boldog volt, hogy hallott a kedvenc testvére felől azonban neki is szöget ütött a fejében a gondolat, hogy ha Ők nem írhatnak neki mert folyamatosan utazik akkor ki az aki mégis hírekkel szolgál neki, ráadásul ilyen gyorsan. Ugyanis a bál amin Benedict botrányosan viselkedett Tabithaval az csak egy hónapja történt. Tehát valaki gyorsan juttatja el a híreket a bátyjának.
De ki az akinek lehetősége és módja van arra, hogy ezt megtegye?
Haven számításba vette a lehetséges ismerősöket és a barátokat de ekkor sem jutott eszébe senki aki a titokzatos levélküldő lehetne.
Majd hirtelen mintha fény gyúlt volna az elméjében eszébe jutott Brandon Cambury. Az elöző hetekben is sűrűn járt a herceg Haven gondolatai között. Attól való félelmében, hogy valóban mindent elrontott vele és ezek az érzések egy idő után kezdtek valósággá válni hiszen a hercegről azóta sem érkezett semmiféle hír. De Haven gondolatai nem nyugodtak. Ki másnak lenne oka és lehetősége Isaiahval beszélni meg levelezni ha nem neki. Hiszen a két férfi már szinte kiskoruk óta barátok. Ezért is volt sokszor olyan nehéz Havennek a hercegi címén szólítani társaságban mert egymás között már annyira hozzászoktak már ahhoz, hogy tegeződnek, hogy furcsa volt visszatérni az illemhez. Haven tisztában van azzal is, hogy Brandon számára az egyik legnagyobb sértés lehetett, hogy a múltkor Lordként szólította ahelyett, hogy a nevén nevezte volna, hiszen Ők nem olyan kapcsolatban álltak, hogy szükségeltetett volna a cím.
Havennek ki kellett ezeket a gondolatokat most vernie a fejéből mert fontosabb dolga is volt. Jelen esetben az, hogy kiderítse ki a hírnök. Ezért azonnal félrevonta a húgát és bizalmasan megkérte arra, hogy vegye magára a köpenyét mert távozásra készülnek ugyanis neki egy sejtése van. Hiába szeretett volna egyedül utazni a herceghez, sajnos nem tehette. Egy hajadon nő nem tartózkodhatott egyedül, kettesben egy hajadon férfival. Így jobb híjján a húga lett a gardedámja. Tabithában pedig az volt a legjobb, hogy nem tiltakozott. Még akkor sem mikor behajtottak a lovas kocsik a hatalmas kastély elé. Azonban mikor meglátta a nővére kissé dühös arc kifejezését látszott rajta, hogy elmereng azon, hogy a nővére vajon józan döntés képes e hozni ebben a helyzetben is, de természetesen semmilyen sejtésének nem adott hangot.

- Lady Collins. - bólintott a lakály mindkettő hölgyre majd a szalonba kísérte Őket

- Kérem Mr. David jelentsen be minket a hercegnél. - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Haven, alaposan meglepve ezzel mindenkit aki jelen volt

- Máris hölgyem. - nézett zavartan az inas a két hölgyre majd azonnal eliszkolt szólni a ház urának, aki természetesen nem kis meglepődöttséggel fogadta a hírt.

Havenben egyre nőtt a félelem de nem mutatta ki, hogy mi zajlik le benne. De mikor hangot hallott az ajtó felől és megfordulva az összezavarodott Brandon Camburyra nézett aki zavartan ráncolta a szemöldökeit de még ígyis csak Ő rajta tartotta a pillantását akkor már tudta, hogy hiába is próbálja tagadni biztosan látszik rajta, hogy szinte retteg ezért gyorsan kell cselekednie. Vagy most kéri számon a herceget vagy soha.

- Lord Cambury. Beszélnem kell Önnel.