Jungkook szemszöge

-Még is mit csinálsz? - lök el magától Jimin akit az előbb hirtelen felindulásból lekaptam. A gyönyörű ajkait csókoltam amik miatt az én ajkaim még nagyon bizseregnek.

- Én... Sajnálom. - hajtom le a fejem mert most biztos nagyon mérges rám és inkább nem nézek rá. Lassan megfordultam és elindultam magára hagyva a szőkét.

- Hé! Most meg hova mész? Mondtam hogy menj el? - fog rá a kezemre hirtelen Jimin amitől csodálkozva nézek rá.

- Nem akarod hogy elmenjek? - kérdezem meg felhúzott szemöldökkel.

- Nem. Épp most csókoltál meg. Ezt még kell beszélnünk. - néz a szemembe komolyan. - Tudod ez volt az első csókom és te csak úgy elvetted tőlem... - hajtja le a fejét és szinte alig hallom a hangját.

- Én sajnálom. - mondom neki határozottan hogy komolyan vegyen.

- Ne mondogasd ezt már.! - csattan fel.

- Én... Sajn.. Öhm - köszörülöm meg a torkom. - Én csak azért csináltam hogy meghallgass végre. - mondtam el az igazat. Bár azért már az első pillanattól vágytam erre a csókra, csak még magamnak sem vallottam be.

- Nos mondd akkor. Meghallgatlak. - néz fel a szemeimbe.

- Nekem az a csaj senkim csak egy púp a hátamon. Ő volt az aki rám csimpaszkodott. - mesélem el neki.

- És akkor miért mellé ültél? Én úgy emlékszem hogy tegnap még mellém akartál ülni. - teszi keresztbe a kezeit.

- Igen tudom és ez miatt rosszul is érzem magam, de muszáj volt a haverom miatt. Mert ígértem neki valamit és csak így tudtam azt elérni. De nem lesz ilyen több. - lépek közelebb hozzá és kezeim a derekára csúsztatom. Fogalmam nincs mikor lettem ilyen bátor és hogy miért akarok mindenáron a közelébe lenni de még is megteszem mert boldog leszek tőle. Végre nem olyan unalmas az életem. De csak is azért mert megismertem ezt a fiút.

- Ne érezd magad rosszul. Amúgy is semmi közöm ahoz hogy mit csinálsz. - kuncogja el magát és el fordul majd elkezd sétálni engem otthagyva, de most én nem engedem el.

- Várj! Kérlek ne hagyj itt. - ragadom meg most én a karját.

- Mit akarsz még? - sóhajt egy nagyot szomorúan.

- Csak azt hogy szeretném ha közöd lenne hozzám. - mondom ki őszintén. Talán még soha senkivel nem voltam ilyen őszinte.

- Mi!? - lepődik meg rendesen ami engem megmosolyogtat.

- Jól hallodtad. És azt is szeretném ha szombaton eljönbél velem egy buliba. És azt is akarom hogy ma elgyere velem fagyizni. Na meg azt is akarom hogy minden nap együtt jöjjünk a busszal egymás mellett ülve. - sorolom a kívánságaim.

- Nem gondolod hogy sok mindent akarsz? - húzza fel az egyik szemöldökét de a szája szélén megjelenik egy kisebb mosoly.

- Lehet, de mind akarom. - villantom ki fogaim is miközben mosolygok.

- A fagyi ma sajnos nem jó mert a nagyszüleimhez megyek, de a szombatrél még beszélhetünk.- mondja el. - Ja és ezután a csók után szeretném is hogy mellém ülj. - harapja be ajkát ami nem kerüli el a figyelmem.

- Rendben akkor ezt megbeszéltük. - fogom még kezét és megsimogatom kézfejét.

- Akkor később beszélünk. - mondja és megkapom a világ legaranyosabb mosolyát.

- Mindenképp. - adok egy puszit arcára majd ezután mind a ketten megyünk a dolgunkra.

Azthiszem hogy ez a fiú elvarázsolt és végre izgalmassá tette a mindennapjaim.