Aki nem vett részt Lord és Lady Butler bálján az rettenetesen bánhatja  ugyanis ismét egy kellemes kis szóváltásnak lehettünk szemtanúi.

~ Lady Loretta hírlapja
London ~



- Elárulnád mégis mit művelsz itt? - kérdezi Benedict dühösen az idősebbik húgát aki ezért úgy néz rá mintha kettő feje nőtt volna.

- Nem tudom mire gondolsz. Miért mit művelek? - Haven zavartsága tökéletesen tükröződik az arcán mivel azonkivül, hogy ül és a család többi női tagjával beszél nem csinált semmi olyat ami aggodalomra adhatna okot.

- Semmit. Éppen ez a baj. - förmedt rá Benedict és felhúzta a székből. Azóta dühös volt  a húgára mióta kiderült, hogy elment otthonról azért, hogy számonkérje a herceget és bár nem vallotta volna be neki sohasem de Ő is tudta, hogy nem képtelen ötlet ami Havennek eszébe jutott. Azonban az ahogyan rendezte ezt a helyzetet az még visszaüthet rá hiszen kettesben tartózkodott egy főnemessel és pontosan elég időt töltöttek kettesben ahhoz, hogy sok minden megtörténhessen és ugyan Haven nem valotta be de Benedict szinte teljesen biztos benne, hogy nem csupán azért volt ilyen zaklatott mert a herceg megtagadta tőle azt, hogy válaszoljon a felvetésére. 

- Azonnal engedj el. - húzta ki a karját Haven Benedict szorításából és ezt próbálta úgy tenni, hogy a legkevésbé se legyen feltünő senkinek egy zsúfolt bálterem kellős közepén. - Mi ütött beléd? - Haven nagyon jól tudta, hogy a legidősebb bátyja még mindig haragszik a múltkori ballépése miatt de Ő próbálta elkerülni teljesen Benedictet annak a reményében hátha hamarabb megenyhül az irányába ha nem találkoznak. De nagyon úgy néz ki, hogy a terve kudarcot vallott. 

- Ha csak ücsörögsz egy széken és anyánkkal társalogsz amit mellesleg otthon is bármikor megtehetsz akkor közlöm veled, hogy egy életre vén lány maradsz. Erre vágysz talán? - bár Benedict pontosan tudta, hogy mindkettő húga gyönyörű és könnyen fog férjet találni magának mégis biztos volt abban, hogy Haven szépsége ami szinte leírhatatlan volt sok férfinak fel fog tűnni. De most mivel azt akarta, hogy egy kicsit szenvedjen azért amiért olyan felelőtlenül viselkedett így minden alkalmat megragadott arra, hogy piszkálhassa. 

Haven észrevette, hogy  a bálteremben tartozkodó emberek figyelmét sem kerüli el az éles szóváltás ami kettejük között zajlik és azok a pillantások sem amivel szinte felnyársalják egymást. Kelletlenül bár de elmosolyodva a testvérére nézett aki ennek hatására csak még dühösebb lett. Haven már tanácstalanná vált de szerencsére nem kellett sokáig azon aggódnia, hogyan kerülje el a testvére haragját mert egy kedves ismerős megmentette a helyzetet mielőtt még jobban hírbe hozták volna magukat. 

- Lady Haven - köszöntötte meghajolva és kezet csókolva Havent a délceg férfi mosolyogva

- Lord William - viszonozta az üdvözlést Haven 

- Lenne szíves ezt a táncát nekem adni? - kérdezte majd mikor a lány bólintott, megfogta a kezét és a táncparkettre vezette. 

Haven egyáltalán nem bánta, hogy Will megmentette Őt a testvérétől és azt sem bánta, hogy otthagyta Őt kérdő tekintettel. Ha egy Lord táncol vele akkor okkal feltételezhető, hogy nem marad vénlány így pedig a testvére egy rossz szót sem szólhatott azért mert otthagyva Őt inkább táncolni ment. 

- Köszönöm. - súgta Haven miközben a legédesebb mosolyával nézte a megmentőjét

- Igazán nincsmit. - viszonozta a kedves pillantást a tánc partnere

Haven az elmúlt héten minden reggel lovagolni ment és minden alkalommal találkozott is Williammel pontosan ugyanott ahol először véletlenül egymásba botlottak. A találkozóik eleinte véletlenek voltak késöbb azonban már mindkettejüket a kíváncsiság hajtotta, hogy vajon a következő napon is ott lesz-e az akivel találkozni szoktak. Így ment ez egy héten át minden nap. Egyre jobban megismerték egymást és Haven élvezte a kellemes társaságot amit Lord William nyújtott a számára. Sokat beszélgettek és egyre közelebb kerültek egymáshoz. Havenre üdítően hatott a változatosság amit William közelében tapasztalt. Bár más érzéseket keltett benne mint egy bizonyos herceg de attól függetlenül ez is jó volt a maga módján. William közelében mindig elégedettnek és boldognak érezte magát, emellett pedig nem is feszengett úgy mint Brandon mellett. Ha nem volt a herceg a közelében akkor visszatért belé a józan gondolkodás. 

- Elnézést. Lekérhetem? - ám ekkor a már jól ismert szorongás ismét felütötte a fejét 



Haven nem akart megfordulni mert pontosan tudta, hogy ki a mély hang tulajdonosa...